Az egész katolikus egyházat lórúgásként érte az őszi római szinódus június közepén nyilvánosságra került munkadokumentuma, amely a Megváltótól egyfajta természetimádat felé fordítaná az egyházat. A politikai korrektségtől csöpögő anyag a posztmodern liberalizmus jelszavait visszhangozza: Jézus Krisztus helyett klímavédelemről, korrupcióról, diszkrimináció-ellenességről, multikulturalizmusról, befogadó egyházról mantrázik. Nem csoda, hogy a dokumentum kapcsán konzervatív bíborosok, püspökök eretnekségről beszélnek, miközben már van olyan egyháznak dolgozó világi is, aki azért veszítette el állását, mert kritizálta dokumentumot.
2019. október 6. és 27. között tartják Rómában az úgynevezett pán-amazóniai szinódust. Egy európai számára elsőre nem hangzik túl izgalmasnak a püspöki konferencia tárgya, ám ha megnézzük az anyag konkrét címét, mindjárt felugrik a szemöldök: „Amazónia: új utak az Egyház és egy átfogó ökológia számára”.
A munkaanyag Szűzanya helyett földanyáról, Krisztusi megtérés helyett ökológiai megtérésről beszél, ami kristálytiszta eretnekség és gyakorlatilag a keresztény hit alapjait veszi semmibe. A dokumentum kiindulópontja a környezet- és klímavédelem, amely a liberális beszédtérben mindenható és mindent felülíró hivatkozási alappá lett.
Az iratban olyan egyházi modellt kínálnak föl, ahol a hívek dogmatizmus és szertartásbeli fegyelem nélkül, szabadon fejezhetik ki magukat. A dokumentum a cölibátus részleges eltörlését is felveti és megfontolásra javasolja a közösség által tisztelt idős férfiak pappá szentelésének lehetőségét, még akkor is, ha már van családjuk. Továbbá előrevetítik annak lehetőségét is, hogy női diakónusokat szenteljenek az egyháznak.
A capite foetet piscis, avagy a fejétől bűzlik a hal?
A munkadokumentum létrejötte magához Ferenc pápához kötődik. Az argentin származású egyházfő 2018 januárjában Peruban találkozott amazóniai őslakosokkal. Ez a látogatás lett a kiindulópontja a most ősszel sorra kerülő szinódusnak. Azzal együtt, hogy a teremtett világ védelme kiemelt feladat, ökológiai problémákra hivatkozva dogmákat dönteni puszta blaszfémia. Ferenc pápának azonban ez már a sokadik olyan lépése, amely arra enged következtetni, hogy a nemzetellenes és az Európát, majd az egész világot egyetlen szuperállammá egyesíteni akaró erők érdekeit védi Krisztus egyházában. Úgy kifelé, mint befelé.
Pápák a világot irányító erők fogságában?
A pápa személye mindig is kulcsfontosságú volt a világot irányító erők számára és ez még napjainkban is így van. Annak ellenére is, hogy az egyház befolyása mára sokat kopott és szinte kizárólag a vallásos emberek egy részére korlátozódik, azonban így is több, mint egymilliárd követőről (hívőről) beszélünk.
Ha csak az utolsó négy pápát nézzük, valahogy mindig úgy alakult a sorsuk, hogy az a világot hátulról irányító erőknek kedvezett.
A velencei pátriárkából lett I. János Pál 1978-as megválasztása után a legenda szerint azt mondta a bíborosoknak:
„Isten bocsássa meg nektek, amit tettetek.”
A radikális reformokat tervező I. János Pál nem is volt sokáig pápa, mindössze 33 napig ült Szent Péter trónján, az egyházfőt megmérgezték. Az egyik legelterjedtebb nézet szerint azért kellett meghalnia, mert meg akarta tisztítani a Vatikáni Bankot a titkos külső kapcsolataitól és a pénzintézetet átszövő korrupciótól.
Mindenki nagy meglepetésére utódja a krakkói érsek lett, aki azért vette fel a II. János Pál nevet, hogy ezzel jelezze, ugyanazon az úton kíván járni, mint elődje. Kis híján a sorsa is hasonló lett, a következő években több merényletet is elkövettek ellene.
A legsúlyosabbat megválasztása után három évvel a Szent Péter téren, ahol egy bérgyilkos többször rálőtt. II. János Pál életveszélyesen megsérült. Máig nem tudni pontosan, ki állt a merénylet mögött, de több teória is létezik a megbízókkal kapcsolatban. A legelterjedtebb szerint a KGB és a bolgár titkosszolgálat bérelhette fel a gyilkost, de lehetséges megbízóként felmerült egy befolyásos olasz bíboros neve is. A Vatikáni Bankot érintő botrány végül csak 1982-ben robbant ki. A botrányban érintett bank vezetője és titkára is öngyilkos lett. Ezt követően nem követtek el merényletet II. János Pál ellen.
A történelem első lengyel pápája viszont számunkra is kedves feladatot kapott: az egyház hatalmával kellett segítenie lerombolni a szocializmust Kelet-Európában. Míg azonban mi szabadságra vágytunk, addig a nagytőke új piacokra. Végül a vágyott szabadság részben eljött, ezért azonban nagy árat fizettünk. Magyarországon a nyugati nyitás utáni – privatizációnak csúfolt – szabadrablás során hazánk gazdaságának és tőketermelő képességének egy jelentős része fillérekért került külföldi kézbe.
Ettől még II. János Pálról csak a legnagyobb tisztelet és megbecsülés hangján lehet szólni, hiszen a vasfüggöny felszámolásában nagy szerepe volt annak, hogy a lengyel egyházfő vezetése alatt a Katolikus Egyház hozzáállása alapvetően megváltozott a szovjet blokk országai felé.
