„Mintha valami szürke ködbe burkolózott volna az egész világ. Mindez azért van, mert az emberek azt hiszik, hogy az agy a koponyában székel. Hát ez egyáltalán nem így van! Egy szél hozza, amely a Káspi-tenger felől fúj.”
(Gogol: Az őrült naplója)
Orvosaim három éve állapították meg nálam, hogy dékás vagyok. Azt mondják, ezzel még jó pár évig elélhetek, de én nem hiszek a doktoroknak, hiszen a magyar egészségügy romokban van, szóval ezek a kuruzslók már csak amolyan buckalakók. Ki tudja, meddig leszek még életben a diktatúrában? Hogy nélkülözéseimen okuljanak az utánam jövők, elkezdtem naplót vezetni
Drágult a kenyér. Ma kivettem a bankból a megtakarításomat, valamint azt a pénzt is, amit a gyerek egyetemi taníttatására raktunk félre, és vettem egy egész kiló, szeletelt formakenyeret az albánnál. Ha tudnátok, hogy örült az egész család! Végre friss kenyér az asztalon! Fel is bontottunk mellé egy üveg különleges pezsgőt, amihez sikerült pult alól, 250 ezerért hozzájutnom. Kenyér és pezsgő. Mi kell még a boldogsághoz? Egyszerű ember vagyok, én ennyivel is beérem, annak idején a pártban se kapott mindig az apám kaviárt a lazac mellé. Mondtam is az asszonynak az alagsori szaunában: „Meglásd, ha kormányváltás lesz végre, arra is futja majd, hogy hetente ne kétszer, hanem háromszor cseréljük a medence vizét!”
Olcsóbb lett a benzin. Mit akarnak ezek? Kit akarnak ezek becsapni? Vagy ez valami cinizmus akar lenni? Mert nekem nincs kedvem röhögni rajta! Az Orbán-rezsim miatt az öt kocsiból kettőt el kellett adnunk, hogy megvehessük az árukból a helikoptert. És akkor jönnek ezzel? Hogy olcsóbb a benzin? És a kerozin? Az lóf…sz? Azzal már nem kell törődni? Akinek az kell, az dögöljön meg? (Maradt még három szelet a kenyérből tegnapról. Én az enyémet kettétörtem, fele a gyereknek, fele az asszonynak. Könnyek szöktek a szemembe, amikor néztem, milyen áhítattal majszolják.)
Ma átjött hozzánk Vágó Pista, és valahogyan a politikára terelődött a szó. Szerinte titokban be kéne épülni a Fideszbe, rávenni Orbánt, hogy kezdje el bombázni Montenegrót, aztán a többit megoldaná az ISIS. Na, ezért szeretem én a Pistát. Mert nem egy kamu ember. Ha valaki, akkor ő aztán tudja, mitől döglik a légy! Hazafelé elkísértem őt egy darabon, miközben mentem a háziorvosomhoz a stadionba. Igen, annyira rosszul állnak már a kórházak, hogy az orvosok stadionokban rendelnek. Jó, hát ő speciel sportorvos, és nekem szívességből, de… miután kiposztolom a közös szelfinket, és alája írom, amit fentebb, az tuti, hogy legalább 500 megosztás lesz!
Elfogyott a kenyér. Ez van. Tiszta ötmillió koldus országa. Ez rám rohadtul igaz. Hogy a k..rva anyjukba éljek meg havi ötmillióból? Mentünk volna Hawaiira is márciusban, de apósomtól nem mertünk kölcsönt kérni, szóval idén is csak Dalmácia meg Mallorca marad… Istenem, talán már sose látom meg azt a csodálatos szigetet, ahol az „Ohana azt jelenti: család”. Számomra az Oroszlánkirály legszebb jelenete volt amúgy. Na, apropó, család! Muszáj volt kirúgnom a bejárónőt. Kiderült, hogy titokban négy gyereke van. Márpedig egy örökös adómentességre hajtó, haszonleső szülőautomata ne takarítson itt nekem a házamban!
Ma átjött hozzánk Gyurcsány Fecó. Kiderült, hogy tévedésből, mert eredetileg a Képviselői Irodaházba indult volna, de az utcájuk végén véletlenül nem jobbra, hanem balra fordult. Mindegy, van ilyen. Adtunk neki egy pohárral, aztán lefektettük a kanapén. Klárikát is hívtuk, de kint van Brüsszelben, hogy pénzt szerezzen Budapestnek, amitől ezek a mocskok elzárták a pénzcsapokat. De azért aranyos volt, mondta, hogy hívjunk neki taxit, ha már nagyon unjuk, ő fizeti az európai béréből. Na, ilyen rendes asszony a Klárika!
Ma megkérdeztem a számítógép-szerelőmet, hogy meddig írhatom a naplót, mennyi pixelfesték van még a monitoromban. Azt mondja, simán folytathatom még. Ez jó, mert az ereimet felnyiszálnám, ha még új monitorra is kéne költeni. Most fizettem be a Ferrari éves adóját, három misi volt. Ezt ép ésszel nem lehet kibírni! Minden drágul, minden megy tönkre…
Ma láttam egy TikTok-videóban, hogy naplót a középkorú, jobboldali, konzervatív emberek szoktak írni, úgyhogy ez nálam holnaptól offos. De azért ezt az utolsó bejegyzést még megejtem. Innen az orbáni diktatúra tizedik évéből, Magyarországról. Ahol a kenyér ára az egekben, ahol arra sincs pénz, hogy új wellness szállókat építsenek, ha a régiek mind tele vannak, ahol Varju Laci a padlóra került, ahol Gréczy Zsolti kapcsán minden apróságon fennakadnak, ahol lassan már élni sem lehet. Ki tudja, talán előre láttam, hogy ez lesz, amikor a kárpótlási jegyekből megvettem azt a New York-i lakást meg a dalmáciai villát.
Három éve vagyok dékás, van még két-három jó évem. Remélem, addig sikerül a múltam végképp eltörölni. A brüsszeliek megígérték, hogy segítenek. Elvégre csak az a fontos, hogy nemzetközivé legyen a világ.
Vezetőkép: index.hu
Varga-Bíró Tamás – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
