A dzsihadisták nem állnak meg Szíriánál

Széles nemzetközi koalíciót hozna létre Moszkva az Iszlám Állam megsemmisítésére, a szíriai helyzet rendezésére. A kiszivárgott információk szerint e javaslat értelmében közben bevonnák a kormányzásba a szír ellenzéket is. Előtte azonban a Kreml sietve erősíti meg szövetségese, Bassár el-Aszad és a saját tárgyalási pozícióit. Miért ez a felfokozott aktivitás? Erről beszélgettünk Szergej Mihejev politológussal, a moszkvai Politikai Konjunktúrakutató Központ igazgatójával.

– Mindenekelőtt tisztázzuk: vannak jelenleg orosz katonák Szíriában?
– Harcoló alakulatok nincsenek. Ott vannak ugyanakkor a tartuszi kikötőben lévő orosz bázis kiszolgálói és a Lakatia mellett a teherszállítmányok fogadására frissen berendezett repülőteret biztosító katonai szakértők.

– Változhat a közeljövőben a helyzet? Bombázhatják például orosz gépek az Iszlám Állam és a felkelők állásait?
– Egyelőre aligha. Azt senki sem tagadta idáig sem, hogy Moszkva fegyverrel, katonai eszközökkel támogatja Aszadot, és manapság ez a támogatás erősödik. Érkezhetnek kiképzők és specialisták is, ám olyan egységek nem igazán, amelyek közvetlenül részt vehetnének a harcokban. Ennek nincs is nagyon értelme, hiszen néhány deszantos egység nem fordíthat a háború menetén, kiterjedt hadműveletre pedig Moszkva tudomásom szerint nem készül. Ezt a háborút a szárazföldön mindenképpen a szír hadseregnek kell megvívnia.

– Akkor mivel magyarázza Moszkva megnövekedett aktivitását? Nem lenne meglepő, ha az ENSZ ünnepi ülésszakára New Yorkba készülő Vlagyimir Putyin a menekültválság miatt Európában kialakult feszült hangulatban úgy próbálna meg kitörni az elszigeteltségből, hogy átveszi a szíriai kérdésben a kezdeményezést. Így egyúttal megmentené régióbeli szövetségesét, Bassár el-Aszadot is.

Hírdetés

– A helyzet ennél kicsit bonyolultabb. Aszad bukása és az Iszlám Állam erősödése vitathatatlanul fenyegeti Oroszországot. A dzsihadisták ugyanis nem állnak meg Szíriánál. Nem titok, hogy már most egyre aktívabbak Közép-Ázsiában, az Észak-Kaukázusban vagy Baskírföldön. A Nyugat forgatókönyve eközben mindenekelőtt Aszad megbuktatását célozza, a hatalmi vákuumba pedig elkerülhetetlenül benyomulna az Iszlám Állam. Ez Moszkva számára elfogadhatatlan, mint ahogy legfontosabb közel-keleti partnerének szétverése is. Szíria eltűnése a régió térképéről az orosz befolyás egyértelmű visszaszorulását jelentené. Így Moszkvának nincs más választása, mint megerősíteni Aszadot, a Nyugat ugyanis mintha nem akarná gyengíteni az Iszlám Államot. Mi mással magyarázhatjuk, hogy a dzsihadisták pénzügyi bázisát jelentő olajfinomítókat egyetlen bombatalálat sem érte, s erről a tényről a nyugati sajtó is mélyen hallgat? S azzal sem nagyon siet a Nyugat, hogy befagyassza az Iszlám Állam számláit, elzárja a finanszírozás sokak által ismert útjait, miközben ezt az Oroszországgal szembeni szankciók bevezetésekor három hét alatt megtette. Moszkva azt is meg akarja mutatni Európának, hogy a menekültek okozta válságot hogyan lehet megoldani. A problémát Irakban, Líbiában és Szíriában kell kezelni.

– S ne felejtsük el, ezzel Oroszország ismét egy globális hatású regionális konfliktus rendezésében lenne kezdeményező, amellyel erősítené meggyengült pozícióit a nemzetközi porondon, és blokkolná az amerikai törekvéseket a Közel-Keleten…
– Igen, az Egyesült Államok mindig is féltékenyen és idegesen reagált Oroszország közel-keleti aktivitására, és ugyancsak fellélegzett, amikor a 90-es években szinte teljesen kivonult e régióból. Washington hallani sem akar Moszkva visszatéréséről, ezért aztán blokkolni igyekszik az orosz javaslatokat, egy szíriai áttöréssel ugyanis a Kreml nemcsak a Fehér Ház számítását húzná keresztül, hanem pozitív szerepvállalásával azt is bizonyítaná, hogy minden állítással ellentétben nem a világ fő gonosza, sokkal inkább Európa szövetségese.

– És így az ENSZ-ben sem Ukrajna miatt kellene magyarázkodnia Putyinnak, nemde?
– Így van. A figyelmet más, fontosabb problémákra irányítaná. Ráadásul Aszad támogatásával nemcsak saját gondjain segít, de megoldja Európa egyik fő problémáját is. Ezzel szemben az Európai Unió semmit nem old meg azzal, hogy Ukrajnát fűti.

– A szíriai aktivitással Putyin ismét tizenkilencre lapot húz. Nem tartja kockázatosnak ezt?
– De, ám mit veszíthetünk? Egyébként is, Oroszország szeret kockáztatni. Mi ilyen ország vagyunk, ezt ön is nagyon jól tudja.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »