A nem éppen politikai éleslátásáról és határozottságáról ismert szlovák kormányfő ismét elhitte magáról, hogy nagyot alakít. Itthon már többen azt találgatták, vajon lemondott-e a kormányfői szerepéről, és hagyja a „nagyfiúkat”, Igor Matovičot és Richard Sulíkot, döntsenek ők a polgárok kínjairól, vagy csak taktikázik és időt akar nyerni.
Talán a határozatlanságát kompenzálandó próbált egy kis rivaldafényt kapni a nagyok között Davosban. Lehet, hogy megirigyelte egy-két európai kollégáját, akik a nagyotmondásban és a hisztérikus kapkodásban verhetetlenek, és egyre eszementebb terveket találnak ki arra, hogyan hogyan döntsék romba Európa gazdaságát.
A világgazdasági fórumon Heger vett egy nagy levegőt, és azt találta mondani, hogy „Ukrajnának győznie kell, mert ha elbukik, Szlovákia lesz a következő célpontja Oroszországnak”.
Legalábbis a CNN hírtelevízió szerint. A csillár a helyén maradt, néhány küldöttnek talán mosolyra rándult a szája, de alapjában véve nem történt semmi.
De Eduardunk ennél is tovább ment: bírálta az Európai Unió tagjait, mert azok túlságosan kötődnek az orosz energiahordozókhoz, és a fejükre olvasta: „Túlságosan sokáig árulták el az elveiket az olcsó gázért és az olajért. A Putyin orosz elnökkel kötött megalkuvás vezetett Ukrajna megtámadásához, ahol emberek halnak meg. Az ukránok ontják a vérüket az értékeinkért, hogy nekünk ne kelljen” – mondta remegő hangon, nyilván abban a hitben, hogy ezzel hájjal kenegeti néhány euroatlanti, a (természetesen nem létező) háttérhatalom kottájából muzsikáló tengerentúli politikus oldalát.
Mintha csak Zelenszkij elnököt hallottuk volna egyenes adásban, aki ismét Magyarországot ekézte.
Csak arról hallgatott szemérmesen, hogy Ukrajna is az orosz kőolajvezetékek csecsén lóg, így meglehetősen visszatetsző mások (például a magyarok) szemében szálka után kotorászni. Tulajdonképpen ezt tette Davosban Heger is, aki úgy bírált másokat, hogy közben elfelejtett a tükörbe nézni. Mert néhány kiöregedett légvédelmi üteg nagylelkű odaajándékozása aligha törli le azt a „szégyenfoltot”, amit mások arcán vél láttatni a szlovák kormányfő; Szlovákia is az orosz kőolaj haszonélvezője. És még lesz is egy ideig. Az OPEC és az arab államok szerint legalább öt évig.
Persze, lehet pattogni és keménykedni, mint azzal Heger próbálkozik, ám a hirtelen nekibuzdulásnak kemény következményei lesznek.
Lehet, hogy őt nem fogja zavarni, ha sötétbe borulnak az utcáink, és a nyugdíjasok megoldhatatlan dilemma elé kerülnek: a nagy dőzsben gyógyszert vegyenek, vagy élelmet a tizenharmadik nyugdíjnak csúfolt adományból.
Merthogy ezalatt itthon a főnöke, Igor Matovič pénzügyminiszter sem fukarkodott a nagyotmondásban. A négy hónapig tartó huzavona után kinyögött szociális csomagról, amely inkább illik be könyöradománynak, azt állította, hogy „a mostani rendkívüli intézkedéseket követően Szlovákia a családtámogatási politika mintaországává válhat”. Mit lehet erre mondani? Orbán Viktor sápadozhat az irigységtől.
Szóval sem Davosban, sem Pozsonyban nem potyogtak a csillárok, s alapjában véve nem történt semmi különös, csak játszották tovább a kirakatpolitikát, miközben Szlovákia ötmillió polgára lassan az eget is nagybőgőnek nézheti az elszálló árak miatt, és retteghet az idei fűtési szezon közeledtével. Igaz, addig még nyár is lesz, és a szlovák képviselő urak majd szépen lebarnulva ülnek be szeptemberben a parlamenti padokba, a kormánytagok pedig a miniszteri székekbe, körbetekintve: kikaparta-e végre nekik valaki a gesztenyét?
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