2005-ös halála után sokak meglepetésére a német Ratzinger bíborost választotta meg a konklávé. XVI. Benedek fiatalkorában a Hitlerjugend tagja is volt emiatt a világot átalakítani szándékozó erők számára éppen kapóra jött egy olyan katolikus egyházfő, aki – Európa legerősebb országából érkezve, amelyet máig áthat a Holokauszt miatti kollektív bűntudat – személyében jelenthet átmenetet a nemzeti szocializmusból a progresszív liberalizmusba.
Csakhogy a konzervatív XVI. Benedek elődjéhez, II. János Pálhoz hasonlóan támogatta a kötelező papi cölibátus intézményét, ellenezte a nők pappá szentelhetőségét, a mesterséges születésszabályozást, a homoszexuális párkapcsolatok polgári elismerését, az abortuszt és az eutanáziát. Mindazt, amit a progresszív liberalizmus támogat. Nem csoda, hogy pápaságát a liberális média mindvégig kritikus szemmel nézte. Ehhez hozzájárult, hogy komornyikja több pápai iratot is kiszivárogtatott, amelyek alapján korrupcióval, pénzmosással hozták összefüggésbe a Vatikán vezetését.
Mindezek következtében XVI. Benedek ötszáz év után az első egyházfő lett, aki kénytelen volt lemondani a pápaságról. Hivatalosan megromlott egészségi állapotára hivatkozott, ami azért furcsa, mert elődje, II. János Pál sokkal rosszabb fizikai állapotában is járta világot.
És ekkor jött Ferenc pápa, aki 2013-as beiktatása óta a politikai korrektség jegyében szervezi Krisztus Egyházát. Az illegális migrációval kapcsolatban az önfeladásig toleráns keresztény attitűdöt hirdeti, amelyről szó sincs a Bibliában. Rendszeresen felvetődik közvetlen környezetéből a cölibátus (részbeni) eltörlésének kérdése és minden elődjénél nagyobb türelmet tanúsít az egyházon belüli homoszexualitás és pedofília iránt.
Eközben az egyház ezeréves külsőségeit látványosan elutasítja. Míg a Szent Péter Bazilikában, a húsvéti ünnepi szentmisén idős korára hivatkozva nem volt hajlandó letérdelni az oltáriszentség előtt, addig ha migránsokkal, muszlim egyházi vezetőkkel, vagy börtönben raboskodó köztörvényes bűnözőkkel találkozik, hirtelen nem lesz probléma földig borulva csókolgatni a csupasz lábakat.
Látványos változás azonban XVI. Benedekhez pápaságához képest, hogy megválasztása óta megszűntek a Vatikánt érintő újabb pénzügyi botrányok, nincsenek kiszivárogtatások sem. Sőt, Ferenc pápa személye, kijelentései kedvelt hivatkozási alapok a liberális véleményvezér média számára. A liberálisba forduló egyházi vezetést a Katolikus Egyházon belül sokáig elnézték neki, ám a pán-amazóniai szinódus már egyes bíborosokban is komoly megütközést keltett. Akadnak, akik már a vészharangot kongatják és ötszáz év után újabb egyházszakadástól tartanak.
Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció előző elnöke egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy a munkadokumentum készítői „Istentől kinyilatkoztatott igazságokat tagadnak, vagyis eretnekséget követnek el. Ez azonban nem csupán az, de ostobaság is. Az eretnek ismeri a katolikus tanítást, és úgy mond ellent neki. Itt azonban általános zűrzavar van, aminek a középpontjában nem Jézus Krisztus áll, hanem ők maguk, és az ő elképzeléseik a világ megmentéséről. A benne megjelenő világlátás egy materialista felfogás, hasonló a marxizmuséhoz, aminek a végén az áll, hogy azt csinálhatunk, amit akarunk.”
A kritikák ellenére a szinódus munkadokumentuma egy komoly eredményt máris fel tud mutatni a liberális oldalnak. Az iratot ért kritikája miatt kénytelen volt felmondani munkáltatójánál Damian Thompson konzervatív újságíró, aki 25 éven keresztül volt a Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is megjelenő keresztény hetilap, a Catholic Harald főszerkesztője.
A zsurnaliszta azután távozott a Catholic Haraldtól, hogy a pán-amazóniai szinódus anyaga kapcsán összekülönbözött a lap tulajdonosával. Felmondása után közzétett Twitter-üzenetéből azonban úgy tűnik, hosszabb ideje érlelődő folyamat végére került pont távozásával: „Immár nyilvánvaló, hogy Ferenc pápa mélyen benne van borzasztó botrányokban. Az én aggodalmaim nem teológiaiak: egy korrupt pápa látványa olyasmi, amit sohasem gondoltam, hogy látni fogok az életem során.”
Úgy tűnik az őszi pánamerikai szinódus munkadokumentuma az egész Katolikus Egyház gyökeres átalakításának „salátatörvénye” lehet, amelyben a napjainkban sokat hallott liberális jelszavak, mint klímavédelem, egyenjogúság, tolerancia mögé bújtatva szeretnék keresztre feszíteni Krisztus Egyházát. Ezzel a kereszténység elleni harc új fejezetéhez érkezett. Eddig is nyilvánvaló volt, hogy kívülről komoly erőket mozgósítottak a keresztény vallás felszámolásáért, de úgy tűnik az ellenség már a falakon belül van.
Még azonban nincs veszve semmi. A kereszténység ennél nagyobb csapásokat is kiállt kétezer éves történelme során, de ehhez szükség van arra, hogy belássuk, ha a keresztény vallás odalesz, azzal az egész civilizációnk alapját rúgjuk ki a ház alól. Homokra pedig nem lehet építkezni, csakis kősziklára.
(Tamás/BádogBlogstar)
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
