Hitler 1940. június 15-én adott parancsot Himmlernek, hogy orvvadászat miatt elítéltekből állítson fel egy különleges alakulatot. Az egység parancsnokául SS-Obersturmbannführer rendfokozattal dr. Oskar Dirlewangert nevezték ki.
(Arcanum)
A kiképzés az 5. Totenkopf-Standarte (Halálfejes-ezred) oranienburgi állomáshelyén kezdődött meg.
1940. június 20-án Dirlewanger átvette a szervezés felügyeletét, majd a mintegy 300 vadorzóból álló köteléket átvezényelték a lengyel Főkormányzóság területére. Az egységet a térség pacifikálásra és megszálló tevékenységre vetették be, majd 1941 nyarán a Bug folyó menti kényszermunkával végrehajtott földmunkákat felügyelte.
1942. február végén az alakulatot Minszkhez vezényelték, ahol a Közép Hadseregcsoport mögöttes területén harcoló partizánok ellen alkalmazták. Dirlewanger emberei olyan súlyos veszteségeket szenvedtek, hogy 1942. szeptemberében újabb 115 orvvadászat miatt elítélt bűnözőt irányítottak soraikba.
A kötelék 1944 közepéig továbbra is partizánok ellen harcolt, s e szabályok nélküli hadviselésben kétes megítélésű atrocitásokat követett el a keleti front poklában.
1944. augusztus 4-től Dirlewanger egységét a varsói felkelés leverésére vetették be, ahol leírhatatlan kegyetlenséggel harcolt. A többi itt bevetett német alakulat és parancsnokság legtöbbje tiltakozott az ilyen hadviselés miatt. Azonban az egység saját vesztesége is katasztrofális volt: a harcok közben 1900 főnyi SS- és rendőr elítéltet kapott, de a harcok végére mégis csupán 648 főt számlált.
Az egység hasonló brutalitással vett részt 1944. októberében a szlovák nemzeti felkelés leverésében is. A dandár áttekintő hadrendje 1944. novemberi adatok alapján az alábbi volt:
–dandártörzs;
–1. SS-ezred („Dirlewanger” rohamdandár): I-III. rohamzászlóalj;
–2. SS-ezred („Dirlewanger” rohamdandár): I-III. rohamzászlóalj;
–SS-lövészzászlóalj („Dirlewanger” rohamdandár);
–SS-híradószázad („Dirlewanger” rohamdandár);
–SS-egészségügyi század („Dirlewanger” rohamdandár);
–SS-gazdasági század („Dirlewanger” rohamdandár);
–SS-pótszázad („Dirlewanger” rohamdandár).
Az alakulat ekkor már nem csak orvvadászokból állt, hanem ide irányították a Waffen-SS hadbírósága által elítélteket is, akik itt bizonyíthatták katonai erényeiket. Később már a Wehrmacht egészéből érkeztek elítéltek. Sőt, a koncentrációs táborok baloldali politizálásért elzárt foglyait és bizonyos köztörvényeseket is soraiba fogadott. Az állomány azon tagjai, akik nem a Waffen-SS-ből kerültek az alakulathoz, itt teljesített szolgálatuk alapján sem vétettek fel az SS-be.
1944. december 10-én a szlovák területen állomásozó SS-rohamdandárt, tekintettel a szovjet csapatok előretörésére, Nyitra és Léva között a magyar határ biztosítására vetették be.
December 11-én a dandár egy SS-ezredét (ezredtörzs, két megerősített rohamzászlóalj, két könnyű tüzérüteg és egy sorozatvető-üteg) Ipolyság (akkor Magyarország területe) körzetébe vezényelték, hogy megerősítsék vele az ottani védelmet. Az ezredet saját vezetés alatt kellett bevetni. Tekintettel az alakulat különleges személyi állományára, nem volt szabad szétaprózva harcba küldeni őket. A dandár e része a Fretter-Pico-seregcsoport alárendeltségébe lépett.
A dandár egyéb alakulatai a szlovákiai német csapatok parancsnokának alárendeltségében maradtak. Dirlewanger törzse és két rohamzászlóalj Teranynál (Ipolyságtól 12 kilométerre északnyugatra), másik két zászlóalja pedig Kékkőtől délre zárta le a Balassagyarmattól észak felé vezető utakat.
December 12-én a megerősített SS-ezred a magyar 2. honvéd páncéloshadosztály alárendeltségében volt bevetve Ipolyságnál, ahol a szovjetek jelentős létszámú lövészerőkkel indítottak támadást. December 14-én már az SS-rohamdandár négy zászlóalja harcolt Ipolyságnál.
December 15-én a szovjetek páncélos ékei Ipolyságtól északnyugatra szétszórták a dandár egyes részeit. Bernecebarátitól északkeletre a 2/III. SS-rohamzászlóalj mintegy 200 katonája ment át a szovjetekhez. A dandár másik két zászlóalja északnyugat és északkelet felől viszont ellenlökést indított Ipolyság visszafoglalására, de nem ért el eredményt. Az SS-rohamzászlóaljak nyugat felé vonultak vissza. Egy SS-zászlóalj Ipolyságtól északkeletre Kelenye felé igyekezett.
December 18-án a dandár négy SS-rohamzászlóalja a magyar 2. páncéloshadosztály harccsoportjai között elosztva továbbra is Ipolyság körzetében harcolt. A dandártörzs Deméndről tartotta szemmel csapatait.
December 19-én a dandárt átszervezték. Két ezredében két-két rohamzászlóalj maradt. Ezt egészítette ki egy tüzérosztály, egy lövészzászlóalj, egy utászszázad és egy híradószázad.
December 21-én 15.00 órakor az SS-rohamdandár már szlovák területen harcolt. Részei Palást felé nyomultak előre, birtokba vettek néhány fontosabb magaslatot és a szovjet csapatokat ismét magyar területre vetették vissza.
December 22-én Dirlewanger zászlóaljai elfoglalták Palást nyugati felét és az onnan délnyugatra fekvő magaslatokat.
December 23-25. között a dandár továbbra is Palást körzetében harcolt. December 26-án a településtől nyugatra jobbszárnyát szovjet támadás érte. Emiatt másnap a dandár észak felé vonult vissza, s ezzel elhagyta Magyarország akkori területét. A dandár december 28-án Korponától délre gyülekezett.
1945. február 14-én az SS-rohamdandárból Cottbus térségében megkezdték az SS 36. fegyveres-gránátoshadosztályának felállítását. A dandár erejű hadosztály az Odera mentén került bevetésre. Áprilisban Berlintől délkeletre harcolt, majd április 27-én Halbe körzetében szovjet bekerítésbe került és két nap múlva letette a fegyvert.
Korábbi elnevezései:
1940. június 15. – Wilddieb-Kommando Oranienburg [Oranienburgi orvvadász-kommandó]
1940. szeptember 1. – SS-Sonderbataillon Dirlewanger, SS-Sonderkommando Dirlewanger, Sonderkommando Dr. Dirlewanger
1943-tól – Sonderkommando Dirlewanger
1944 első felében – Einsatz-Bataillon Dirlewanger, Bataillon Dirlewanger, Regiment Dirlewanger
1944 őszétől – SS-Sturmbrigade „Dirlewanger”
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
