A Rotary Klub kézdivásárhelyi szervezete a múlt hétvégén gyűjtött pénzt egyebek mellett egy nagyszabású drogfogyasztás-megelőzési kampányra fordítja. Az első előadásra a Vigadó Művelődési Központban került sor, az első meghívott Cătălin Țone volt, aki húsz éven át vezette a bukaresti bűnügyi rendőrség drogellenes osztályát.
A Vigadó nagyterme zsúfolásig megtelt diákokkal, a Rotary Klub ugyanis elsősorban a zsenge korúak figyelmét kívánta felkelteni a téma kapcsán. Román György, a klub titkára érdeklődésünkre elmondta: meglepte őket is, hogy mekkora az érdeklődés, a jelentkezők számát helyszűke miatt korlátozni is kellett, de mivel a jótékonysági báljukon nagyobb pénzösszeg folyt be, több alkalommal szerveznek ilyen rendezvényt, nemcsak diákok, hanem felnőttek részére is.
Az előadást egy igazi veterán, Cătălin Țone drogszakértő tartotta, aki legutóbb a Marihuána: száguldás a pokol felé című könyvben taglalta tapasztalatait. Ez az ingyenes kiadvány a Rotarynak köszönhetően hamarosan magyar nyelven is elérhető lesz – tájékoztatott Román György.
Talán nem is annyira a szakember előadása, hanem két fiatal, a drogok rabságából szabadult lány vallomása volt sokkoló az előadás során. Egyikük 13 éves korában lett függő, és csak 16 évesen tudott szabadulni az ópiátok világából, idősebb társa – egy rendőr lánya – pedig valódi tragédiát élt meg, míg le tudta dobni magáról a kábítószerek láncát, ami szinte az életébe került, ugyanis öngyilkosságot is fontolgatott.
Kiderült: a drogok táncába viszonylag könnyű beállni, kiszállni nehéz, de elég akarattal lehetséges. „16 éves voltam, mikor egy baleset miatt abba kellett hagynom a kézilabdázást. A szüleim nagyon irányítottak, úgy éreztem, hogy korlátoztak. Egy barátnőm már benne volt a dologban, tőle kértem amfetamint, hogy levegőhöz jussak. Az első alkalom kellemetlen volt, nem is értettem, hogy mások miért eszik marokszám. Ennek ellenére 17 évesen nem mondtam nemet egy Ecstasy tablettának, bejött, igaz, hogy egy technobuliban voltam, a zene is rásegített” – magyarázta a húszas éveiben járó lány. Bejött – tette hozzá, és akkor indult meg a lejtőn. „Úgy éreztem, hogy megoldás az otthoni problémáimra. 18 évesen már annak éltem, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztem jól magam. Áttértem a kristályra, először egy-két csík ment el, de annyira jutottam, hogy esténként 7–8 gramm is elment. A család szétesett, kellett a pénz, forgalmazó is lettem” – magyarázta. Akkor jött a fordulat, mikor egy este a lakásukra rátörték az ajtót, az apja kollégái jelentkeztek. Azt megelőzően a családot is zsarolta, anyját öngyilkosság elkövetésével fenyegette, amit komolyan is gondolt: a drog hiányában jelentkező elvonási tünetek miatt fontolgatta, hogy kiugrik a negyedik emeletről.
Egy év és hat hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott, és visszagondolva elismerte: egy hamis világban élt, úgy érezte, hogy tudja kontrollálni a dolgokat, de kiderült: nem. Végül csak a családja segítségével mászott ki a helyzetből, motiválta az is, hogy egy másik lánynak is sikerült megszabadulnia a függőségtől. „Azért vagyok itt, hogy hangsúlyozzam: ne foglalkozzatok ezzel. Aki meg benne van, annak üzenem: van remény. Kilenc hónapba telt, míg megszabadultam a szerektől, és utána is hirdetem: éljetek szabad életet, ne függjetek. Azóta is elmesélem, ami velem történt, hátha pozitív változást tudok elérni másoknál is. Kérjetek segítséget, bízzatok, van remény” – summázott.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
