Tegnap délutánra Párizs nagy része a hétközbeni terrortámadásra emlékezve, Charlie-vá változott. Az emberek öles betűkkel hirdették a ruházatukon és a transzparenseiken a feliratot: Je suis Charlie, miközben az EU vezetői egymásba karolva meneteltek a tömeg élén, ezzel is kiállva a szólásszabadság és úgy általában a szabadságjogok mellett.
Ha csak annyit tudnánk a történtekről, hogy két muszlim terrorista legyilkolt egy tucat, nekik nem tetsző újságírót, akkor minden további nélkül valóságosan, vagy képletesen mindannyian a nyakunkba akaszthatnánk a „Charlie én vagyok” táblát. Azonban a helyzet nem ennyire egyszerű. Messze nem.
A globális politikai elit az első pillanattól kezdve a Charlie Hebdo magazin elleni támadást a szabad véleménynyilvánítás elleni támadásnak állítja be, de aki kicsit is utánanéz a lap dolgainak, az azt hiszem, joggal tesz fel magában néhány kérdést.
Ez lenne a szólásszabadság? A vallások gyalázása, a deviancia terjesztése, az aljas provokatív karikatúrák?
Persze ez még nem jelenti azt, hogy az újságírók kivégzése jogos, vagy bármilyen módon igazolható lenne, mert nagyon nem az. De azért azt is lássuk be, hogy őket most megtenni a szólásszabadság jelképének, finoman szólva is túlzás, egy álságos politikai húzás. Lehet, hogy durva ezt kimondani, de azt a szélsőliberális értékrendet, mint amit a magazin szerkesztősége képviselt csak egy szóösszetétellel lehet jellemezni, ez pedig a szellemi terrorizmus.
De lépjünk túl egy kicsit a Charlie Hebdo szűkebb értelmezésén, mert a történet ma már jóval túlmutat önmagán.
Vasárnap délután a francia fővárosban összegyűlt a világ vezetőinek java, hogy így fejezze ki álláspontját a történtekkel kapcsolatban. A televíziók képeit, a politikusok, a közéleti személyiségek arcát elnézve talán többeknek eszükbe jutott annak a tizenegy palesztin újságírónak a sorsa, akiket a nyári gázai háborúban gyilkoltak le izraeli katonák. Ők nem gúnyoltak, nem provokáltak senkit sem, pusztán csak a munkájukat végezték.
A világ nyugati fele akkor nem érezte úgy, hogy a sajtószabadságot védeni kéne. Egy szó, egy mondat nem hangzott el. De nem állt ki senki sem a kamerák, pláne nem a tömegek elé akkor sem, amikor a szólásszabadságra oly érzékeny EU-államok betiltották az iráni PressTv működést mondván, az ott közölt elemzések nem egyeznek a nyugati médiában lévő fősodorral. Arról már nem is beszélve, Párizsban évek óta be vannak tiltva azok a demonstrációk, amelyek a palesztinok mellett való kiállásról, az ő jogaikról szólnának. Az izraeli rezsimről, az általuk elkövetett népirtásról nem lehet beszélni, mert az antiszemitizmust jelent…
És mindez csak a terrortámadás felszíne, pontosabban csak annak a kapargatása. Kicsit mélyebben bőséggel vannak ennél érdekesebb kérdések is. Mondjuk az, hogy a médiában bemutatott elkövető testvérpáros, akik az Iszlám Állam elődjének tekintett Iraki Ellenállási Mozgalom számára 2008-ban végzett európai toborzási tevékenységük, és a szíriai polgárháborúban való részvételük miatt a francia titkosszolgálat megfigyelése alatt álltak, hogyan juthattak fegyverhez anélkül, hogy a szakszolgálat tudomást szerzett volna róla?
Aztán érdekes, hogy a terroristák ”véletlenül” abban a kocsiban hagyták a személyi igazolványukat, amelyikkel elmenekültek a helyszínről. Bár mondjuk ez annyira nem is meglepő, hisz szeptember 11-e óta tudható, hogy a terroristák mindig személyi igazolvánnyal mennek terrorcselekményt elkövetni, amit aztán a rendőrök mindig meg is találnak, a televíziók pedig már az első pillanattól kezdve mutogatják a fotókat. És említésre méltó az a hír is, miszerint tisztázatlan okok miatt a szerda este öngyilkos lett egy francia rendőr, aki ebben az ügyben látott el valamiféle nyomozati feladatot. Hogy halálának köze van-e a Charlie Hebdo elleni terrortámadáshoz, egyelőre még nem tudható.
A vezető elemzők ma arról beszélnek, hogy a terrortámadás következtében Európa már nem lesz olyan, mint amilyen előtte volt, hogy ezzel a párizsi támadással kiszökött a szellem a palackból.
Valószínűleg ebben most igazuk van, talán nem is sejtjük, hogy mennyire…
Forrás:radicalpuzzle.blogspot.com
Tovább a cikkre »
