Az Orbán-kormány 2010-ben szépen megterítette magának a „nemzeti együttműködés” asztalát, majd az új pártállam vezetői, káderei, kitartottjai, rokonai és cinkosai nekiálltak felfalni mindent, amit a nemzeti színű abroszon találtak: dohányboltokat, földeket és kastélyokat. Versenyezve szívták fel a köz- és unióspénz-csíkokat. Ehhez a habzsoláshoz csupán szegényes uzsonnának tűnne egy lukulluszi lakoma vagy Odüsszeusz házában a kérők víg, eszem-iszom dínomdánomja.
Tiborcz, és apósa, Orbán Viktor asztaltársaságát olyan fényes elmék alkotják, mint Németh Szilárd, aki már sokszor tanúbizonyságát tette annak, hogy politikusnak lenni nem feltétlenül jár együtt a magasröptű gondolkodással. Sőt, Németh Szilárd a minap éppen kijelentette: „ne vicceljünk már”, „egy magasbanéző diplomával nem lehet elhelyezkedni”, különben is, az „emberek elfelejtettek dolgozni”, a városi „kocsmalakók” nem szoktak hozzá a reggel hat órakor kezdődő munkához. Hogy Németh Szilárd mikor kel fel reggel, és kezdi el átolvasni, majd a tükör előtt gyakorolni a szájába adandó napi fideszes propagandát, az rejtély. Az azonban megjegyezhető, hogy ehhez a teljesítményhez valóban nem kell diploma, de még szakmunkásképző sem. Hát ki mennyit ér…
Az Orbán-kormány kancelláriaminiszterének erre megvan a pontos definíciója. Lázár János már 2011-ben, még hódmezővásárhelyi polgármesterként megmondta, hogy „akinek nincs semmije, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér”. Egész biztos arculcsapásként érhette, hogy róla is kiderült, mennyit ér. Bár már nem polgármester és nem is ő indult jelöltként a Fidesz-KDNP színeiben, de a választókerület országgyűlési képviselőjeként az időközi hódmezővásárhelyi megmérettetés során az ő bizonyítványát is kiállították a választók. A pofon akkora volt, hogy Bécsig rohant szörnyülködni a migráció, a kosz és a bűnözés miatt. Pedig megállhatott volna akár Budapesten is körülnézni, piszokra, bűnözésre és rázós helyekre a magyar fővárosban is talált volna példát, amiket az Orbán-kormány nem nagyon igyekezett az elmúlt nyolc évben felszámolni. Van az a mondás, hogy „sepregess a saját házad táján”, a sógoroknak meg hagyjuk meg, hogy ők aggódjanak a városukért, ha úgy érzik, hogy van miért.
Vannak, akik persze nem azért utaznak el egy másik országba, hogy társadalmi kérdésekben készítsenek természetfilmet a saját imázsukat építgetve. Vannak, akik a kalandokat szeretik, a nagyvadra mennek, de költséges hóbortjaikat azért nem tennék a Facebookra. Úgy tűnik, hogy a propagandaminiszter, Rogán Antal mellett a keresztényi értékrendet prédikáló Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is szereti a luxushelikopterezést, de még jobban a svédországi vadászatokat. Ha már az urak az asztalnál dőzsölnek, akkor az úri murihoz hozzátartozik a szarvasokat leterítő Nagyságos Úr képe is.
Ennek a dőzsölésnek és urizálásnak vethet véget az április 8-i választás. A „nemzeti együttműködés” asztaltársasága attól retteg, hogy a választók benyújtják a számlát, a telhetetlenség pedig sokba fog kerülni. Mindennek ugyanis megvan az ára, a hatalom sem ingyen van, és aki visszaél vele, az előbb-utóbb ráfizet.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
