A díszzsidó Reiner Péter (Fotó: NIF)
Mielőtt bárki is meglepődne beszámolóm választott címén jelzem, én csak kölcsönkértem ezt a kifejezést a Hegedűs Lórántot besározni igyekvő és palástvesztésre ítélni szándékozó nagytiszteletű Egyházmegyei Bíróság “közvádját” képviselő, általam már régen ismert jogtanácsosától.
Tegnap ugyanis úgy gondoltam, hogy a tárgyalás helyszínére megyek egy magyar hagyományokat őrző bajtársammal, hogy kéznél legyek hiteles és cselekvő tanúként az ártatlanul megvádolt lelkész elleni eljárásban.
A nagytiszteletű bíróság azonban a védelem határozott előterjesztése és az én korábban nyílt levél formájában közzétett követelésem ellenére, nem találta szükségesnek és indokoltnak meghallgatásomat pont úgy, mint ahogy a hagyományőrző bajtársam tanúságtételét sem, aki honvéd ruhában, díszőrséget állva tette még szebbé a Kormányzó szobrának felavatásával végződő Istentiszteletet.
Nyomasztó és végtelen szomorú volt hallgatni, amikor a nem is eltitkolt gyűlölettől terhes egyházi jogtanácsos három, a lelkészt védő hiteles jogász füle hallatára azzal próbálta befolyásolni – a jelek szerint sikeresen – a Nagytiszteletű Egyházmegyei Bíróság háromtagú tanácsát, hogy azért javasolja a tanúságtételemtől történő eltekintést, mert általa régen és “megalapozottan” személyemet jól ismerve nem lehetek hiteles tanúja az avató beszédem ellenére a jogtanácsos által is vehemensen képviselt vád alapján is indított politikai koncepciós eljárásnak, mert meglátása szerint én csak az úgynevezett ” a szélsőjobb díszzsidója vagyok”! (kiemelés:szerk.)
Így értékelte a Hegedűs Lóránt ellen a vádak gerincét képviselő jogtanácsos Hazámért és Nemzetemért folytatott több évtizedes köztevékenységemet, mert nyilván jogászként úgy gondolta, hogy ez még beletartozik a véleménynyilvánítás alapvető szabadságjogába. A Nagytiszteletű Egyházmegyei Bíróság pedig helyt adott a vádat képviselő egyházi jogtanácsos sommás összefoglaló minősítésének és nem utasította helyreigazításra jogtanácsosát és nem látta szükségesnek meghallgatásom.
Ezzel a döntésével és a jogtanácsos alapvető személyiségi jogaimat is megsértő tevékenységének tűrésével a Nagytiszteletű Egyházmegyei Bíróság előrevetítette álláspontom szerint a március 7-re délelőtt 10:30 percre kitűzött ítélethozatalának előre történő eldöntöttségét. Attól tartok hogy a meghozandó és előre sejthető ítéletnek így nem lesz köze az igazságossághoz, még kevesebb köze lesz a tényekhez, de annál jobban befolyásolják majd vélt vagy valós politikai politikai elvárások.
Megrendítő élmény volt látni és érzékelni az általam valóban régen ismert, de évtized óta nem látott és a vádat többedmagával képviselő egyházi jogtanácsos arcán az el nem takart feneketlen gyűlöletet, mely eleve kizárja a tárgyilagosságot. Személyiségében garanciáját látom a vád olyan módon történő elfogult képviseletére, hogy a példaértékű és tényeken alapuló kiváló védőbeszéd ellenére csak egy nagyon felülemelkedett bíróság tud ellenállni ilyen nyomásnak.
Erre a közelmúltban volt példa Képíró Sándor ” háborús -bűnös” perében, ahol a kiváló munkát végző védelem a tényállás teljes birtokában a rendkívüli hazai és külföldi politikai nyomás ellenére hihetetlenül fölkészült hiteles szakértők felvonultatásával a tarthatatlan és megalapozatlan vádak alóli felmentésre kényszerítette az eljáró katonai bíróságot.
