Nagyon szerettem volna találkozni Iliescu elvtárssal, illetve, sűrűn kérem a bocsánatot: köztársasági elnök úrral, mert mifelénk már azt is urazzák némelyek, kit nem közvetlenül szólítanak meg, rossz beidegződése ez a negyven éven át alultáplált nyelvnek. Azért szerettem volna találkozni vele csupán, hogy megmondjam néki, szemtől szembe, mint annyian mások, hogy nem így, hanem amúgy. Igyekeztem is szépen, fegyelmezetten a találkozóhely felé, de feltartóztattak, nem engedték, hogy igazoljam magam, durva: „közlekedj” – román szóval kanyarítottak el az utamból.
Igaz, fortélyoskodva próbálkoztam, igazolványom nem mutatva magyaráztam, én csak tapsolni megyek, majd semlegeskedve próbáltam – színházjegyet óhajtok vásárolni –, visszatérítettek minduntalan.
Mikor aztán rájöttem, hogy semmi keresnivalóm Őméltósága közelében, hiszen minden válaszát fel nem tett kérdéseimre előre ismerem, mellékösvényen, az Iskola utcában találtam magam. A látvány érdekesebbnek tetszett minden bennfenteskedésnél. Itt állomásozott egy csendőrcsapat, melynek tagjai kiváló érzékkel észrevették, hogy e szelíd emberi környezetben nem forog az elnökük közvetlen terroristaveszélyben, szétkóricálnak kissé.
Egyikük a közeli fürdőszobaboltba vagy tán a Sugás Áruházba; s úgy rohamsipkásan, ahogyan az isten adta, máris hozott ki egy vécéfedőt. Külföldi márkájút, bizonyára. Onnan gondolom, mert nagy volt az öröm. Rejtette volna is már a Suzi márkájú rohamkocsiba, de rárontottak társai: Mennyibe kerül, hé! (bă). Mondta, hogy kétezer-ötbe, s indultak az egyenruhás társak is a boltba. S akkor egy kissé elerőtlenedtem. Mi lesz, ha közben mégis valami baj éri az Elnököt? Az elnökkel együtt e vidék által az országot? Mit hoznak föl majd mentségükre a legények? Remélem, nem azt, amivel mindent, mi e honból párolog, takargatni lehetne. Remélem, nem a budifedőt.
Az írás megjelent Farkas Árpád napokban napvilágot látott Nem ilyen lovat akartam című esszéket, glosszákat, tárcákat interjúkat, riportokat tartalmazó könyvében, amely megvásárolható a Háromszék újságosbódéiban.
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
