A Nemzetközi Férfinap mellett a november hónap a Movember mozgalom jegyében is telik, amikor is bajuszviseléssel hozzuk egymás tudtára, és emlékeztetjük magunkat is arra, hogy a prosztata rák valós, nagyobb veszély az egészségünkre nézve. – De valójában fontos a férfiak egészsége valakinek? Egyáltalán fontos maguknak a férfiaknak? Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban is utcai fórumot szervezett a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság, hogy megtudjuk, mit gondolnak minderről az emberek.
A megkérdezettek közt meglehetősen nagy egyetértés volt atekintetben, hogy a férfiak nem törődnek eleget az egészségükkel. Nagyon hasznos, ha van mellettük egy társ, aki kicsit terelgeti őket a szűrővizsgálatok és az orvosi rendelő felé. Igaz, ez sem csodaszer, mert van, akinél csak terméketlen vitát és veszekedést szül. Volt azért pozitív példa is: akadt, aki elmondta, hogy az ő párja bizony elmegy panasz esetén az orvoshoz, és szűrővizsgálatokat is komolyan veszi.
Érdekes kettősségről számoltak be többen. Miközben azzal, hogy a családfenntartás terhe megoszlik ma a két nem között, a férfiaknak általában lenne lehetősége többet magukkal foglalkozni, mégsem nagyon teszik. Nagyon sok férfinak az a vonzó és az az ideál, hogy dolgozzon sokat, akár a ház körül is, de időt és energiát fordítani saját magára nem akar. Pihenni, kikapcsolódni szeretnek a férfiak, de építő módon fordulni maguk felé már nem. Érdekes volna felderíteni, miért van ez így. Nehéz lenne elhinni, hogy a férfiak egyszerűen igénytelenek és lusták, hiszen a munkahelyükön reggeltől estig hajtanak. Inkább úgy sejlik, hogy ezért a megközelítésért a társadalmunkban és az egyes férfiakban rögzült férfikép lehet leginkább a ludas. Dolgozni, meccset nézni, sörözni férfias. Orvoshoz, pláne esetleg pszichológushoz menni nem. Segítséget kérni, megnyílni, másokkal együttműködni önmagunkért és másokért szintúgy férfiatlan dolognak hathat sokak számára. Belátni, hogy egyszerű emberek vagyunk, szükségletekkel és igényekkel – úgy tűnik sokak szemében férfiatlan dolog. Leginkább talán a sebezhetőségtől való félelmet, a férfi önmagával való őszintétlenségét, az “erős, mindent egyedül, önmagában megoldó férfi” sztereotípiájának megfelelni vágyást sejthetjük emögött.
Szóba került a beszélgetésekben más is. Igaz, hogy jó volna, ha a férfiak többet járnának orvoshoz, de ha minden kis szálka és tüsszentés miatt oda futnának, az vajon jó lenne? Együtt jár az élettel, hogy egy férfi elviseli a terheket, és bizonyos szintig maga oldja meg őket. Igazából ez egy méltányolható hozzáállás. Az önállóság és a személyes hatékonyság használata minden felnőtt embertől elvárható egy bizonyos szintig.
A másik fontos kérdés, hogy a társadalom hogyan viszonyul az erősebbik nem egészségéhez. Szögezzük le, nem túl fényesen, különösen a nőkhöz viszonyítva. Míg a mellrákszűrésnek hatalmas háttere van, felvonulásokkal, újságcikkekkel, cégek szponzorálásával, addig a férfiak rákszűréséről eddig egyetlen hónap, egyetlen mozgalom, a novemberi Movember szól. A férfiakat célzó szűrőprogramok sem számosak. Amíg a nőket érintő sok problémáról sorozatok, mozifilmek és reklámok szólnak, addig mély hallgatás övezi például azt, hogy milyen fontos, hogy a férfiak is mentálisan és érzelmi jólétben éljenek, illetve milyen következménye van annak, ha ez tartósan hiányzik az életükből. – A befejezett öngyilkosságok 80 százalékát férfiak követik el!
Összefoglalva: úgy tűnik mi, férfiak tehetünk önmagunkért a legtöbbet. Éljünk azokkal a lehetőségeinkkel, amelyek rendelkezésünkre állnak az egészségügyben (szűrővizsgálatok, szűrések, évenkénti egészség kontroll, stb.) illetve álljunk a sarkunkra, és a döntéshozókat befolyásoljuk, hogy olyan egészségprogramok, kampányok, akciók, filmek és reklámok szülessenek, amelyek alkalmasak egy pozitív szemléletváltást előidézni a férfiakkal kapcsolatban. Sok tennivalónk van még a férfiak egészségét és egészségtudatosságát fejlesztő megmozdulások, akciók terén.
Az utcai fórumon ketten a szélesebb nyilvánosság számára is el szerették volna mondani véleményüket:
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
