Bár nem így időzítettük látogatásomat a Józsa Judit Galériában, mégis a legjobb időpontban érkeztem, éppen kicsomagolták a nyomdából érkezett új könyvét: a Magyar Csillaglegendárium I. kötetét. Ugyanis lesz majd több kötet is, hiszen a művészettörténész végzettségű kerámiaművész alaposan elmélyedt a magyar néprajzban, történelemben.
Ha a Jóisten megsegít, lesz egy 2., sőt egy 3. kötet is, a magyar csillagmitológiát felölelő tárlatomat három részesre terveztem. Ez az első kötet azokat a szobraimat mutatja be, amelyeket a magyar eredetmítoszok ihlettek. Olyan hősök, akik a csillagokba vannak írva, akiket a népdalok, népmesék, eredetmorzsák őriztek csak meg. Nem volt könnyű összerakni.
Művészettörténet szakon nyilván nem tanították a magyar őstörténetet, de Székelyföldön, ahol született és nevelkedett Józsa Judit, ott ezek a legendák jobban élnek.
Isten kegyelméből valóban olyan fazekas családban születtem, édesapám Józsa János fazekasmester, aki idén a Népművészet Mestere kitüntető címben részesült, tőle nagyon sokat tanultam. Ő az én első és legszeretettebb mesterem. Tőle a tehetséget örököltem, édesanyámtól a szorgalmat, mert a kettő egymás nélkül nem működik. Ez volt a családi örökség, de édesapám megtanította azt is, hogy mit jelent a nemzeti örökség. Igaz, hogy az iskolában nem tanultunk hiteles magyar történelmet, de ő olyan könyveket tett az éjjeliszekrényemre, amelyekből megtanulhattam mindazt, amit máshonnan nem lehetett. Nem véletlenül lettem a nemzeti művészet elkötelezett híve, ez a galéria pedig az otthona.
Hétéves a galéria.
Igen, 2013. december 10-én, Judit napon nyitottuk meg, óriási erőfeszítések, banki kölcsön árán, nagy fába vágtam a fejszémet, és most is erőpróbáló, mert a járvány a művészeket különösen sújtja. A népművészeket még inkább, hiszen nem volt lehetőségük az adventi vásárokba vinni alkotásaikat. Próbálok segíteni a hasonlóképpen gondolkodó művészeknek, akiknek tárgyait áruljuk is a galéria boltjában, kiállításaikat is befogadtam év közben, de ez sem egyszerű ebben az évben, amikor nagy próba elé állított minket a Jóisten.
Ez fenn van a KÁMME honlapján is, az enyémen is, és azt látom, hogy egy-egy ilyen interneten bemutatott kiállítás sokkal többekhez jutott el, mintha itt, Budapest szívében a galériában nézhették volna meg.
Ez tényleg így van, csak azt is tapasztalom, hogy az idősek nagyon bizonytalanul, vagy éppen sehogy sem mozognak az online térben, a gyerekek és a fiatalok viszont, akiknek ez természetes közegük, egészen más tartalmakat keresnek, őket az idősebbeknek kellene ide terelni.
Sajnos tényleg nagyon mély a generációk közti technikai, informatikai szakadék. Próbálom a fiatalokat bevonni a galéria életébe, ha a járvány elmúltával újra kell terveznünk, szerveznünk életünket, akkor ezt is át kell gondolnunk.
A kiállítás-megnyitók, a délutáni, esti előadások, azok a bensőséges hangulatú összejövetelek most tényleg hiányoznak, de maga a galéria nyitva van, és hadd csináljak egy kis reklámot: kaphatók a szép Józsa-kerámiák, de a befogadott népművészek alkotásai is, ha nincs is körülöttük kürtöskalács, forralt bor és csilivili forgatag.
Kicsit tartanak attól az emberek, hogy itt, a Váci utca mellett egy galériában Váci utcai árak vannak, de nem, itt tisztességes árak vannak, mert úgy gondolom, hogy a tisztesség hozzátartozik a nevemhez.
Visszatérve az online térhez. Gondolom, hogy a pandémia elmúltával sem adja fel, hiszen eddigi kétszázegynéhány külföldi kiállítása összes látogatójánál is többen tudnak megnézni egy ilyen online tárlatvezetést. Én megnéztem, éppen ennek az albumnak egy-egy szobráról beszélt.
Nagy kutatás előzte meg: az otthonról hozott tudással, és az egyszerű magyar ember gondolkodásával, de a művészettörténész tudatosságával kutatom az ikonográfiai megoldásokat, és a képzőművészet egészének világában a különböző ábrázolásokat. Például az Ikrek csillagkép képzőművészeti megjelenítéseit is megvizsgáltam, de a magyar népművészetit is, hiszen az eredetmondánk, Hunor és Magor története óhatatlanul felmerül az emberben.
