Túl sok a gyanús jel, amit az alábbiakban tárnánk fel.
Két cikket ajánljunk a kedves olvasók figyelmébe, amik bár lehet összeesküvés-elmélet gyanúsak, de elgondolkoztatóak, mert ténylkg sok a gyanús jel… A témában ajánljuk Barcsa-Turner Gábor blogját is, ami a zsidó szennylap és Európa felelősségét is firtatja (katt).
A Hídfő cikke: A párizsi támadás – Iszlám Állam, Al-Kaida, vagy valami más?
A wahabbista ideológia fegyveres erőszakkal végrehajtott fizikai harcának egyik alapvető tétele, hogy minden harcos számára a legelső kötelesség az Istent sértő cselekedetek véghezviteléhez használt tárgyak, eszközök teljes megsemmisítése. Ez az alaptétel nyilvánult meg a buddhista emlékművek felrobbantásában az afganisztáni tálib uralom alatt, az Al-Kaida számtalan robbantásos merényleténél, és az Iszlám Állam, vagy az Al-Nusra Front napjainkban véghezvitt keresztény és muszlim templomok, síremlékek, és egyéb szakrálisnak tekintett helyek lerombolásában.
Az „Istent sértő” tárgyak megsemmisítése után következik „Isten ellenségeinek megbüntetése”, amely legtöbbször valóban brutális kivégzések formájában nyilvánul meg.
Nagyon fontos azonban, hogy a wahabbizmus szerint a sorrend nem felcserélhető.
Ez a párizsi támadás esetében azt jelenti, hogy amennyiben az elkövetők pusztán fanatikus iszlám radikálisok, vagy wahabbisták az Iszlám Állam, az Al-Kaida stb. soraiból, és a támadás az iszlám radikalizmus ideológiai megnyilvánulása lett volna, a Charlie Hebdo magazin teljes szerkesztőségi archívumát, az összes számítógépet, és egyéb adathordozó eszközöket semmisítették volna meg először, a szerkesztőség tagjai előtt, és csak aztán végeztek volna a lap munkatársaival.
Ez nem történt meg.
A támadók helyszínről való gyors elmenekülése szintén megkérdőjelezi a támadás mögött álló szándékot. Egy szent harcra (dzsihádra) felkent iszlám radikalista inkább feláldozza az életét (amely a wahabbizmus szerint végső kötelessége is), minthogy beteljesületlenül hagyja félbe a küldetést. A rendőrök elől való elmenekülés, a sértetlenül hagyott szerkesztőségi épület, az életben hagyott szerkesztőségi tagok nem illenek bele az iszlám radikálisok stílusába.
Aki azt gondolja, hogy mindez azért maradt ki az eseményekből, mert az elkövetők professzionálisan kiképzett zsoldosok voltak, az nem járhat messze az igazságtól. A videofelvételeken látni lehet, hogy a kivitelezés technikailag, pusztán „szakmai szempontok alapján” vizsgálva majd tökéletes volt: a fegyverkezelés, a célzott lövések, egymás fedezése.
Ám, ha ennyire professzionálisak voltak a tettesek, és a helyszínről való mielőbbi elmenekülés, tehát kilétük elrejtése is cél volt, akkor minden bizonnyal nem hagyták volna a meneküléshez használt járműben a személyi irataikat és mindent elkövettek volna annak érdekében, hogy a meneküléshez használt útvonalon a térfigyelő kamerákról se lehessen őket felismerni.
A francia hatóságok már pár órával a mészárlás után közölték, hogy beazonosították az elkövetőket. Azóta kiderült, hogy egyiküknek, aki önként ment be a rendőrségre, és ártatlannak vallotta magát, valószínűleg megdönthetetlen alibije van. A másik két ember után, akik a mészárlást tevőlegesen elkövették, még folyik a hajsza.
További kérdés, hogy a médiákban bemutatott elkövető testvérpáros, akik az Iszlám Állam elődcsoportjának tekintett Iraki Ellenállási Mozgalom számára 2008-ban végzett európai toborzási tevékenységük, és a szíriai polgárháborúban az Al-Nusra oldalán való részvételük miatt a Francia Belbiztonsági Szakszolgálat (DGSI) szoros megfigyelése alatt álltak, hogyan juthattak fegyverhez (Franciaországban majdnem lehetetlen illegálisan gépkarabélyt szerezni) anélkül, hogy a szakszolgálat tudomást szerzett volna róla?
Vagy a francia szolgálatok részéről a tettesek azonosításának bedobása a médiába egyszerűen elterelő hadművelet lenne, miközben a háttérben gőzerővel próbálják felgöngyölíteni a valós szálakat, és megtalálni az igazi felelősöket?
Forrás:deres.tv
Tovább a cikkre »
