A férfigyűlölet buborékja – 7/3. rész

a Kulturális Tézis folytatása …

A Játszma (tanult Vonzás és Csábítás): A Négy Szirén és a feministák által intézményesített jogi változások nem várt módon nőttek túl a saját elképzeléseiken. A béta férfiak akadályozása az olyan környezet létrehozásában, melyben új technológiákat és stratégiákat fejlesztenek ki – ezzel alkalmazkodva a piaci változásokhoz – egy elég bomlasztó tevékenység társadalmunkban. Mindannyian ismerünk legalább egy férfit, aki se nem jóképű, se nem gazdag, de folyamatosan sikereket arat a nők körében. Úgy tűnik, hogy van egy természetes ösztöne a nőkkel kapcsolatban, ami a laikusok számára megkülönböztethetetlen a varázslattól. Szóval, hogyan is csinálja?

A jelenlegi status quo fenntartásában érdekelt becsmérlők buzgón értelmezik félre a Játszma lényegét, és a pénzéhes nyerészkedők megjelenése sem segít megoldani a helyzetet. Ahogy a definíció mondja:

Azok a jellemvonások, melyek a férfit a nő szemében vonzóvá teszik, tanulható képességek és gyakorlással fejleszthetőek. Ha egy férfi egyszer megtanulja ezeket a képességeket, megkülönböztethetetlenné válik az ezen a területen természetes tehetséggel megáldottakól. Az már rajta áll, hogy a tanultakat egy biztos kapcsolat felépítésére használja, vagy inkább több rövidtávút részesít előnyben.

A téma túl nagy ahhoz, hogy bármilyen leírást közöljek itt róla, de dióhéjban: az internet kora lehetővé tette a férfiközösségek számára a különböző, terepen tesztelt és sokat finomított tapasztalatok megosztását (például: valaki abban profi, hogy napközben menjen oda a nőkhöz, valaki a lépésről-lépésre való szexuális eszkalációnak a mestere, megint más pedig a tartós szerelem kialakításának a szakértője, stb). Az együttes tudás nőtt és fejlődött és egy egész ipar bukkant fel, hogy a „Játszma” különféle iskoláit tanítsa. A férfiak, akik megértették a koncepciót (a kisebbség), és azok, akik vállalkoztak a személyiségük teljes újjáépítésére, valamint az elutasítások lavinájára (egy sokkal csekélyebb része a kisebbségnek), learatták a gyümölcsét annak, hogy sokkal vonzóbbá váltak a tudatlan férfiak nagy többségénél. A média főként a „csajozóművész” (PUA) perspektívát mutatja be, de az alapelvek egyaránt értékesek a hosszú távú kapcsolatban (LTR) élő férfiak számára is. Nézzük meg Charlotte Allen címlapsztoriját a „The Weekly Standard”-ban, melyet a „Játszmának” szántak.

Ezek közül a legfontosabb lecke a rendszerről az ellentétes elvárások problémája: azt, amit a nő mond, hogy a férfinak csinálni kellene, gyakran teljesen az ellentéte annak, mint ami a férfit sikerrel koronázná. Például az hogy legyen szeretetre és figyelemre vágyó, alázatos, olyan, aki alig várja, hogy örömet okozhasson, az teljesen ellentétes azzal, mint ahogy a férfinek viselkednie kellene: dominánsnak, vidámnak lenni, ugratni a nőt. Az optimális személyiség határozottságból épül fel. Pontosan ilyen fontos lecke az is, hogy felismerjük mikor nem kell a nők szavát komolyan venni. Sok női mondat csak egy „teszt” arra, hogy lássa vajon a férfi képes e harmóniában maradni az „alfa” személyiségével. Eközben azt reméli, hogy a férfi nem akar lelkesen megfelelni a kívánságainak. Ehhez hasonlóan a feminista Pavlovi reflexet – mely bárkit “nőgyűlölőnek” titulál, aki nem felel meg a kívánalmaiknak –, sem kellene úgy venni, mintha egy racionális felnőtt mondta volna alapos mérlegelés után. A megszégyenítő beszédet (shaming language) is azért használják a nők, hogy eltereljék a figyelmet az utánajárásról és elszámolhatóságról és nem kellene fontosabbnak gondolni egy 10 éves gyerek dühkitörésétől, aki ezzel akarja elkerülni a felelősségre vonást. Már így is túl sok férfi vette komolyan ezeket a gyalázkodásokat a férfiak jogai és méltósága kárára.

“Játszma” alapjának sikeres elsajátításához új perspektívából kell látni a dolgokat, stabilan a Maslow szükséglethierarchia tetejéről. Tapasztalataim szerint a férfiak 80%-a és a nők 99.9%-a egyszerűen képtelen megérteni, hogy a Játszma miért értékes és hatékony. Számos nő és még néhány szánalmas férfi veti meg a Játszmát anélkül, hogy egy kicsit is megértené mi is ez igazán (amit feljebb pirossal kiemeltem), és hogyan tudnak profitálni belőle a nők és férfiak egyaránt.  A legtöbb, amit a Játszmáról tudni vélnek telis-tele van általuk gyártott ostobasággal, az alapvető utánajárás hiányával és a saját bizonytalanságukkal.