Valaha a pásztoremberek ismerték legjobban a csillagokat, és mindent elmondtak róluk. Az is benne van a hagyományban, hogy mindenkinek van egy csillaga az égen. Milyen szép mondások, metaforák léteznek: hogy feljött valakinek a csillaga, vagy lehullott a csillaga. És hány népdalban szerepel szinte megszemélyesítve.
Például a kedves megszólításaként: „Csillagom, révészem, vigyél át a Dunán…” Vagy említette a csillagválasztást, ott van Petőfi: A négyökrös szekér című versében.
Csodálatos a magyar nyelv is, a népdalok, a népmesék. Itt van például a Kerek Istenfája című szobrom, ami egy csillag mítoszt foglal magába. Lentről, a Föld köldökéből, ami a magyar ember számára a világ közepe, vagyis a szülőföldje, nő ki az Életfa, és tartja az égboltot, a kerek világot. Az Életfa törzse lent szétnyílik, mintegy odút képezve, s ebben szüli meg a Fehér Ló a fiát. Fent pedig az ég köldöke látszik, ami nem más, mint a Sarkcsillag , ami a néphit szerint a mennyország kapuja is. De itt az Életfán, ha feljebb megyünk, megjelenik Enéh mint Csodaszarvas, majd átváltozik Tündér Ilonává, aki az ősvallásunk Boldogasszonya. Az Életfa csúcsán pedig ott a Turulmadár, két oldalán a Nap és a Hold. Az egészet összefontam szép palmettákkal, a honfoglalás-kori tarsolylemezekről ismert mintával, peremén pedig 12 csillagocska is látható. Az apró, rejtett szimbólumokkal sokat lehet üzenni, csak elfelejtettük ezeket.
Az imént azt mondta, hogy az Orion jut eszébe elsőként mindenkinek a csillagokról. Én azt gondoltam volna, hogy a Tejút, amin a székely hit szerint mint Hadak útján tér vissza Csaba királyfi megsegíteni népét.
A Hadak útja nagyobb kompozíció lesz a második Csillaglegendáriumban, most Csaba királyfi útját önállóan mintáztam meg, egy kerek áttört domborművel, amelynek közepén csak felsejlik profilja, körülötte a különböző szkíta és hun leletekről ismert ló ábrázolások tűnnek fel, de ezek is áttört felületekkel, amelyek átengedik a fényt. Tehát technikailag is kísérleteztem. A Hadak útja kompozícióval kapcsolatban sokféle elképzelésem van, mint ahogy szeretném a Székely himnuszt is megmintázni.
A karácsonyt otthon tölti Korondon, vagy most nem utazhat?
Talán megoldható lenne, de nem merek, mert autóbusszal kellene, és attól tartok, hogy hazaviszem a vírust idős szüleimnek. Nem szeretném kockáztatni, édesapám idén egy súlyos betegségen esett át. Nincsenek egyedül, mert ott van a bátyám és a sógornőm.
Ők majd segítenek megteremteni az online kapcsolatot az idős szülőkkel.
A bátyám aligha, ő is fazekasmester és csak a művészetnek él, de nagyobbik kislányuk, aki 6 éves gondoskodik arról, hogy a Világhálón keresztül együtt legyünk, beszélgessünk, lássuk egymást.
És lássák ők is a könyvet!
Ó, azt már reggel feladom a korondi buszra. Remélem, szállít csomagokat, mert mindenkinek a családban küldök egy-egy dedikált példányt és kis édességet, többet nem lehet, de fontos a könyv, mert tudják, mekkora erőfeszítéssel jött létre, és előtte a kiállítás is. És nekem az is nagy öröm, hogy még a Magyar Betlehem kiállítást is meg tudtuk rendezni.
Sok művész, a legnagyobbak közül is elküldte alkotását.
Idén negyedik alkalommal hirdettük meg, mindig a galéria születésnapján nyitjuk. Nekem lelkileg nagyon sokat adott, ahogyan ez a nehéz év átsejlik az alkotásokon. Egy van, ami nem betlehemi téma: Madarassy Istvánt külön kértem, hogy Sárkányölő Szent György szobrát hozza el, mert úgy éreztem, hogy a Mária, Kisjézus, Háromkirályok ábrázolások mellett kell egy erős szent, akinek az az üzenete, hogy a gonosz legyőzhető.
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
