Nemrég az Európai Bizottság bejelentette, hogy 750 milliárd eurót szán a koronavírusjárvány okozta gazdasági válság kezelésére Európában. A bejelentést az erről szóló francia-német paktum előzte meg, azt pedig egy rendkívüli horderejű német alkotmánybírósági döntés. Az Európai Unióban minden mindennel összefügg, de mielőtt alámerülnénk Merkelék reálpolitikájának, vessünk egy pillantást a számokra: mennyit kapunk mi, közép-kelet-európaiak?
Az eddig kiszivárgott adatok szerint Olaszország és Spanyolország lesz a két főkedvezményezettje a gigászi válságkezelő keretnek. Egyelőre a visegrádi négyek vezetői elégedetlenek, vagy legalábbis bizalmatlanok a tervezet körvonalaival szemben (Szlovákia kivételéve, amely kényszeresen igyekszik bizonyítani nyugati orientáltságát és szolgalelkűségét a németek irányába).
Fontos hangsúlyozni, hogy minimum hetekig fognak még tárgyalni a részletekről, a döntéshozók egyelőre elfoglalják a kiindulópozíciókat, hogy aztán elkezdődjön a licit a legjobb helyekre. A másik nem kevésbé lényeges dolog, hogy az egész keretet közös, uniós kötvénykibocsátással oldanák meg, vagyis az EU hitelt vesz fel a pénzpiacról – amire eddig még nem volt példa, főleg a németek ellenkezése miatt.
Ami a számokat illeti, a keret kétharmada vissza nem térítendő támogatás, egyharmada kedvezményes hitel. A Bloomberg által megszellőztetett információk szerint Olaszország 81 milliárd eurós támogatást kapna, amit 90 milliárdos kedvezményes hitellel fejelne meg az Európai Bizottság. Lesarkítva a számokat azt kapjuk, hogy az olaszok megkapják ajándékba (és az európai adófizetők terhére) az éves GDP-jük 4,06 százalékát, plusz még egyszer ennyit kedvezményes kölcsön formájában.
A spanyolok hasonló cipőben járnak, de ők 30 milliárddal kevesebb keretből gazdálkodhatnak majd, GDP-re vetítve ők még jobban is járnak a vissza nem fizetendő támogatás terén.
A listát végigtekintve azt látjuk, hogy jellemzően a déli országok (ide tartozik Franciaország is) profitálnak leginkább a francia-német paktumból. Délre nagyjából 500 milliárd jut, északra ötvenmilliárd, keletre több mint százmilliárd.
Egy százmilliárdos tételnek még nincs gazdája, ám az magyarázható a mozgástér bebiztosításával. Ez a rész ugyanis a támogatási kerethez tartozna, amit viszont a „fukar négyek” (Svédország, Ausztria, Dánia és Hollandia) ellenez. Ők ugyanis szívók szerint az egész 750 milliárdot kölcsönként adnák csak a tagállamoknak szigorú feltételek mellett.
Szlovákia cirka 8 milliárdos támogatással és 4,9 milliárdnyi kedvezményes hitellel számolhat. Csak pár milliárddal kapna többet Magyarország (pedig nagyjából kétszeres a népesség és több mint másfélszeres a gazdasági teljesítmény). A lista szerint Magyarország 8,1 milliárd eurós támogatási kerettel és 7 milliárdos kedvezményes kölcsönnel számolhat.
A cseheknek felkínált támogatási alap is aránytalannak tűnik: A szlovákiai gazdasági teljesítmény két és félszerese mellett csak 600 millió euróval több támogatásra lennének jogosultak (8,6 milliárd euróra), és ezt az sem orvosolhatja, hogy több mint 10 milliárd kedvezményes kölcsönre tehetnek szert.
Nem úgy a Visegrádi Négyek legnagyobb tagja, Lengyelország, amely a franciák támogatási összegével vetekedő kerettel gazdagodhat (37 milliárd euró), és kedvezményes kölcsönből is 26 milliárdnyit vehetne fel.
Nehéz nem észrevenni, hogy a támogatási összegek terén azok a keleti országok vesztettek a legtöbbet, amelyek a német piachoz kötődnek inkább, szemben azokkal, akik ellensúlyozhatják a német dominanciát Európában (Lengyelország, Románia).
