A Dalia Népfőiskola szervezésében és a Rákóczi Szövetség támogatásával egy élményekben gazdag tábor valósult meg a gömörpéterfalai Magyar Közösségi Házban. Tizenhat óvodás gyerek volt részese ennek a tartalmas öt napnak.
A kézműves foglalkozások mellett rengeteg interaktív játék keretein belül ismerkedhettek a néphagyományokkal, a népmesék és a mondák világával, illetve kicsi betekintést nyerhettek a Felföldi Dalia Iskolában oktatott magyar nemzeti harcművészetbe.
Minden nap az érkezés után reggeli bemelegítő tornával kezdtek a gyerek, majd ezután kezdődtek a különböző foglalkozások, ahol kisebb csoportokba osztották őket.
Készült papírból korona a kis királyoknak és királynőknek, kartonpapírból pedig lovacska, amin a bátor vitézek lovagolhattak. Mindent saját kezűleg, de felnőtt jelenlétében és segítségével készítettek el a gyerekek. A finommotorikára, a türelemre, a képzelőerőre, a kreativitásra mind szükség volt. Tanultak a gyerekek nyírni, festeni, színezni és fűzni is.
Rengeteg mondókát, népdalt és népi játékot tanultak Szó Ilona óvónőtől, aki vezette a tábort.
A Dalia Népfőiskola tagjai pedig íjásztattak, tanították, hogyan kell dobócsillaggal dobni, valamint a birkózást és a vívást segítő játékokat oktattak a táborozóknak.
A Magyar Közösségi Ház udvarán áll egy jurta is, ahova beültek a gyerekek és ismeretterjesztő előadásban volt részük a nomád őseink életmódjáról, életstílusáról. A legérdekesebbeknek a jurta falán lógó állatbőrök, a páncél és a kazak kalpak bizonyultak.
A nagy hőségben volt medencézés, vízipisztolyos csata és mozidélután a pajtában, ahol magyar népmeséket néztek.
Utolsó nap dagasztottak és gyúrtak a gyerekek, hogy délután frissen sült fonott kaláccsal várják az érkező szülőket. A közös uzsonna elfogyasztása után a táborozók bemutatták, hogy miket tanultak és készítettek a héten, majd sor került az oklevelek és ajándékok kiosztására is.
„A magyar néphagyomány élő, gazdag kincsesbánya, amit fontosnak tartunk már kisgyermekkorban megismertetni. Ezek a történetek és dallamok nemcsak értéket közvetítenek, hanem érzelmi biztonságot is nyújtanak, fejlesztik a nyelvi készséget, a képzelőerőt és közösségi élményt adnak. Ez a hét tele volt különleges élményekkel: játékok, mondókák, mozizás, kézműves alkotás, énektanulás, minden nap egy-egy új mesevilágba utaztunk.
Legnagyobb ajándék pedagógusként egyértelműen a gyerekektől kapott őszinte, önzetlen szeretet. Az a csillogó szem, az önfeledt nevetés, amikor megtalálták a „kincset” Mátyás király udvarában, vagy amikor együtt dúdolták a „Hopp Juliska ” dallamát – ezek azok a pillanatok, amikért érdemes minden fáradtságot vállalni.
A gyerekek hálája gyakran egy ölelésben, egy rajzban, egy kimondott „Ez volt a legjobb napom!” mondatban jelenik meg – és ez mindennél többet ér. A szülőknek és minden táborvezetőnek üzenem hogy higgyenek abban, hogy a hagyományainkhoz való visszanyúlás nem a múltba révedés, hanem a jövőbe mutató nevelés. A mese, a dal és a közös játékok olyan eszközök, amelyek örökre a gyerekek szívében maradnak. Mi már tudjuk: megérte álmodni és ezt megvalósítani” – nyilatkozta Szó Ilona óvónő.
Chovan Lilla/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
