A kétszáz éve született Szabó József (1822–1894) a modern magyar geológia úttörője volt.
Eredetileg a pesti egyetemen filozófiát és jogot hallgatott, majd az egyetem elvégzését követően Selmecbányára került joggyakornoknak. A hely szelleme – a selmeci Bányászati Akadémia révén – arra késztette, hogy maga is bánya- és kohómérnöki diplomát szerezzen a jogi oklevél mellé, és a továbbiakban a bányászat és a geológia terén hasznosította magát.
Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc idején a honvédség lőporszükségletének forrásait kutatta az Alföldön és Erdélyben.
A későbbiekben, a szabadságharc bukását követően emiatt nehezen talált magának megfelelő állást, végül a egyetemen éveken át segédtanárként ásványtant, kőzettant és vegytant adott elő, és közben gyarapította elméleti és gyakorlati ismereteit, hogy a megfelelő időben rendes tanári kinevezést kapjon. Szemléletére nagy hatással volt a kiváló angol geológus, Charles Lyell (1797–1875) munkássága.
Iskolateremtő egyénisége még évtizedekkel később is meghatározta a magyarországi földtani kutatásokat és a geológia egyetemi oktatására is hatással volt. Sokrétű tevékenységében fontos helyet foglaltak el talajtani vizsgálatai is. Elsősorban a magyarországi szikes talajok kutatásában ért el jelentős eredményeket. A magyar földtani szaknyelv egyik alakítója volt, de nem volt híve a minden áron végrehajtandó „magyarításnak”. Számos monográfiát és tankönyvet írt, tudományos munkásságának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban levelező, 1867-ben rendes tagjává választotta. Anyanyelve mellett beszélt angolul, németül, franciául, de értett olaszul, szlovákul és görögöl is. Feljegyezték, hogy kiváló táncos volt.
A róla fennmaradt kedves történetek azonban elsősorban a termetével voltak kapcsolatosak. Gyulai Pál irodalomtörténész, aki maga sem volt túl magas, nem kis elégtétellel nyugtázta, hogy akad még nálánál is alacsonyabb tudós ember.
Igaz a különbség legfeljebb egy-két centiméter lehetett, ezért a következő történetet mindkettőjükről terjesztették. Egyszer egy társaságban, ahol a haza bölcse, Deák Ferenc is jelen volt, ismét a tudós termetén viccelődtek, ami egy idő után módfelett feldühítette Szabó Józsefet és így csattant fel: „Láttam én már nálamnál kisebb embert is!” Erre Deák Ferenc megjegyezte: „De nem ingyen!”
A következő történet is egy baráti társaságban esett meg. Csengery Antal (1822–1880) politikus – aki Deák Ferenc és Andrássy Gyula mellett az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés előkészítésében meghatározó szerepet játszott – vacsorát adott barátainak. A jeles társaságban ott volt Szabó József is. A házigazda felesége az asztalhoz ültette 13 éves Loránd nevű fiacskáját is, mondván, hadd csiszolódjon az elméje ilyen nagy szellemek között. A vacsora végén azonban eljött a fiú lefekvésének az ideje és francia nevelőnője gyengéden figyelmeztetni akarta erre.
A gyertyafénnyel megvilágított helyiségben azonban nem ismerte fel, hogy a két kis termetű alak közül melyik is a fiúcska, ezért Szabó József fejére tette a kezét és franciául ezt mondta: „Venez coucher avec moi!”
Ezzel akarta figyelmeztetni, hogy jó lenne már nyugovóra térni. De a francia mondat magyar fordítása kissé félreérthető, ugyanis ezt jelenti: „Jöjjön, feküdjék le velem!” Esetleg ezt: „Jöjjön, háljunk együtt!”. Arról már nem szól a fáma, mit mondott erre az „ajánlatra” Szabó József.
Megjelent a Magyar7 2022/39. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
