Az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítás megjelenésének 10. évfordulója alkalmából rendezett találkozó második napján, október 8-án Filipe Neri Ferrão bíboros felszólalásában az indiai és ázsiai családok tapasztalatairól beszélt; Vincenzo Rosito professzor pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az új digitális technológiák átalakítják a családok mindennapi szokásait s a gyermeknevelést.
A családok ma „különböző valóságok összetett mozaikját alkotják, amelyet örömök, remények, nehézségek és sebek jellemeznek. A család nem csupán az a hely, ahová az Egyház elviszi az evangéliumot; olyan hely is, ahol az evangélium életre kel: nemzedékről nemzedékre, családról családra, a családoktól pedig a társadalom felé” – ezekkel a gondolatokkal kezdte felszólalását Filipe Neri Ferrão indiai bíboros, Goa és Daman metropolita érseke a XIV. Leó pápa által összehívott egyhetes vatikáni találkozó második munkanapján, október 8-án. A vatikáni találkozón a keleti egyházak vezetői és a püspöki konferenciák elnökei vesznek részt – tíz évvel az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítás megjelenése után.
A családok legyenek Isten kinyilatkoztatásának maradandó helyei
Az indiai bíboros A családok ma: valóság, szépség és kihívások – Az idők jeleinek megkülönböztetése a családok tapasztalataiból és az Egyház mai lelkipásztori elkötelezettségéből kiindulva címmel tartott előadást, melyben arra buzdította a szinodális szellemben zajló találkozó résztvevőit, hogy tegyék fel maguknak a kérdést: „Milyen változást kér a Szentlélek az Egyháztól?” Ez nem csupán arra vonatkozik, hogy mit tesz az Egyház a családokért, hanem arra is, hogyan érti meg és kíséri őket, miként segíti őket abban, hogy az evangélium tevékeny hirdetőivé és Isten kinyilatkoztatásának maradandó helyeivé váljanak – hangsúlyozta Filipe Neri Ferrão.
A vallási megosztottság az ázsiai keresztény családokat is érinti
Ázsiai, különösen indiai lelkipásztori tapasztalataiból kiindulva Neri Ferrão bíboros rámutatott: a családok identitása, jellege és összetétele jelentősen megváltozott. Egyre kisebbek a családok, új együttélési formák jelennek meg, és gyakoribbak a vallásközi házasságok. Egyre több család kényszerül lakóhelyük megváltoztatására, miközben sokakat gazdasági bizonytalanság, szegénység, munkanélküliség és a jövőtől való félelem sújt. „India és Ázsia számos részén a keresztény családoknak egyre erősödő vallási megosztottság és ellenségeskedés közepette kell élniük, ami mind nehezebbé teszi a hit nyilvános megvallását és továbbadását” – mondta el az indiai főpásztor.
A gyermekekről, idősekről és betegekről gondoskodó családok szépsége
Mindezek ellenére a családok a szépség tanúi is az Egyházban, különösen a gyermekekről, idősekről, betegekről és kiszolgáltatott emberekről való gondoskodásukkal. „Családjaink a szegénység és a bizonytalanság közepette is továbbra is képesek az öröm és a remény pozitív tereit megteremteni” – mutatott rá a bíboros.
Kifejtette: az Amoris laetitia megjelenése után az indiai és más ázsiai helyi egyházak mindenekelőtt a családok meghallgatására törekedtek. Ez a figyelmes meghallgatás alakította a velük együtt járt utat. A házasságra való felkészítést ma már egy egész életen át tartó folyamat kezdetének tekintik. Lelki megújulást és tanácsadást kínálnak a házaspároknak és a gyerekeknek, valamint folyamatos képzést biztosítanak a családok és a világi vezetők számára.
A családok az Egyház munkatársai a misszióban
A lelkipásztori munkában „a családok felé irányuló missziótól a családok körében végzett misszió felé” kell elmozdulni. A családok ugyanis nem pusztán a segítségnyújtás címzettjei, hanem az Egyház munkatársai a misszióban – emelte ki Neri Ferrão bíboros; majd egy pap tapasztalatával zárta felszólalását, aki nem egy előre kidolgozott programmal kezdte meg a családpasztorációt a plébániáján, hanem azzal, hogy meglátogatott egy családot, amelyben a szülők között, valamint a szülők és gyerekek kapcsolatában kommunikációs nehézségek mutatkoztak. Minden „egy beszélgetéssel és a meghallgatásra való készséggel” kezdődött.
Vincenzo Rosito: A kapcsolatok jelentősége a családban és az Egyházban
A második előadó Vincenzo Rosito, a Pápai Lateráni Egyetem professzora, a II. János Pál Pápai Teológiai Intézet házasság- és családtudományi képzésének dékánhelyettese volt.
Előadásában XIV. Leó pápa Magnifica humanitas kezdetű enciklikájának gondolataiból kiindulva mindenkit arra hívott, hogy figyeljenek azokra a kapcsolatokra, amelyeket a saját családjukban és az Egyházban építenek. „A családi élet működésmódjai segítenek megérteni, hogyan tanulnak egymástól az egyházi közösségek és a családok. Hiszen mind az Egyház, mind a család a mindennapi élet működésmódjai révén is tanul” – szögezte le az előadó.
A változások nem problémák, hanem lehetőségek
Arra kérte a résztvevőket, hogy szülőként, teológusként vagy lelkipásztorként tegyék fel maguknak a kérdést: „Fel tudok-e ismerni és meg tudok-e osztani másokkal legalább egy olyan új dolgot, amelyet az elmúlt években megtanultam megtenni, vagy másként tenni a családi vagy lelkipásztori életemben?” A családi élet változásai ugyanis nem pusztán problémák, hanem emberi tevékenységek, és az Amoris laetitia szellemében lehetőséget jelentenek. Olyan konkrét folyamatokról van szó, amelyekben az emberek és a családok cselekszenek, reagálnak, tanulnak, és új erőforrásokat fedeznek fel – mondta Vincenzo Rosito. Példaként említette az új digitális technológiákat, amelyek használata átalakítja a családok mindennapi szokásait és a gyermekek nevelését.
Hogyan lehetünk új módon család és Egyház?
A család és az Egyház a változások során együtt tanul – emelte ki a professzor. Ennek szemléltetésére a Szent Család egyiptomi menekülésének evangéliumi történetét idézte fel. Napjainkban a menekült és migráns családok tapasztalataiból kiindulva egyes keresztény közösségek „menedéket nyújtó egyházakká” formálódnak azok számára, akik új országba érkeznek, vagy hosszú úton vannak. Sok család közös tragédiája az erőszak is. „A társadalmi és politikai erőszakból fakadó bizonytalanság aggasztó valóság, amellyel ma sok egyházi közösségnek kell szembenéznie mindennapi életében” – figyelmeztetett Vincenzo Rosito. – Ez a bizonytalanság akár a családi kötelékeket és az egyházi kapcsolatokat is felemésztheti.
A Szent Család menekülésének történetében azonban József álma is fontos szerepet játszik. „Álmodni, elképzelni az Egyház új formáit azt is jelenti, hogy megújítjuk mindazt, amit már most is teszünk. Az Egyház jövőjét elképzelni azt jelenti, hogy készek vagyunk tanulni egymástól, miközben együtt alakulunk át egyházi közösségekként és családokként” – fogalmazott a professzor. Előadását a következő kérdéssel zárta: „Mire van szükségünk ahhoz, hogy a jelenkor fényei és árnyai között megtanuljuk és elképzeljük, hogyan lehetünk új módon család és új módon Egyház?”
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
