A közösségimédia-platformok működésének átláthatóságát szorgalmazták annak a panelbeszélgetésnek a résztvevői, melyet a Political Capital és a Heinrich Böll Alapítvány szervezett szerdára.
Krekó Péter, a Political Capital igazgatója bevezetőjében azt emelte ki, véget ért az a közösségi médiával kapcsolatos hurráoptimizmus, amely nagyjából 2010-ig benne volt a közbeszédben. Helyette ezeket a platformokat olyan jelzőkkel illetik, mint a demokráciára, a közbeszédre, a pszichés jólétünkre leselkedő egyik legnagyobb fenyegetés – ismertette Krekó. A szociálpszichológus közölte, projektjük célja ennek árnyalása, mert károsnak tartják, ha ennek a jelenségnek kizárólag (az egyébként valóban létező) negatív aspektusairól beszélnek. Mint fogalmazott megpróbálnak ennek a morális pániknak mögé nézni, mi az, ami jogos, és mi az, amire helyes választ lehet adni.
A Political Capital igazgatója öt állítást fogalmazott meg:
Bevezetőjének végén Krekó idézte Frances Haugennek, a Facebookról szivárogtató korábbi termékmenedzsernek szavait, aki szerint elképzelhető olyan közösségi média, amely a platformok jelenlegi előnyeit kidomborítja úgy, hogy a hátrányos, káros jellemzőit mérsékli.
Dilemmák
Berkes Rudolf, a Political Capital elemzője összefoglalójában azt hangsúlyozta, ki kell egyensúlyozni, hogy a platformok érdekei hogyan találkoznak a közösség érdekeivel, így például a dezinformáció elleni küzdelemmel vagy épp a szólásszabadság védelmével. Egyúttal rá is mutatott az első dilemmára: hogyan lehet a szólásszabadságot a lehető legkisebb mértékben korlátozni, hogy az egyben lehetővé tegye az online manipuláció elleni megfelelő fellépést is. Ennek a feladata az államra hárul – folytatta a gondolatmenetet Berkes –, neki kell megteremteni azt a jogi keretet, ami a platform átláthatóságát – például, hogy az algoritmus hogyan sorolja a felhasználó elé a tartalmat, a hirdetéseket, illetve a moderálási elveket – biztosítja. A harmadik dilemma pedig, hogy ezt a beavatkozást nemzeti vagy transznacionális szinten kell-e megalkotni.
A kutató röviden ismertette a magyar szabályozási tervezet történetét is. A 2020 óta az Igazságügyi Minisztériumon belül működő Digitális Szabadság Bizottság munkacsoport feladata lett volna a Facebook-törvényként köztudatba került jogszabály előkészítése, a techcégek átláthatóságát biztosító törvénytervezet megalkotása. Azonban az idén tavaszi bejelentés után a tárca – azok után, hogy a miniszter egyeztetett a cégek, illetve az Európai Bizottság képviselőivel – elengedte a nemzetállami szabályozás tervét, és jelenleg az uniós szabályozásra várnak.
Berkes a kutatásra hivatkozva úgy véli, a közösségimédia-platformok esetében
Kinél pattog a labda?
Az ezt követő panelbeszélgetésen Krajnyik Cintia, a WMN, illetve Hanula Zsolt, a Telex újságírója mellett Pásztor Emese, a TASZ Politikai Szabadságjogi Projektjének vezetője és Wessenauer Veszna, a Ranking Digital Rights kutatási menedzsere a fenti dilemmákról, lehetséges megoldási javaslatokról, illetve azok buktatóiról vitatkoztak.
Hanula Zsolt úgy vélte, jelen helyzetben két fél szerepel, a szabályozást sürgetők (államok, államszövetségek), valamint a techcégek, akik a szabályozás alanyai lennének. A mostani helyzet utóbbiaknak jó, sőt utalt Mark Zuckerberg egyesült államokbeli kongresszusi meghallgatására is, ahol a Facebook alapítója közölte, ő örülne neki, ha lenne a techcégnek állami felügyeleti szerve. Ő ugyanis – tette hozzá a Telex újságírója – tisztában van a cég körüli megoldhatatlan problémákkal, felügyelet esetén pedig ezekre lehetne mutogatni. Ezért – vonta le a következtetést – jelen pillanatban az államok, uniós szervek vannak lépéskényszerben.
