„Phineas Gage fejébe lyukat vájt vasrúdja hegye / mindenki tudja, hogy már sírban lenne a helye. / A sors volt, a vak szerencse, kinek a kegye? / Az évek telnek, de még itt eszi a fene.” Ezen négy sor elsőre talán egy vadnyugati legenda verses feldolgozásának hangzik, valójában azonban az amerikai bendzsós, Dan Lindner egyik dalának szövege, amelyet valós történet ihletett.
A 25 éves Phineas Gage 1848-ban egy vermonti vasútépítésnél dolgozott művezetőként. Brigádjának a sínek lefektetésének útjában álló akadályok eltávolítása volt a feladata. A nagyobb sziklák áttöréséhez robbantásokra is szükség volt, ez pedig a XIX. század közepén még különösen veszélyesnek számított.
1848. szeptember 13-án Gage szokásához híven betömködte a lőport a sziklába vájt furatba, majd egy vasrúddal elkezdte ledöngölni. A kanóc meggyújtására ezúttal már nem került sor, mert a vasrúd valószínűleg súrolta a sziklát, ami miatt szikra keletkezett, a lőpor pedig berobbant.
A furatból kilőtt rúd a férfi felső állcsontja és a járomcsontja között hatolt be, felsértette a bal szemét, majd koponyája tetejét átszúrva, nagy ívben további 25 métert repült.
A művezető azonnal elájult, rángatózni kezdett, de nemsokára magához tért, és kis segítséggel sétálni is tudott. Szekérrel visszavitték a Cavendish városában található szállására, ahol orvosi ellátásban részesült.
Gage csodával határos módon túlélte az esetet. Mi több: annak ellenére, hogy agyának homloklebenyét áthasította egy több mint három centiméter átmérőjű, egy méter hosszú, hatkilós rúd, mozgáskoordinációja, érzékelése, intelligenciája nem változott. Személyisége azonban igen.
A korábban nagy megbecsülésnek örvendő, precíz szakember teljesen megbízhatatlanná vált, így munkahelyéről elbocsátották. Emellett korábbi nyugodt természetét is elvesztette, egyre gyakrabban káromkodott, társas helyzetekben pedig gyakran viselkedett a társadalmi normákkal összeegyeztethetetlen módon.
Ennek ellenére a balesete után vasrúdjával a kezében számos keleti parti városban fellépő Gage-et több munkaadó is alkalmazta, Chilében például kocsisként dolgozott.
A robbanást követően még 12 évig élő Gage alakja fogalommá és hivatkozási alappá vált az agykutatók körében, hiszen esetével bebizonyosodott: az agynak közvetlen hatása van az emberi viselkedésre és személyiségre. Emellett a tudósok számára lehetőség nyílt arra, hogy tanulmányozzák, hogyan is működik az egyik legfontosabb szervünk.
A korabeli vizsgálatok a tudomány aktuális állása, valamint a szűkös technikai feltételek miatt csak korlátozott eredményre vezettek. Egy néhány évvel ezelőtti vizsgálat során azonban kiderült, Gage agykérgének mindössze négy, fehérállományának azonban tizenegy százaléka károsodott, és utóbbin keresztül agyának többi részeire is átterjedt a zavar, ami megmagyarázza, hogyan lehetett a baleset hatással olyan magatartásformákra, amelyeket mai tudásunk szerint a szervnek a sérülés által nem érintett területei szabályoznak.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