Érdekes kérdés, hogy vajon hogyan alakult volna az EU sorsa, ha nem jön a koronavírus és taszítja mínuszba a világgazdaságot. Egyelőre még a járványtól hangos a sajtó, de ha majd kitisztul a kép,érezhető lesz, hogy már a járvány előtt is tarthatatlan volt a helyzet.
A szlovákiai autógyárak a koronavírust használták fel, hogy megszerezzék azt az állami támogatást (kurzarbeit), amelyért már 2019 nyarától lobbiztak. Az európai autógyártás ugyanis még tavaly év elején roppant meg, mikor még híre-hamva nem volt a koronavírusnak.
Hasonló a helyzet az EU déli tagállamaival, amelyek a 2008-2009-es válság óta hatalmas adósságot halmoztak fel, Franciaországtól Olaszországon és Spanyolországon át a görögökig elszállt az államadósság, és ez az állapot már akkor is tarthatatlan lett volna, ha nem tör ki a járvány. A déli tagállamok hatalmas államadóssága ugyanis nem fogyott, és ennek több oka is van.
Az egyik a gazdaságuk sajátossága, amely nagyrészt idegenforgalomra, és kevésbé az iparra épül. A második az értékteremtéshez (vagyis a munkához) való laza viszonyuk, ami csaknem meg is magyarázza a harmadik okot, a felelőtlenséggel határos gazdaságpolitikát, amely Olaszországot már másfél évvel a járvány előtt a tönk szélére sodorta.
A legfőbb probléma azonban nem az, hogy nem a német konzervatív gazdaság mintáját követik, hanem hogy a közös valuta, az euró miatt nem tudják elértékteleníteni pénznemüket, hogy olcsóbbá váljanak, és felpörgessék a gazdaságot. És miért nem tudják leértékelni az eurót? Mert azt többek között Németország nem hagyná, hiszen az ő gazdasági teljesítményéhez mérten az euró még alul is van értékelve, ami jó, mert termékeit viszonylag olcsóbban tudja külföldre eladni. És a német export letarolja a világot…
De nem csak az euró miatt van érdekellentét. A pénzpiac más területén is érdekes folyamatok zajlottak eddig. A tagállamok korábbi adósságaikat vagy új beruházásaikat előszeretettel finanszírozzák kötvénykibocsátással, vagyis hitelfelvétellel. Alapvetően az van előnyben, aki biztonságos hozamot tud felajánlani a potenciális vevőknek.
Amíg az EU jövője bizonytalan, és nem dől a vita a mélyebb integrációról, addig a befektetők a német kötvényeket részesítették előnyben, mert azok megbízhatók, stabilak, szemben az EU egységességétől függő más országokéhoz viszonyítva.
Ám amint bejelentették az EU összetartását szimbolizáló 750 milliárdos keretet, a német kötvények kamatterhei megugrottak (csökkent a kereslet irántuk), miközben az eddig mellőzött olasz, görög és francia kötvények kamatterhei csökkentek.
Csökkent tehát az EU széttagolódásának félelme, ami a németektől más tagállamokba szívta el a befektetők egy részét.
Hatalmas vihart indítottak el a németek, ami darabjaira tépheti az eurozónát
Ezzel a szabályszerűséggel valószínűleg Németország is tisztában volt, így aligha véletlen, hogy néhány nappal a nagy francia-német megállapodás bejelentése előtt a német alkotmánybíróság megkérdőjelezte a német jegybank részvételét az Európai Köztponti Bank kötvényvásárlási programjában. Az ügy arra szolgált, hogy ellensúlyozza a nagy bejelentés káros hatásait, és fenntartsa a bizonytalanságot.
Hogy a játszma milyen irányt vesz, nehéz megmondani. Egy közös uniós kötvénykibocsátás rövidtávon sok pénzébe kerül Németországnak és elveszti a befektetői egy részét, hosszútávon pedig minden EU-ból származó előnye leépül olyan országok javára, mint Franciaország és Olaszország.
Így az előttünk álló vita nem csak arról szól majd, hogy melyik tagállam mekkora szeletet kap a tortából, hanem elindít egy olyan folyamatot, ami belátható időn belül eldönti az Európa jövőjéről zajló vitákat.
Von der Leyen kötelezettségszegési eljárással fenyegette meg Németországot
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
