Az 1989-es forradalom meghatározó jelentőségű pillanat alkotói pályája alakulásában, művein a fekete-fehér vonalvezetés is ide vezethető vissza, hiszen az egyszerűséget, az őszinteséget sugározza, megmutatja, honnan érkezünk – Dan Perjovschi, Románia egyik legismertebb és legelismertebb képzőművésze a Szent György Napok kulturális hetén az Orfeumban vallott immár négy évtizedes művészi pályájáról, hitvallásáról a De pe trotuarul celălalt című könyvének bemutatóján.
A kötet válogatás a Revista 22 folyóiratban az évek során megjelent cikkeiből és rajzaiból – Adrian Lăcătuș irodalomkritikus szerint a társadalmi folyamatokra, a körülöttünk zajló történésekre reflektáló esszék, jegyzetek, publicisztikai írások olykor keserű, máskor humoros vagy éppen ironikus hangvétele a képzőművész-író egész munkásságára jellemző jegyek, melyek a grafikákkal kiegészülve egységes, olvasmányos könyvvé állnak össze.
A tartalmas, tömény beszélgetés során Perjovschi vallott művészi pályája indulásáról: szabadságszerető emberként számára a forradalom a döntő pillanat – szerinte a legszebb emlékmű, amely eme történelmi eseményhez kapcsolható, nem egy képzőművészeti alkotás, hanem az a tény, hogy bár egyre kevesebbet, de azért minden év decemberében beszélünk róla. Szólt a nyomtatott újságok, folyóiratok iránti vonzalmáról – mindig is vonzotta azok törékeny, mulandó, efemer jellege, rajzaihoz ma is használja ezeket –, az 1990-es évek pezsgő romániai sajtóéletéről, alkotói módszereiről és hitvallásáról, arról, hogy miként vált a Revista 22 folyóirat saját „műcsarnokává”, arról, hogy képzőművészként, gondolkodó emberként miként tanult meg nézni és látni a bennünket körülvevő világban, hogyan alakult gondolkodása az évek során, mikén tanulta meg, hogy a szavaknak más és más jelentése lehet minden ember számára.
No meg arról, hogy végső soron akár hidakat is építhetnénk mi, emberek egymás felé ahelyett, hogy minduntalan árkokat ásunk és mélyítünk.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
