– A férfi méltósága sorozat része –
Sokszor hallani, hogy a férfiak és a nők másképp élnek meg dolgokat. Hogy a férfi inkább elzárkózik, a nő meg kibeszéli magából. Hogy a férfi tettekkel dolgozza fel a fájdalmát, a nő pedig szavakkal. Van benne igazság – de csak részben. A különbségek sokkal inkább az odavezető útban rejlenek, mint magában az élményben.
Amikor egy férfi végre eljut oda, hogy őszintén beszéljen arról, ami fáj neki, sokszor ugyanolyan mélységgel és érzékenységgel teszi, mint bármelyik nő. Csak ritkábban jut el idáig, mert az út tele van akadályokkal. Társadalmi elvárásokkal, beidegződésekkel, szégyennel. A fiúgyermeknek sokszor már kiskorától azt tanítják, hogy „ne sírj”, „ne mutasd a gyengeséget”, „légy kemény”. Ezzel pedig azt is megtanulja, hogy az érzései veszélyesek – mert elveszik tőlük a méltóságát.
Pedig az érzések nem ellenségek. És nem nőknek való „luxus”. Az érzések iránytűk, amelyek megmutatják, merre vagyunk még emberek.
A nők sem születnek nyitottabbnak, csak több teret kapnak az érzelmeikhez. A közösség, a barátnők, a család, a kultúra is segíti őket abban, hogy kimondják, mi történik bennük. A férfiak viszont gyakran egyedül maradnak az élményeikkel, mert nincsenek hozzájuk szavak, nincsenek biztonságos terek, ahol beszélhetnének róluk. Pedig amikor ez a tér megteremtődik – például egy férfikörben, egy baráti beszélgetésben, vagy akár egy terápiás folyamatban – a hasonlóság szinte sokkoló.
A veszteség fájdalma, a félelem, a szégyen, a bizonytalanság, a szeretet utáni vágy – mindez nemtől függetlenül emberi. A különbség csak az, hogyan tanultuk meg viselni.
Van, aki könnyekben oldja fel, van, aki csendben ül vele, és csak évek múlva meri kimondani. Van, aki a tettekben találja meg a feloldást, és van, aki egy ölelésben. De a lényeg ugyanaz: el kell jutni odáig, hogy ne akarjuk legyőzni az érzést, hanem megértsük.
A férfi és a nő tehát nem az érzelmi mélységben különböznek, hanem az útvonalban, amit bejárnak odáig, hogy szembe tudjanak nézni vele. A nők gyakran megtanulják, hogy a sebezhetőség erő, a férfiaknak viszont most kell újra megtanulniuk ugyanezt.
És ha egyszer megtanulják, a különbség elolvad. Mert az őszinte emberi megélés, az érzelmi bátorság és a kimondott szó nem férfi vagy női dolog – hanem emberi.
Tegyük fel magunknak a kérdést:
Mi lenne, ha nem az alapján ítélnénk, ki hogyan érez, hanem azon mérnénk az érettséget, ki meri kimondani, amit érez?
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