Pásztor Emese egyetértett Hanula Zsolt gondolatmenetével, és hozzátette, azért ennél több szereplő is van ebben a történetben. Egyrészt
a nemzetállamok, amelyek jelenleg tehetetlenek, például azért, mert „a Facebook nem áll meg az országhatároknál”.
Úgy vélte, nemzetállami feladat lenne a közösségi médián kívüli médiakörnyezet szabályozása. A TASZ szakértője a nemzetállamok feletti szabályozáshoz fűz reményeket, viszont megjegyezte, „az EU nem emberi jogok kikényszerítésére létrejött szerv, hanem a fogyasztóvédelem szempontjából közelít ehhez a kérdéshez”, ezért ez sem fog kizárólagos megoldást hozni.
Pásztor hangsúlyozta, nem szokás a felhasználókat ennek a játszmának a szereplőiként feltüntetni, pedig ők is tudnának tenni a jelenlegi helyzet változtatása érdekében. Bár az egyedi felhasználó rendszerszintű változást nem tud elérni, de például egy kattintás annak beállítása, hogy a Facebook összekösse-e a Google kereséseket a saját működésével, vagy hogy milyen fényképeket osztunk meg magunkról.
Wessenauer Veszna szerint is a jogalkotóknál pattog a labda, de rámutatott arra, a technológiai fejlődésnél jóval lassabb a jogalkotási sebesség, így nehéz felkészülni az új típusú szabályozási környezetre. Azt is kiemelte, a techcégek lobbiereje nagyon nagy, velük szemben elenyész a civil szervezetek befolyásoló képessége.
Elárulta, szervezetük a techcégek befektetőivel is kapcsolatban áll, akik megfogalmazhatják elvárásaikat a cégek felé, és ha azt látják, sérülnek a befektetői érdekek, akkor máris változtatnak befektetői viselkedésükön.
Krajnyik Cintia arra mutatott rá, hogy
belecsöppentünk ebbe a digitális forradalomba, és valójában egyik korosztály sem kapott segítséget, hogy ezt hogyan kell használni.
Ez pedig – fejtette ki – afelé visz, hogy milyen veszélyek leselkednek a neten a felhasználókra.
Hogy is működik az algoritmus?
Pásztor Emese szerint
a platformok átláthatósága lenne az első lépés az elszámoltathatóság felé,
amíg nem ismerjük az algoritmust, nem lehet őket számonkérni. Úgy vélte, a kiszivárogtatott adatok alapján a belső dokumentumok eltérnek a felhasználói feltételekben rögzítettektől. Azt is megjegyezte, a szigorúbb átláthatóság nem feltétlenül lenne rossz a felhasználók számára, de meg kell különböztetni bizonyos szinteket.
Wessenauer Veszna azt tette hozzá, noha a felhasználó feltételeket olvasatlanul elfogadjuk, a platformoknak kötelessége lenne biztosítani az átláthatóságot, hogy aki akarja, az megismerhesse az algoritmus működését.
Hanula Zsolt gyakorlati oldalról közelítette meg a kérdést. Emlékeztetett, a YouTube és a Facebook is nyilvánossá tette a politikai-közéleti hirdetések részleteit olyan mélységig, hogy ki, mennyit fizetett érte, és az hány emberhez jutott el. Ez pedig – vélte – óriási erőforrás a média és a felhasználók számára. A hirdetőnek pedig az újságíró és a felhasználó is fel tudja tenni a kérdést: „Miből?” Szerinte ebbe az irányba kell továbbmenni, például
jó lenne egy bizonyos méret felett vagy hirdetés után tudni, hogy egy-egy Facebook-oldalnak vagy -csoportnak kik az adminisztrátorai.
Krajnyik Cintia újságíróként azt hangsúlyozta, ha a közösségimédia-platform változtat az algoritmusán, akkor egy olyan cikk, amiről azt gondolták, majd a Facebookról hozza az olvasókat, nem kattintják. „Ez a gazdasági szereplőkre is érvényes!” – húzta alá, hozzátéve: nem tudják, ők ilyenkor mit és hogyan változtassanak.
