Június 26–28. között Veszprém adott otthont a XI. Református Egyházi Napoknak, amelynek jelmondata a Márk evangéliumából vett „És elült a vihar, és nagy csendesség lett” (Mk 4,39) idézet volt. A háromnapos találkozó lelki programjainak egyik kiemelkedő eseménye Udvardy György érsek előadása volt, melyet Steinbach József református püspök meghívására tartott a Veszprémi Főegyházmegye főpásztora.
Steinbach József püspök köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta: a rendezvény felépítése arra törekszik, hogy a Szentírás üzenetét különböző nézőpontokból – teológiai, lelkipásztori, művészeti és személyes megközelítésben – együtt szemléljék a résztvevők. Megköszönte Udvardy György érsek hosszú évek óta tapasztalható testvéri együttműködését, amely – mint fogalmazott – hitelesen mutatja meg, hogy a különböző felekezetek közös küldetése Jézus Krisztus örömhírének hirdetése.
A veszprémi érsek előadása elején háláját fejezte ki a meghívásért és azért a testvéri kapcsolatért, amely a veszprémi református és katolikus közösségeket összeköti. Kiemelte:
miközben együtt keresik azokat a válaszokat, amelyeket korunk kihívásai megkövetelnek.
Előadásának középpontjába a viharlecsendesítés evangéliumi történetét állította, amely a rendezvény jelmondatául is szolgált. A „szó és a csend” kapcsolatát elemezve Udvardy György rámutatott: Isten szava mindig teremtő szó. Ahogyan a teremtés könyvében Isten szavával hívja létre a világot, úgy Krisztus szava ma is életet teremt, rendet hoz a káoszba, és értelmet ad az ember életének.
Ezzel szoros kapcsolatban áll a csend is, amely nem a szó ellentéte, hanem annak természetes társa – fejtette ki a főpásztor. – A csend nem üresség, hanem találkozás.
Napközben a feladatok, a zaj és a rohanás gyakran elfedik a bennünk élő kérdéseket, este azonban, amikor elcsendesedik körülöttünk a világ, előtörnek félelmeink, bizonytalanságaink és reményeink. Ilyenkor válik igazán fontossá, hogy kinek adunk teret a szívünkben, és melyik hangot hallgatjuk meg.
Udvardy György rámutatott: a viharlecsendesítés történetében Jézus már a vihar előtt megszólítja tanítványait. „Menjetek át a túlsó partra!” – hangzik a meghívás. Isten tehát sokszor már jóval a nehézségek előtt megadja az irányt, még akkor is, ha ezt csak később értjük meg. A tanítványok félelme nem csupán a viharból fakadt, hanem abból az érzésből, hogy elvesznek. Jézus azonban végig velük volt. Bár jelenléte első pillantásra csendnek tűnt, valójában soha nem hagyta magukra őket. Amikor megszólalt, szavával nemcsak lecsendesítette a tengert, hanem helyreállította a teremtés rendjét is.
Ez a történet azt hirdeti, hogy Krisztus a legnagyobb emberi bizonytalanság közepette is Úr marad – hangsúlyozta az érsek.
A valódi csend nem magányt jelent, hanem kapcsolatot.
– fejtette ki a főpásztor. – Jézus mindig előbb szól, mint ahogy a káosz megjelenik, és a csend akkor válik békévé, amikor Krisztus van jelen benne.
Udvardy György kitért arra is, hogy Isten igéjének egyszerre van személyes, közösségi és társadalmi dimenziója. Az ige meghallgatása megtérésre hív, közösséget épít, és tanúságtételre küld – emelte ki az érsek. – Amikor a keresztények együtt hallgatják és értelmezik a Szentírást, nemcsak új gondolatokkal gazdagodnak, hanem egymást is erősítik hitükben. Ezért különösen fontos, hogy beszélgetéseinket, közösségi életünket és társadalmi jelenlétünket is az evangélium világítsa meg. Az egyház feladata ma is ugyanaz: reményt adni egy olyan világban, amely sokszor inkább a zajt választja a csend helyett.
Előadásának végén a főpásztor hangsúlyozta: a hit mindig kultúrát teremt. A keresztény ember küldetése nem csupán az, hogy megőrizze hitét, hanem hogy jelenlétével, szavaival és csendjével is formálja a körülötte lévő világot.
Az érsek imádsággal zárta előadását. Így fohászkodott: „Uram, Jézus Krisztus! Amikor bealkonyul az életünk, szólj hozzánk! Add, hogy a te hangod erősebb legyen a hullámok zajánál. Teremts rendet szívünkben, és a te csended által békességet adj. Vezess minket a túlsó partra.”
A református egyházi napok megerősíti, hogy a Krisztusba vetett közös hit képes hidakat építeni felekezetek között. A testvéri párbeszéd, a közös imádság és az evangélium szolgálata olyan ajándék, amely nemcsak az egyházakat gazdagítja, hanem hiteles tanúságtétel a társadalom számára is.
Udvardy György érsek előadása ITT meghallgatható.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
