A társadalom állapota nem a GDP-nél kezdődik.
Nem a parlamentben, nem az iskolákban, nem a nagyvállalatokban.
A társadalom valódi alapja egyetlen ponton található: ott, ahol egy férfi és egy nő egymás felé fordul, és azt mondja: „Én veled szeretném élni az életem.”
Ez a legősibb, legmélyebb, legemberibb szövetség.
Romantikusnak tűnik, de valójában a civilizáció működésének legfontosabb pillére.
A férfi és a nő közötti szövetség teremti meg azt a közeget, amelyben biztonság, jövő és fejlődés épülhet. Ha ez jól működik, a társadalom erős; ha meggyengül, az egész civilizáció alapja repedezni kezd.
Erről ritkán beszélünk ilyen nyíltan – pedig ma különösen fontos.
A modern közbeszéd sokszor leegyszerűsíti a családot: biológiai kapcsolatok, adminisztratív kötelékek, közös lakcím.
De a valóság ennél mélyebb.
A család alapja az a döntés, hogy két ember egymásra építi az életét.
Érzelmileg, anyagilag, erkölcsileg és jövőképi szinten is.
A gyermekek fejlődése nem azért stabilabb egy működő családban, mert „apa is ott van, meg anya is”, hanem mert két felnőtt között együttműködés, harmónia és biztonság van.
Ebből tanulja meg a gyermek, hogyan kell kapcsolódni a világhoz.
Ebből épül a társadalmi bizalom is.
És itt kezdődik a probléma.
Az elmúlt évtizedekben egyre több narratíva született, ami a férfiakat és a nőket egymás ellen definiálja.
„Ki az elnyomott?”
„Ki a hibás?”
„Ki viseljen többet?”
„Ki kérjen bocsánatot és meddig?”
A párbeszédeinket gyakran a sértettség, a félelem és a gyanakvás vezeti.
És ennek hatása sokkal mélyebb, mint azt elsőre gondolnánk.
Ha a férfiak és nők elveszítik a bizalmat egymásban, akkor a társadalom alapja gyengül meg.
Ma sokszor ezt látjuk:
A kapcsolatok így nem szövetséggé, hanem védekező állásokká válnak.
És ha a kapcsolatok védekező állásokká válnak, abból nem épül család – csak átmeneti együttélés, amely törékeny és instabil.
Mert a civilizáció energiaellátása innen származik.
1. Itt kapnak biztonságot a gyermekek
A gyermekek nem tökéletes szülőktől lesznek egészségesek, hanem stabil kapcsolati mintából.
Ha a szülők egymás szövetségesei, a gyereknek van hová kapaszkodnia.
2. Itt születik meg a férfi motivációja
A férfiak nagy része azért akar sikeres lenni, felelősséget vállalni, dolgozni, fejlődni, mert van valaki, akihez tartozik.
A romantikus szövetség nem gyengíti a férfit — épp ellenkezőleg, irányt és értelmet ad neki.
3. Itt nyugszik el a nő lelke
A női lélek alapvető igénye az érzelmi biztonság.
Az a tudat, hogy van egy társ, akihez visszatérhet, akivel együtt alakítják ki a jövőt.
Ez nem régimódi — ez emberi.
4. Itt tanuljuk meg, hogyan kell embereknek lenni
A párkapcsolat a legintenzívebb iskolánk:
türelem, önismeret, együttműködés, határhúzás, szeretet, felelősség.
A társadalom azt tükrözi vissza, amit a párkapcsolatok belül megélnek.
Az történik, amit ma is látunk a világban:
– növekvő magány
Egyre több férfi és nő él párkapcsolat nélkül, mert félnek egymástól vagy saját sebeiktől.
– családok szétesése
A széthullott romantikus szövetség után a családot már csak adminisztráció tartja össze — és az adminisztráció nem tud szeretetet adni.
– identitászavar és irányszegénység a fiataloknál
A gyerekek a szüleik kapcsolatából tanulják meg, hogy a világ biztonságos-e.
Ha ez ingatag, ők is ingatagok lesznek.
– társadalmi polarizáció
Ha a legkisebb közösségünkben nincs szövetség, akkor a nagyobb közösségekben sem lesz.
A társadalmi párbeszéd szétesik, a konfliktusok nőnek.
És végül:
– civilizációs válság
Mert egy olyan civilizáció, ahol a férfi és a nő nem tud szövetséget kötni, kifullad.
Elvész a közös jövőkép, a család intézménye sérül, a gyermekvállalási kedv zuhan, a társadalmi kötőszövet széthullik.
Ez nem ideológia kérdése.
Ez valóság.
Nem a múltba, nem a szerepsztereotípiákba —
hanem ahhoz az alapelvhez, amely minden működő civilizációban jelen volt:
A férfi és a nő nem ellenfelek.
A férfi és a nő szövetségesek.
Egy hajóban ülnek.
Ha együtt eveznek, a jövő erős lesz; ha szembefordulnak, a hajó megfordul és elsüllyed.
A férfi akkor lesz erős, ha tudja, hogy van kinek az oldalán állnia.
A nő akkor lesz biztonságban, ha tudja, hogy a férfi nem elnyomni akarja, hanem támogatni.
A gyermek akkor lesz egészséges, ha ezt látja.
A társadalom akkor lesz stabil, ha ez működik.
A romantikus párkapcsolat nem rózsaszín történet.
Ez a civilizáció tartóoszlopa.
Ha újra felfedezzük a férfi–nő szövetség erejét,
ha gyógyítjuk a kommunikációt,
ha lecsillapítjuk az egymás elleni harcot,
ha visszatérünk a valódi együttműködéshez,
akkor a jövőnk erős lesz.
Nem csak a sajátunk — a gyerekeinké is.
És az ő gyerekeiké.
A civilizáció nem más, mint a férfi és a nő döntése, hogy együtt építenek valamit.
Ha ez a döntés stabil, minden más is stabil lesz.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
