A CSEMADOK megalakulása 75. évfordulójának országos megemlékezése márciusban Érsekújvárban volt. Az Érsekújvári járás harminc alapszervezetének képviselői és a meghívott vendégek pedig Bényben ünnepeltek október utolsó hétvégéjén.
Az ünnepi esten a meghívott vendégekkel volt Csenger Tibor Nyitra megyei alelnök, Kiss Beáta a Csemadok Országos Elnökségi tagja, Görföl Jenő országos titkár, Takács Ottó a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója, Herbácskó Anita Bény polgármestere, további polgármesterek, képviselők, az alapszervezetek elnökei, és kitüntetésre javasolt tagjai.
A bényi kurtaszoknyások bevezető tánca (Fotó: Görföl Jenő)
A vendégeket a község polgármestere, Herbácskó Anita köszöntötte.
Ünnepi beszédet mondott Kiss Beáta országos elnökségi tag.
Felidézte azokat a körülményeket, amelyek között 75 évvel ezelőtt elődeink „külső elképzelésre”, de valami belső reménnyel és céllal megalapították az alapszervezeteket, Pozsonytól – Nagykaposig. Az a következetes, céltudatos közösséget, értéket mentő akarat és munka beérett. Nemzedékek nőttek fel a Csemadok családokban: falvakon és városokban, tízezrek tömörültek az alapszervezetekben, és ápolták, mentették nemzeti kincseink, a magyar kultúra értékeit szinte minden műfajban. Példaképek voltak elődeink, akiknek köszönhetőn sikerült megtartani a Csemadok közösségét. Megfogyva ugyan egyes peremvidéken, de szinte minden országos, regionális rendezvényünk megmaradt, és helyi szervezeteinkben is nagyon sok helyen aktív munka folyik, fiatalok bevonásával is.
Az udvardi dalárda (Fotó: Görföl Jenő)
Izrael Diána, a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának elnök a következő gondolatokkal idézte a kezdetet:
„Az évfordulók, ünnepek mindig számadásra késztetnek bennünket: 75 év pedig hosszú idő, a mi emlékezetünk nem ér el abba a korszakba, amelyben fellobbant a Csemadok fáklyája.
A cselekmények fonalát egészen a második világháborút követő vészterhes évekig kell visszagombolyítanunk, amikor a felvidéki magyarságot száműzni akarták szülőföldjéről, teljes felszámoltatásunk mégsem járt sikerrel. Az a kor és történelmi milliő, amelyben a Csemadok megalakulhatott egy teljesen más szerepet szánt ennek a kultúregyesületnek, mégpedig azt, hogy a kommunista párt ideológiáját fogja terjeszteni a magyarság körében. Nem számoltak azzal a „hatalmasok“, hogy ezeréves létünk itt a Kárpát-medencében felvértezett bennünket az efféle álnoksággal szemben. Némi találékonyságra, fondorlatra volt csak szükség, hogy elődeink a Csemadokot a felvidéki magyarság megmaradásának szolgálatába állítsák. 1949 tavaszán sorra alakultak az alapszervezetek – az elsők között az érsekújvári és a muzslai –, majd rövid idő alatt a magyarlakta településeken országszerte fellobbant a Csemadok lángja: a bizakodás, az együvé tartozás, a reményteljesebb jövő lángja.
Nagyszüleinknek és dédszüleinknek embert próbáló időkben kellett helyt állniuk, de a mindennapi küzdelmekhez erőt adott nekik az a közösségi élet, amely a Csemadokban bontakozott ki. Falusi színkörök, énekkarok, tánccsoportok alakultak, hagyományőrző programok szerveződtek. Járásunkban a kéméndi szigeten, majd Szőgyénben rendezték meg a dal- és táncünnepélyt, amely később Duna Menti Fesztivál néven Köbölkútra került, majd mintegy 10 éve vándorrendezvényként szervezi a területi választmány.”
Majd felsorolva – nem teljességében – az utóbbi időkben a járásban megrendezett kerületi és több országos rendezvényt, így fejezte be mondandóját:
„A Csemadok megalakulása pillanatában azért tudott szárnyra kapni, mert a felvidéki magyarság úgy érezte, hogy végre van valami, ami az övé. És addig fog működni, amíg mi is úgy érezzük, hogy a miénk, és tovább kell adnunk a lángját.
Borúlátásra, panaszra mindig volt és van ok, de nem ez visz előre bennünket.
Igyekezzünk derűsek maradni és erőt meríteni akár ebből a mai rendezvényből is, amelyen olyan emberek munkásságát ismerjük el nemsokára, akik személyes példamutatással állnak előttünk, vagy a gyerekek, fiatalok előadásából, akik népművészetünk, kultúránk büszke őrzői.”
Valamennyi díjazott (Fotó: Görföl Jenő)
Az ünnep alkalmából emléklapot, emléktárgyat kaptak azon tagok, akiket az alapszervezetek javasoltak több évtizede végzett önkéntes tevékenységükért. Harminc alapszervezet egy-egy tagja kapta meg ezt az elismerést.
Az országos elismerést is itt kapták meg Kiss Beáta elnökségi tagtól: Bara Mihály Tardoskeddről, Barti Éva Kéméndről, Szőcs Fruzsina Ipolyszalkáról, és Paulovics János Párkányból, aki időközben meghalt, s lánya vette át az elismerő oklevelet, és Farkas Tibor Udvardról.
A Csemadok Országos Elnöksége a Csemadok Érdemes Művészeti Csoportja címet adományozta a Nagykéri Vegyes Éneklőcsoportnak, mely 46 éve alakult. Érsekújvártól Nyitra irányába a magyar nyelv végbástyájaként őrzik őseink népi hagyományát.
A műsorban a járás legjobbjaiból válogattak. Nem volt könnyű. Két díjnyertes mesemondó kisdiák is szerepelt Hutura Kristóf és Manczal Blanka, mindkettő a kéméndi iskolából.
Fellépett a szalkai Rikkancsok néptánccsoport, az udvardi Dalárda férfikórus, a bényi Rozmaring néptáccsoport, az érsekújvári Tökmags verséneklő csoport, s végezetül a nagykéri vegyes éneklőcsoport. Ők Száraz Márk vezetésével fergeteges hangulatú bordalokat énekeltek.
Vezetőjük elmondta, hogy templomi kórusként is minden szentmisét végigénekelnek. A legnagyobb egyházi ünnepek énekeiből is adtak ízelítőt, majd a himnusz eléneklésével zárult az ünnepi est a bényi kultúrházban, ahol persze a jó hangulat a késő esti órákig tartott.
A rendezvényt két párkányi iskola diákja vezette Khéli Emma és Sztruhár Mátyás.
(Dániel Erzsébet / Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