Bárki aki a tudás megszerzéséért kutat tanács után, egy alapszabályt kell betartania.  Hiszem hogy kiemelkedően fontos a tudás etikus használata és a nőkkel való kölcsönösen kielégítő kapcsolat megteremtését kell kitűzni céljául. Erkölcsileg nem elfogadható rosszul bánni a nőkkel, még ha ők így is kezeltek számtalan férfit. Határozottan azt gondolom, hogy nekünk, férfiaknak kell a nehezebb úton járnunk, még akkor is, ha a nők nem ezt teszik. A jófiúk lesznek az elsők, akik az út végére érnek, ha megértik a Játszma lényegét.

A „feminizmus”, mint gátlástalan férfigyűlölet és projekció: Az emberi kapcsolatok alapszabálya a másik személy vagy csoport megítélése azok alapján amit tesz és nem az alapján amit mond. A „feministák” tettei úgy mutatják be az ideológiájukat, mint ami a nők egyenlőségét akarja biztosítani néhány olyan területen, ahol le vannak maradva, miközben elterelik a figyelmet arról a rengeteg területről, ahol sokkal kedvezőbb a helyzetük a férfiakéhoz képest (jogrendszer, munkahelyi és iskolai felvételi kvóták, médiamegjelenés, társadalmi környezet). Bármennyi hamis statisztikát képesek készíteni, hogy fenntartsák a nők elnyomásának egyre nevetségesebb narratíváját.

Hírdetés

A feministáknak egyszer volt egy nemes céljuk. Az hogy biztosítsák a szavazójogot, elérjék az egyenlőséget az oktatásban és megnyissák a munkaerőpiacot a nők számára. Bár ezeket a célokat már elérték, sok esetben pedig meg is haladták azokat, az aktivistáik napjainkban is szorgalmasan tevékenykednek. Ma fáradhatatlanul és könyörtelenül lobbiznak olyan jogi változásokért, melyek kirívóan diszkriminatívak a férfiak ellen (nem említve, hogy alkotmányellenesek és kimondottan kegyetlenek). Ezzel azonban nem érik be és folytatják a harcot olyan társadalmi programokért, melyek leértékelik a férj és az apa szerepét és adófizetői hozzájárulással helyettesítik őket.

Ma például nagyon hasznos áldozatnak beállítani magunkat. Nagyszerűen megmutatja mennyire, ha az elnyomók szerepét felcseréjük az állítólagosan elnyomottakéval, és megvizsgáljuk vajon ugyanazt a megvetést kapják-e a már elnyomó szerepkörben megjelenő korábbi elnyomottak. Jeremiah Wright tisztelendő azt mondta, egy fehér lelkipásztor nem beszélhet a fehéreknek a feketékről. De még ennél is több kettős mércét fedezhetünk fel azzal kapcsolatban, hogy a nők és férfiak mit mondhatnak egymásról. Ez betekintést enged az emberi elme legmélyebb bugyraiba – ahol egy csoport teljesen meg van győződve önnön áldozati szerepéről és racionalizál bármilyen szintű erkölcstelenséget az elnyomók ellen.

Csak menj fel bármelyik „feminista” weboldalra, mint például a feministing.com-ra vagy a Jezebel.com-ra, és tégy fel kérdéseket udvariasan a válási törvények pártatlanságáról, vagy arról az igazságtalanságról, mikor ártatlan embereket börtönöznek be hamis nemi erőszak vádjával, tisztességes eljárás nélkül. Azonnal “nőgyűlölőnek” bélyegeznek és kitiltanak a komment szekcióból. Ez viszont nem igaz a nagyobb férfi weboldalakra, ahol a heves vita és a nyilvánvaló férfigyűlölet tolerált a szólásszabadság és az emberi méltóság nevében. Mikor volt a legutolsó eset, hogy a tudálékos „feministák” vették a bátorságot és televíziós vitába szálltak egy becsületes nővel, például Camille Paglia-val, Tammy Bruce-szal vagy Christina Hoff Somers-szel?

A folyamatosan fejlődő áldozatszerep narratívára ráerősítő és egyre-inkább egysíkúvá váló csoportgondolkodás a projekciót a férfigyűlölő gondolkodás normális módjává teszi. A „nőgyűlölő” szó olyan mértékűvé terebélyesedett, hogy mint Pavlovi reflex, bármire [ráfogható] amit a „feministák” rossznak gondolnak, de nem tudnak felnőtt módra kifejteni. Ez gyönyörűen megmutatja a „feministák” gender fanatizmusát, mely itt szimpla férfigyűlöletként jelenik meg. Például, ha egy idősebb férfi egy nála 10 évvel fiatalabb nővel randizik, az „nőgyűlölő”. Nem életkor alapján diszkriminál, hanem „nőgyűlölő”. A férfi, aki nem vonzódik a túlsúlyos nőkhöz, az éppoly „nőgyűlölő”, mint amennyire homokos, ha nem költ pénzt a nőkre. A férfiak „nőgyűlölőnek” bélyegzése szinte bármiért, még egy korábban tisztelettudó embert is megváltoztat. Így válaszreakcióként a hosszú évek ellenállás nélküli férfigyűlöletére létrejön a nem megfelelően működő férfi. Rugdoss egy barátságos kutyát elég ideig és kapsz egy csúnya, rossz kutyát.

