Nagyjából 25 éve átnéztem pár magyar nyilas lap teljes számait – „átlapoztam” a helyes szó – az 1939-1945 közti időszakból. Persze utólag mindig vicces az ilyesmi: hiszen nem lehet senkit azzal vádolni, hogy nem tudta a jövőt. Mégis: az egész hangulata olyan volt, hogy a cikkírók arról se vettek tudomást, amiről lehetett volna.
Valami ilyen érzése van az embernek, amikor a nyugati, oroszellenes narratívát nyomó szakértőket nézi. Tarjányi az, akinek kb. egyetlen szakértése se felelt meg a valóságnak az utóbbi majdnem 3 évben. S nem a személye a lényeg, mert kollégái ugyanazt csinálják.
Most már a korábbi szöveg nem megy, hogy az oroszok elmenekültek Oroszországból, az egész nép ellenzi a háborút, a gazdaság összeomlott, nincsenek fegyverek, stb., viszont az ukránok győznek nap mint nap, s hamarosan Moszkvában lesznek.
Jelenleg abban a szakaszban vagyunk, hogy az árulók, a belső ellenség nem segített eléggé, így az orosz vademberek haladnak előre, de ha sikerül bevetni a csodafegyvert, akkor még meg lehet állítani őket.
Rendszeresen nézem, hallgatom az ukránpárti ukrán elemzőket. Meg kell mondanom: ők sokkal valósághűbb elemzésekre képesek. Szemben a magyar ballib szakértőkkel, ők elmondják nagyjából a valós helyzetet, miközben egyáltalán nem szimpatizálnak az orosz narratívával, kb. ez a 3 fő pont amit mondogatnak:
- a nyugati hozzáállás fatálisan megváltozott – elsősorban Trump miatt, de nem csak ez -, a nyugat számára nem prioritás legyőzni Oroszországot,
- az ukrán nép megosztott, s a háborúpárti rész is immár a tisztességes vereséget akarja a pusztítás folytatása helyett,
- objektívan nincs meg a szükséges feltételrendszer egy ukrán győzelemhez: se pénz, se ember nincs szükséges mennyiségben.
Ami a lényeg: a Liberális Birodalom vesztett megint egy fontos csatát. Az orosz nép hatalmas áldozatot hozott ezért, a komoly források szerint eddig 100 ezer ember halt meg vagy sebesült meg súlyosan az orosz oldalon, s a másik oldalon ugyanez a szám valószínű.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