A célzott hirdetések megszűnéséről a beszélgetés résztvevői megjegyezték, a mai magyar közéletben egyre ritkább a targetálás, helyette a „szőnyegbombázás” módszerét alkalmazzák. Leszögezték, az adatok annyira fel vannak hígulva, hogy nem hatékony a célzott hirdetések módszere. Ennek szabályozásáról megjegyezték, az lenne az első lépés, hogy alaphelyzetben nem lenne szabad célzott hirdetést kapni, hanem ezt a felhasználónak kellene engedélyeznie.
Dezinformáció vs. szólásszabadság
Fontos kérdésként merült fel a szólásszabadság és a dezinformáció elleni küzdelem kérdésköre. Pásztor Emese a TASZ részéről ara mutatott rá, a jogellenes, valamint a nem jogellenes, de káros tartalom közötti világos választóvonalra hívta fel a figyelmet.
Ez egyáltalán nem egyértelmű, hogy itt az állam beavatkozik a szólás szabadságába, vagy terjed a fake news. Ez egy ilyen libikóka, hogy vagy van állami beavatkozás, vagy pedig tud érvényesülni a szólásszabadság
– hangsúlyozta. Emlékeztetett, az operatív törzs tájékoztatóin a kérdésekre nem vagy csak vágottan válaszoltak, ami táptalajt adott a fake news terjedésének, vagyis az állam teremtett egy információhiányos helyzetet. A másik oldalról a szakértő úgy vélte, nem feltétlenül a felhasználónál, hanem az algoritmusnál is be lehet avatkozni, így is gátat lehet szabni az álhírek terjedésének.
Hanula Zsolt viszont szkeptikus volt, mert – mint fogalmazott – ki dönti el, mi a káros tartalom? Úgy vélte, ha valaki kiírja a Facebookra, hogy nem volt holokauszt, viszont nincs semmi baj azzal, ha valaki meleg, és szerinte a thaiföldi király is lehet meleg, az a német törvények szerint holokauszttagadás, a thaiföldi törvények szerint felségsértés, az orosz törvények szerint a homoszexualitás népszerűsítése, „az ugandai törvények szerint nem tudom mi, de kivégeznek érte” – sorolta. Hozzátette, az amerikai törvények szerint pedig csak a szólásszabadságával élt, és nincs vele semmi baj. A Facebook dilemmájának nevezte, hogy melyik törvényt kell alkalmazni. „Mi van, ha ezt egy német user a thaiföldi nyaralásán egy orosz csoportba posztolta?” – tette fel az égető kérdést.
Milyen alapon válogasson a Facebook törvények között, hogy mit tartat be és mit nem tartat be?
– folytatta. Hanula úgy látja, a közösségimédia-platformok megpróbálnak egy legnagyobb közös osztót találni, és ehhez alkalmazkodni. Rámutatott arra is, kétmilliárd, több ezer nyelven beszélő ember mellé nem lehet ennyi moderátort odatenni, nem létezik rá erőforrás, és
még a mesterséges intelligencia is nagyon messze van attól, hogy megértse az iróniát, a szarkazmust, a szójátékokat.
Pásztor Emese erre úgy reagált, mivel ez a kérdés nem megoldható, ezért
az lenne a legjobb, ha azt csinál a Facebook, amit akar, de legyen transzparens, amit csinál!
Wessenauer Veszna arra emlékeztetett, felvetődött a Facebooknál a megosztás gomb eltüntetés, mint a káros tartalmak visszaszorításának eszköze, azonban azt el is vetették, mert jelentősen csökkentette volna a cég értékét. Azzal kapcsolatban, hogy a YouTube-ról most eltűnik a dislike gomb, úgy vélekedett, az csak egy „cuki valami”, de nem megoldás a kihívásokra.
A panelbeszélgetés résztvevői az összegzés során egyértelműen a transzparencia, az átláthatóság, az algoritmusok ismeretének kikényszerítése mellett törtek lándzsát, illetve Wessenauer Veszna újságíróként fontosnak nevezte az edukáció kérdését is, melyet civil szervezetek és az oktatás lenne hivatott.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
