A Covid áldozataira emlékeztünk Mészáros Richárd2023. 03. 07., k – 20:22
Tépjük fel a sebeket, amelyek már majdnem begyógyultak? A heg ott marad, emlékeztet.
Nem gondoltuk volna, hogy olyan sokáig téma lesz a koronavírus, de úgy néz ki, még ma sem tudunk elmenni mellette szó nélkül. A kezdetek kezdetén arra számítottunk, hogy a világjárvány csak egy rövid ideig megkeseríti majd az emberek életét, s idővel egy olyan szintű betegséggé gyengül, mint az influenza. Segített a védőoltás, a természetes védettség kialakulása és az emberi alkalmazkodási készség. A vírus most is itt él velünk, s próbálunk túllépni a járvány hagyta mély fájdalmon.
Zuzana Čaputová, Szlovákia köztársasági elnöke a koronavírus áldozatainak emléknapján úgy nyilatkozott, hogy „bár a nehezén túl vagyunk, a Covid-19-járvány még nem lezárt fejezet…” Ez bizony így van, s ez a fejezet talán soha nem is érhet a végére. 2019-ben szabadult el, és egészen 2021/2022 fordulójáig erősen támadta az embereket a vírus. Aki benne volt és átélte, az tudja, hogy nem gyerekjáték. Idővel viszont elgyengült, s talán már-már örülünk, ha nem esik róla szó. Ha nem épp egészségügyileg, akkor pszichikailag viselte meg az emberek javát a bezártság, a karantén és a megváltozott életmód. Sokan a mai napig nem tudnak visszailleszkedni a „régi-új” rendbe, s még mindig keresik a helyüket a kalitka után.
2020. március 6-án azonosították az első fertőzöttet Szlovákiában. Mint szikra a kiszáradt szénára, olyan ütemben kapott lángra a járvány és terjedt nálunk is, akárcsak világszerte. Kapcsolatok mentek tönkre, családok estek szét, megváltoztak a munkaviszonyok, elkényelmesedtünk, és legalább az emberek 50%-a nem tudja, most hogyan zökkenjen vissza a régi kerékvágásba. Gazdasági válságba zuhantunk, rengeteg kisvállalkozó csődbe ment. Nem szabad most ujjal mutogatni, hiszen nem egyértelmű, a kialakult helyzet kinek a hibája, s utólag is nehéz megmondani, hogyan kellett volna jól kezelni a problémákat. Egyfajta „túlélő” időszakot tudhatunk magunk mögött, s egyelőre nem tudjuk elfogadni a fel nem fogott veszteségeinket.
Lesz ez még jó vagy olyan, mint régen? Valószínűleg nem. Nem is tudjuk, hogy az volt-e nehezebb, amikor a bezártsághoz kellett alkalmazkodni, vagy az új rendszerbe való visszatérés. Járványügyileg lehet, hogy a nehezén túl vagyunk, viszont a társadalom formálásában még csak most érkeztünk el a holtpontig. Az újonnan induló vállalkozások, a drágulások csapdája, és az új életszakaszba lépés akadályai egy olyan terhet rakhatnak a vállunkra, amely könnyen előidézheti a depressziós mélyrepülést. Hiába mondogatjuk, hogy végre visszatérhetünk a régi életünkhöz, az sajnos már egy nem elérhető állapot. El kell fogadnunk, hogy minden egyes ember élete megváltozott a Covid-19-járványnak köszönhetően. Lehet, valaki még nem érzékeli a változást, de az bizonyos, hogy valami más lett.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