Vannak törvények, úgy mint a Nők Elleni Erőszakkal kapcsolatos Törvény (Violence Against Women Act – továbbiakban: VAWA), mely egyértelműen kinyilvánítja, hogy a nők elleni erőszak lényegesen rosszabb, mint a férfiak ellen elkövetett. A VAWA teljes mértékben különbözik a közönséges erőszakkal kapcsolatos törvényektől, mivel e törvény hatálya alatt a férfi akár fegyverres erőszakkal is elhurcolható az otthonából, ha a nő lebonyolít egy egyszerű telefonhívást. Nincs tisztességes eljárás és a férfi alkotmányos jogai nem léteznek. Ezzel egyidőben, a családon belüli erőszak felét a nők követik el a férfiak ellen. Tiger Woods-ot a felesége verte össze egy tompa tárggyal, megkarmolta az arcát, melyet a „feministák” hangos tapssal illettek, „gyerünk csajszi” felkiáltással. A projekció be tudja állítani a barbarizmust normálisnak.

A nemi erőszak jogszabály is megkerüli az alkotmányt. Egy férfi egészen addig bűnös marad, ameddig be nem bizonyítja az ártatlanságát. Ezalatt a vádló nő semmilyen büntetéssel nem néz szembe, ha egy férfit hamis vád alapján 15 évre a börtönbe küld, ahol őt viszont tényleg megerőszakolják. A Duke Lacrosse eset (magyar link) kiemelkedő példája az ilyen visszaéléseknek, de többszáz másik történik szerte Amerikában minden évben. A törvény úgy megváltozott, hogy az áldozatnak egy hónapja van „eldönteni”, hogy megerőszakolták-e. Ezen felül a változás előreláthatóan a nemi erőszakkal vádló csalfa nők számának növekedéséhez vezet, akiknek így nem kell elmondaniuk a férjüknek, hogy felszarvazták őket (ameddig ez nem válik jövedelmezővé a váláshoz). A nemi erőszak vádak 40-50%-a hamis, de a „feministák” inkább bebörtönöznék ártatlan férfiak tucatjait, mintsem egy bűnöst is futni hagyjanak, ami a teljes mértékben ellentétes az Egyesült Államok alkotmányának jogi filozófiájával.

De minden képzeletet túlszárnyalva, ez még sokkal rosszabb lesz. Egy közvéleménykutatás szerint a férfiak sokkal jobban félnek attól, hogy megcsalják őket, mint hogy meg lesznek erőszakolva. A férfiak a megcsalásra úgy tekintenek, mint a létező legnagyobb sértés vagy árulás. Ráadásul van egy egész mozgalom a „feministák” között, mely dicsőíti a házasságtörő nőket és arra bátorítja őket, hogy a férjük erőforrásait felhasználva hitessék el velük, hogy a gyerek valójában tőlük van. Ezek a férfigyűlölők továbbá meg akarják vonni a férfiaktól az apasági vizsgálat jogát.

Így visszatekintve, ha egy nő másképp gondolja a néhány napja történt randit, megteheti. Bármiféle szankció nélkül, pénzügyileg tönkre téve és 15 évre börtönbe küldve a férfit. A „feministáknak” ez elfogadható. Bár a férfiak úgy gondolják, a megcsalás rosszabb a megerőszakolásuknál, a „feministák” meg akarják ezt könnyíteni a nők számára az apasági teszt elvégzésének meggátolásával. A törvény már elkészült, és a férfinak házastársi tartásdíjat kell fizetnie egy „problémamentes” válásban az őt megcsaló nő számára.

Ez maga a gyalázat, mely egy szinten van az elmúlt század legzsarnokibb rendszereivel. A modern férfigyűlölet „feminizmusnak” álcázza magát, példa nélkülivé, a mai világ leghipokritább ideológiájává. A társadalom törvénye, a társadalom DNS-e. Ha egyszer a törvények megfertőződnek, a DNS megsérül és hamarosan társadalmi mutáció követi. A férfiakat megölte a „feminizmus”. A gyermekeket erővel választja el az apáktól a „feminizmus” a pénzügyi nyereség miatt. A rabszolgaság visszatért a Nyugatra, hála a „feminizmusnak”. Ezekkel a férfigyűlölő törvényekkel, bárki megmondhatja, a férfigyűlölet az új Jim Crow törvény (fordító: a feketéket fehérektől elkülönítő (szegregációs) törvény volt az Egyesült Államokban).

folytatása következik …

Forrás: https://www.singularity2050.com/2010/01/the-misandry-bubble.html

Szerző: Imran Khan


Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »