A szlovákiai alkalmazottak bérei több mint harminc évvel a rendszerváltást követően sem érték utol a nyugat-európai bérszínvonalat. Míg Szlovákiában az átlagos bruttó órabér 6,70 euró, az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat szerint Németországban ez ennek a háromszorosa.
Az Eurostat felméréséből megtudhatjuk, mennyit keresnek az európai munkavállalók a spanyol halászoktól kezdve a norvég gyári munkásokig. A legtöbb országban a szakmai képesítéssel nem rendelkező segédmunkások keresik a legkevesebbet. Szlovákiában a legrosszabbul keresők között ott vannak a mezőgazdaságban dolgozók is, akik gyakran kevesebb mint 4 eurós bruttó órabérrel is kénytelenek beérni.
A legtöbb szlovákiai munkakörben az órabér 5 és 8 euró között mozog. Az adminisztratív alkalmazottak esetében ez 5,68 euró, vagyis hét centtel kevesebb, mint a gyári szalagmunkásoké. A szakmunkások bruttó órabére 6,16, míg a bolti eladóké 4,96 euró körül mozog. Több mint 10 eurós órabére csak a menedzsereknek van, azonban ezeknek sem minden ágazatban. A vendéglátásban és a szállodaiparban például ez még a vezető alkalmazottaknál sem éri el a 8 eurót. Az átlagos uniós órabér ezzel szemben még a szakképesítés nélküli alkalmazottak esetében is 9,70 euró, míg a menedzserek esetében ugyanez 28,60 euró.
Szlovákiában feltűnően alacsony fizetéssel kénytelenek beérni az iskolaügyben dolgozó nem pedagógiai alkalmazottak, vagyis az iskolák működtetését ellátó technikai személyzet (karbantartó, fűtő, takarító, portás, szakácsok, konyhai személyzet stb.) is. „Az iskolaügyi tárca szerint az ilyen alkalmazottak alacsony béreinek a hátterében az alacsonyabb képzettségük áll, amely miatt nem lehet őket besorolni a magasabb bérkategóriákba. Míg az iskolák állam által fizetett technikai személyzetének a bruttó havi bére tavaly 870 euró körül mozgott, a települési és megyei önkormányzatok által fizetetteknél ez csupán 750 euró volt.
Jóval árnyaltabb képet kaphatunk a szlovákiai alkalmazottak javadalmazásáról, ha figyelembe vesszük a bérek vásárlóértékét is, vagyis, hogy az adott fizetésből mire futja az adott országban. A nyugati és keleti uniós tagországok között e tekintetben ugyan már valamivel kisebb a különbség, a nyugati tagországokban dolgozók azonban vásárlóértékre átszámolva is nagyjából dupla annyit keresnek, mint a később csatlakozott keleti tagországokban foglalkoztatottak. Az egyedüli kivétel Portugália, ahol az átlagfizetésből az ottani dolgozók nagyjából ugyanannyi árut és szolgáltatást engedhetnek meg maguknak, mint a szlovákiai társaik. „Az elmúlt években ugyan a szlovákiai fizetések is nőttek, elsősorban a minimálbér emelésének köszönhetően. Ennek ellenére a szlovák átlagfizetés a felét, egyes esetekben pedig a harmadát sem éri el a nyugati tagországokban fizetetteknek” – mondta el Martina Nemethová, a Szakszervezeti Szövetség (KOZ) a szóvivője.
„Hogy Szlovákiában miért jóval alacsonyabbak a fizetések, mint a nyugati uniós tagországokban, annak egy rendkívül egyszerű oka van, Szlovákiában alacsonyabb a munkatermelékenység. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a szlovákiai alkalmazottak kevésbé igyekeznének a munkában, vagy lusták lennének. Egész egyszerűen, Szlovákiában továbbra sem a legmodernebb gépeken folyik a gyártás, elmaradott a pénzpiacunk, kevesebb a minőségi menedzser, és az innovációban is lemaradunk” – állítja Róbert Chovanculiak, az Iness gazdaságkutató intézet elemzője. „Az óránkénti munkatermelékenység az Európai Bizottság makrogazdasági adatbázisa, az Ameco szerint Szlovákiában az uniós átlag 57 százaléka körül mozgott” – mondta el Michal Lehuta, az Általános Hitelbank (VÚB) elemzője, aki szerint Szlovákiában 2014 óta gyorsabban nőnek a fizetések, mint a termelékenység, és a gazdasági tortából egyre nagyobb szelet jut az alkalmazottaknak. A szakszervezetek ezt másképp gondolják. „Szlovákia azon országok közé tartozik, amelyekben az alkalmazottak jóval többet dolgoznak éjszakai vagy hétvégi műszakban. Épp ezért megérdemelnék a nagyobb jövedelmet” – állítja Nemethová.
A bérek vásárlóerő alapján történő összehasonlításának van egy bökkenője is. „A vásárlóerő alapján történő összehasonlításnál csupán az adott országok fővárosainak az árait vizsgálják. Márpedig Pozsony az árakat tekintve egy külön világ Szlovákián belül” – mondta el Chovanculiak. Szerinte mindez azt jelenti, hogy az ország nagy része valamivel jobb helyzetben van, mint azt a statisztikai adatok alapján gondolnánk.
JANKO MICHAL
A szerző a Trend gazdasági hetilap külső munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
