A Felvidékről kitelepítettek emléknapját immár tíz éve minden év április 12-én tartjuk a magyar Országgyűlés határozata alapján. Azért ezt a dátumot választották, mert 1947-ben ezen a napon kezdődött a szlovákiai magyar lakosság Felvidékről való kitelepítése.
Nagymácsédon is megemlékeztek a felvidéki magyarok elleni jogtiprásról, a kitelepítésről és a deportálásról. A Felvidékről kitelepítettek emléknapját minden év április 12-én tartják a Magyar Országgyűlés 86/2012-es határozata alapján, ugyanis 1947-ben ezen a napon kezdődött a szlovákiai magyar lakosság Felvidékről való kitelepítése. A megemlékezést a Szövetség helyi szervezete és a helyi alapiskola szervezte.
„Volt szó, mit úgy tanultunk meg, / Hogy beleköltöztünk lakni. / A kitelepítés lakótere tágas volt, szellős… / Havas tájak lógtak a falán,/ S egyetlen kijáratából vonatok csattogtak elő / Ebben nőtt fel egy gyermek, / S kapott egy néptöredék / Létet és nevet“… – summázta Tóth Tünde a megemlékezésen, majd Balogh Rózsa Magdaléna, Gál Vanessa versmondásai, Kempski Sára gitárzenéje és éneke után ünnepi beszédet mondott Hrbácsek Noszek Magdaléna.
Beszédében a rideg számadatokon túl kitért arra is, hogy miért kell megemlékezéseket tartani.
Így, ahogy a beszédben is elhangzott, nem azt fogjuk mondani, hogy őket hurcolták el, őket telepítették ki, hanem az én népem szenvedett, az én népemet deportálták vagy telepítették ki. A megemlékezéseknek ekkor van értelme, hiszen így válik eleven emlékezetté.
Az ünnepi beszédet követően a kitelepítési és deportálási emlékműnél az emlékezés virágait helyezték el. A megemlékezés nemzeti imánk eléneklésével zárult. (NL)
A kitelepítés Ung-vidéket sem kerülte el, mintegy 26 családnak kellett hátrahagynia otthonátés áttelepülnie kényszerből vagy önként, de valójában a sors hozta kényszerből.
Őrájuk és minden kitelepített magyarra emlékeztek ünnepi keretek között a nagykaposi Magyar Közösségi Házban április 12-én délután.
A megemlékezés a Nagykapos és Vidéke Társulás és Rákóczi Szövetség társrendezésében valósult meg.A rendezvény szónoka, Lakatos Denisza a jogfosztott időszakot felelevenítve beszédében azt is kiemelte, hogy
A megemlékezés a Kitelepítettek emléktáblájának koszorúzásával zárult. A rendezvényen közreműködött az Erdélyi János Vegyeskar és a Mécs László cserkészcsapat. (VE)
(Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
