Gyakran hangoztatják sok helyen, a mai hírfogyasztók ingerküszöbe igen kitolódott, kevés olyan hír van, amire az ember úgy igazából felkapja a fejét. Lehetséges, hogy így van, nem tagadom, magamon is észreveszem ezeket a tüneteket, azonban a napokban olyan hírt olvastam, ami megdöbbentett: hétfőről keddre virradó éjjel brutálisan összeverték az AfD (Alternatíva Németországért ) brémai vezetőjét. Frank Magnitz életveszélyes állapotban fekszik a kórházban. A támadásnak politikai motivációja lehetett, a tetteseket még keresi a rendőrség. A támadók botokkal felfegyverkezve többször fejbe vágták a politikust, akit még a földön fekve is rugdostak.
 |
Ezt a gyáva és alattomos, gyomorforgató tettet antifasiszták követték el.
Isteni szerencse, hogy arra járt éppen egy építőmunkás, akik megakadályozta a további verést, akinek a nevét nem tudjuk ugyan, de innen is tolmácsoljuk neki elismerésünket. Beszédes, hogy míg hárman egy ellen bátrak és erősek voltak, amint megjelent egy építőmunkás, már elszaladtak. De ki szelet vet, vihart arat, elképzelhető még, hogy német hazafiak is fognak velük találkozni valahol, valamikor.
Korábban is érték már atrocitások a pártot, például nemrégiben robbantottak az egyik irodájuk előtt. Kevés helyen írják le, de Frank Magnitz hatgyermekes családapa is. Őszintén szólva belegondolni is borzalmas, mit érezhetnek a gyermekei. És, hogy miért kellett ennek megtörténnie? Azért, mert más politikai nézeteket vall, mint támadói? Azért, mert hazafias nézeteket képvisel ő és pártja? Kérdések, melyre nincsenek elfogadható válaszok.
Jelen pillanatban csak imádkozhatunk azért, hogy életben maradjon, majd mielőbb felépüljön. Azt gondolom, a világ számos pontján szorítanak most Frank Magnitzért, és nem nyugodnak meg addig, mígnem jó hírek érkeznek felőle.
De térjünk rá arra, az aljas, gyáva gazembereken túl milyen felelősségük van azoknak, akik olyan politikai klímát teremtettek, mely táptalajt adott ezeknek a bűnözőknek. Magyarországi szemmel igencsak felfoghatatlan, de a németországi antifasiszta csoportosulások sok esetben állami, pénzbeli (!) támogatást kaptak az elmúlt évtizedekben azért, hogy erőszakos zavargásokat vigyenek végbe. Hogy hol? Hát természetesen ott, ahol éppen a német nemzeti ellenállás tartott rendezvényt vagy felvonulást. Azok az antifasiszta csoportosulások, akik például nyíltan kívánják saját nemzetük halálát.
Igen, pontosan így, szó szerint.
Német hazafiak minden év februárjában felvonulnak Drezdában, emlékezve a város 1945-ös bombázására, amikor sok ártatlan civil halt meg. Teljesen lényegtelen, ki, milyen ideológiát vall és követ, semmifajta módon nem indokolhatók azok a táblák, amelyeket ilyen alkalmakkor visznek az antifasiszták. Például „Bomber Harris, do it again” – utalva Harris tábornokra, aki vezényelte a terrorbombázást. És persze kérlelve őt arra, tegye meg újra. De említhetjük akár „We love Volkstod” jelszavukat is, ami nemes egyszerűséggel annyit jelent, mi szeretjük a nemzethalált.
Ismerem a különböző nézeteket és véleményeket az AfD-ről hazai berkekben, tudom, hogy vannak, akik szimpatizálnak vele és támogatják, tisztában vagyok azzal is, hogy sokan szkeptikusak velük kapcsolatban, de ezek itt és most teljesen lényegtelenek. Mint írtam, kívánom a képviselő úrnak a mielőbbi teljes felépülést, és igenis kívánom ennek hatására az AfD további megerősödését, még nagyobb térnyerését, kormányra kerülését.
Van-e ennek a szomorú történetnek bármi magyar vonatkozása? Látszólag és első ránézésre nincs, jobban szemügyre véve a folyamatokat, talán akadhat. Azt tudjuk, hogy a hazai antifa eddig főként „nyugdíjas kommandóra” épült, akik veszélytelenek voltak, de többen pedzegették már a mostani tüntetések kapcsán, hogy nem kell-e odafigyelni arra, hogy nálunk is megjelenhetnek az erőszakos baloldali figurák. Emlékezzünk a különböző rongálásokra és atrocitásokra a tavalyi év végén.
Az persze nyilvánvaló, hogy mondjuk Fekete-Győr András és kis csapata nem képvisel erőt, az azonban látszódott, hogy erőszakosság tekintetében szintet lépett a hazai baloldal. És ugye azt is tegyük hozzá, a német képviselő ellen is hárman támadtak. Nem egy tüntetésen, hanem valahol megvárva őt. Egy ilyenre még ők is képesek. Na és, hogy kitől kaptának nemcsak anyagi, de ami főként fontos, egyéb bátorítást? Az ilyen alakok nyilván azt értékelik bátorításnak, ha úgy érzik, minél többen állnak mögöttük, ha azt észlelik, legalábbis hallgatólagosan támogatják őket.
Vajon az egykori nemzeti radikális pártot, a Jobbikot meddig vinné el az a Gyöngyösi Márton által megfogalmazott vezérelv, miszerint nemhogy Gyurcsánnyal, de még az „ördög öreganyjával” is összefognának Orbán ellen? Talán eddig is? Ki tudja. Hiszen a németországi antifák magyarországi elvtársaival már együtt tüntetett a Jobbik.
Van felelősség rajtunk, hogy az erőt önmaguktól felmutatni képtelen balos aktivisták ne is érezzék még áttételesen sem, hogy olyanokat tudnak a közelükben, akik ütőképesebbek. Ezért nagyon helyesen fogalmazta meg újfent (nem lehet elégszer hangsúlyozni) a Mi Hazánk Mozgalom a napokban, hogy Gyurcsány nélküli új ellenzéket akar létrehozni. Amiről már több alkalommal is beszéltünk, a harmadik utat.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