Nem tűnik talán mégsem kincstári optimizmusnak az az elvárásom, hogy a nagytiszteletű egyházmegyei bíróság mégis felül tud emelkedni az érzékelhetően rá nehezedő hazai és külföldi elvárásokon, a politikai nyomáson és meghozandó ítéletében kizárólag a bizonyított tényeket veszi figyelembe. Ez esetben boldogan állapítanám meg, hogy baljós előérzetem most cserben hagyott.
A sötétedő viharfelhőket azért látom a Magyarországi Református Egyház ege fölött, mert bizony attól tartok – alaposan megismerve a Hegedűs Lóránt elleni vádakat -, hogy még valami beleszól a meghozandó ítéletbe.
Már korábbi, az eljárással kapcsolatos publicisztikámban jeleztem olvasóimat emlékeztetve, hogy bizony a sajnálatosan elmaradt egyetemes igazságtétel elkerüléséhez bizony alaposan hozzájárult a Magyarországi Református Egyház is azzal, hogy legfőbb döntéseket hozó zsinata döntő többségében nem látta szükségesnek saját múltjának átvilágítását és ezzel elkerülte a bolsevizmus alatti együttműködésének – ha úgy tetszik ez alapelve és értéke az árulásnak – bemutatását hívei és a teljes hazai közvélemény részére. Márpedig vezetői többségének hiteltelenségét misem bizonyítja jobban, mint ennek a politikai döntésnek a meghozatala.
Ez a tény már önmagában hitelteleníti a Hegedűs Lóránt lelkész elleni vádakat, és joggal lehet attól is tartani, hogy a meghozandó ítélet eltakarni igyekezik majd ezt a felelősségüket.
Csak reménykedem abban, hogy március 7-én a Nagytiszteletű Egyházmegyei Bíróság mégis kizárólag a bizonyított tények alapján ítélkezik és ez nem járhat mással, mint az ártatlanul megvádolt lelkész felmentésével és ezzel jogosan együtt járó erkölcsi megkövetésével.
Csakis így emelkedhet felül az egyház példaértékű módon és elöljáróként, hogy a vádakban szereplő és tevékenysége révén az egyház megosztásával is megvádolt lelkészt megkövessék, ezzel viszályára fordítva az eljárás miatt valódi egyházi megosztottsághoz vezető tevékenységet, és az egyház egyesítő és megerősítő példaértékű ítéletet hoz majd megvádoltja felmentésével.
A reménybeli igazságos döntés meghozatala esetén természetesen eltekintek a sajnálatosan a bíróság által is tűrt személyiségi jogaim megsértésétől.
Ha, és amennyiben mégis a politikai koncepció jegyében születik döntés Hegedűs Lóránt ártatlanul megvádolt és meghurcolt lelkész ellen, akkor érvényt kívánok szerezni jogaimnak és polgári peres eljárás keretein belül fogom kiiktatni “egyházi és polgári törvénytárunkból a politikai minősítést is jelentő díszzsidó kifejezést! (kiemelés: szerk.)
Tudnia kell az egyházi bíróságnak azt is, hogy református hívei és lelkészei, de az egész magyar közvélemény fokozott figyelemmel kíséri a sajnálatosan megindított koncepciós eljárást jelenlegi határainkon kívül élőként, mint ezt a közelmúltban személyesen is több utam során megtapasztalhattam.
Az esetleges nem felmentő ítélet tovább szélesítheti a szakadékot a hívek és egyházuk között és a jogos bizalmatlanságot, mely egyre nagyobb méretű a nemzeti érzelmű közvéleményünk részéről.
A Magyarországi Református Egyház – mint ahogy valamennyi történelmi egyházunk is – csakis saját múltjának teljes feltárásával tudja majd betölteni Isten által rájuk szabott történelmi feladatát Magyar Nemzetünk felemelkedése érdekében
Budapest 2014. február 21.
Reiner Péter
Nemzeti InternetFigyelő
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
