A fény ünnepe

Manapság a karácsony valamiféle köztes nagybevásárlós-evős családi ünnepnek tűnik az évzáró céges partik és a szilveszteri buli között, amikor karácsonyfát állítunk, halat eszünk, ajándékozunk és a szeretet ünnepéről hadoválunk, továbbá megnézzük az éjféli misét a televízióban – de lassan már senki se tudja, miért.

Pedig a karácsonyi szokásoknak évezredes szimbolikájuk van.

A karácsony szó a szláv „korcun”-ból ered, ami a szláv nyelvekben körülbelül átlépést, fordulót jelöl, és a téli napfordulóra utal, amikor a legrövidebb nap (december 21.) után hosszabbodni kezdenek a nappalok. A hagyomány Mithras és Jézus születését is a téli napforduló-ünnep – a legyőzhetetlen Nap, „Sol invictus” ünnepe – idejére teszi, amely a nyári napfordulóhoz köthető Szent Iván-éj ellenpontja az évkörben.

A kisázsiai Mithras és Jézus történetének hasonlósága szembetűnő: mindkettejüket szűz anya szülte, a legenda szerint barlangban – ez utóbbi elem a Mithras-kultuszból került át a keresztény szimbolikába –, mindkettejükhöz csillag vezette el a bölcseket, akik ajándékot hoztak nekik. Mindketten az isteni erő, a fény győzelmét szimbolizálják a sötétség felett – épp ezért mindketten rendelkeznek napisteni vonásokkal: az ókeresztény ábrázolások között, például Ravennában is található olyan mozaik, amely Héliosz napisten képében jeleníti meg Krisztust. Krisztus születése, a világra jövetele a keresztény szimbolikában épp ezért a fény eljövetele: a fényt szimbolizálja az adventi koszorú négy adventi vasárnapot jelentő gyertyája éppúgy, mint a karácsonyfa gyertyái, sőt, ha úgy vesszük, még a karácsonyfa gyertyáit helyettesítő villanyfüzér is – bár a kínai gyárban, ahol gyártják, ez nyilván nem nagyon merül fel. December 25-ét hivatalosan egyébként I. Gyula pápa nyilvánította Jézus születése napjává Kr. u. 350-ben. Karácsony első napján minden pap három misét tart: éjfélkor az angyalok miséjét – ez az Éjféli mise – hajnalban a pásztorok miséjét, nappal a nagy misét. A templomokban az éjféli misén ünneplik meg Jézus születését.

A karácsonyfa-állítás szokása nem olyan régi, mint gondolnánk. Az eredetileg skandináv szokás a 17. században honosodott meg Németországban: a germán népek hite szerint az örökzöld megvéd az alvilág lényei­től a napforduló idején, ezen kívül, mint minden örökzöld növény, Krisztus-szimbólum is. A legenda szerint először Luther Márton állított karácsonyfát a gyerekeknek. Érdekesség, hogy több olyan korabeli rajz is fennmaradt, amelyen a feldíszített fa a gyerekszobában áll, sőt olyan kép is van, amelyen minden gyereknek külön karácsonyfája van. Bécsben az első karácsonyfát az Arnstein család házában állították 1814-ben, Magyarországon pedig valószínűleg Brunszvik Teréz díszített először karácsonyfát. A díszítőelemként használt angyalhaj egyes források szerint a korábban a fára szórt szalmát helyettesíti – néhány vidéken pedig még ma is felszórják a padlót szalmával, amely a jászolba fektetett kisded születésére emlékeztet. A karácsonyfa csúcsán lévő csillag a betlehemi csillag jelképe, amely a napkeleti bölcseknek jelezte Jézus születését.

A karácsonyi ételek közül a legfontosabb a hal, amely két okból kerül szenteste az asztalra: egyrészt 24-e a római katolikus hagyomány szerint böjtnap, ezért húst szigorúan tilos enni, másrészt szintén Krisztus-szimbólum: a görög „ikhthüsz” (hal) szó egy akrosztihont ad ki: I (észousz) X (risztosz) Θ (eou) Y (iosz) ∑ (ótér): Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó.

A katolikus hagyománnyal ellentétben a protestáns és anglikán szokásrendszer megengedi a hús fogyasztását, ami az angolszászoknál főleg pulykát jelent: Dickens már az 1840-es években írt Karácsonyi történetben említi a szárnyast, amelyet a jó útra tért Scrooge megvásárol szegény beosztottja családjának.

Az ajándékozás – amely mára sokak szerint kényszerré vált, elkoptatva a valódi ünnepet – egyértelműen arra emlékeztet, hogy a háromkirályok ajándékot vittek a Kis Jézusnak, de az, hogy ki „hozza” az ajándékot, már nem olyan egyértelmű, és a keresztény kultúrán belül is eltérő: míg az angolszász hagyomány összemosta a december 6-ai Szent Miklós-napot a karácsonnyal, és Szent Miklóst, a Santa Claust tette meg ajándékhozónak, Európa más vidékein az angyal, megint máshol maga a Jézuska teszi a fa alá a meglepetést, akiknek érkezését csengőszó jelzi. A legsokrétűbb a hagyomány Olaszországban, ahol északon Jézus, Rómában a Befana, a vízkereszt jó boszorkánya ajándékoz, aki állítólag a háromkirályokkal együtt indult el a kisdedhez, de elkésett, és azóta bolyong.

Péntek Orsolya, magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák “lájkukkal” a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
– Minden “lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »