„Az ügyvéd a győzelemben érdekelt, nem pedig az igazság kiderítésében.”
(Richard Dawkins)
Van abban valami szívmelengetően pozitív, hogy az ember bármikor, bárhonnan, bármit újra tud kezdeni. Itt van például Magyar György. Most, hogy a börtönbiznisz befuccsolt, jöhet a kórházperészet. Mert van, akinek minden ráfér a szemére, van, aki mindenen rajta tartja a szemét, és van, aki egyszerűen csak szemét.
Minden korban a lehető legszigorúbb módon büntették azokat, akik háború idején a saját haduk fegyvereit rongálták meg. A mostani helyzet egy nem szokványosan háborús helyzet. Kissé talán enyhébb annál, de mindenképpen egyfajta felkészülés a legrosszabb forgatókönyvre.
A mostani napok, hetek a mi „kubai rakétaválságunk”, ahonnan bármelyik irányba elindulhatnak a történések. Az ellenség, amivel szembenézünk, egy milliárdszor milliárd számú vírushad. A mi csatahajóink a kórházak. Repülőgép-támaszpontjaink a klinikák. Hátországunk a rehabilitációs intézetek sora. Így együtt pedig hős katonáinkkal, az egészségügyi dolgozókkal egyetemben a magyar egészségügy, azaz a honvédő sereg.
Mindenki, ismétlem, mindenki, aki most a magyar egészségügyet bármilyen formában támadja, az áruló, az dezertőr, még akkor is, ha kritikai észrevételekbe csomagolja támadását. S pláne az, ha kimondva, kimondatlanul külső biztatásra teszi, amit tesz. Amennyiben pedig ez a bizonyos külső biztatás a tetejébe még külhonból is jön, akkor a cselekmény egyenlő a hazaárulással. (Itt ragadom meg az alkalmat, hogy közöljem: nincs olyan, hogy „nettó hazaárulás”, ez egy borzasztóan elhibázott szóösszetétel, ráadásul teljesen értelmetlen.)
Mint ismeretes, Magyar György egy rádióműsorban meghirdette magát mint újdonáns kórházi ügyvédet, a Facebookon is toboroznak neki ügyfeleket. Ki tudja, talán ő is nagy rajongója a Breaking bad című sorozat spinoffjának, a Better Call Saulnak, amiben a főhős egy simlis, minden hájjal megkent, kártérítésekre szakosodott ügyvéd. Mindenesetre nekem már a börtönbiznisz is meglehetősen amerikanizálódott jogi trükknek tűnt. Ez meg aztán… Mert milyen pert tud indítani Magyar? A büntetőperek mellett szép számmal indíthat polgári peres ügyeket, annál is inkább, mert a sérelemdíj liberális jogi körökben bevett jövedelemforrás.
Nézzük, mi történhet ilyen esetben! Először is a bíróságokon – értesüléseim szerint – ítélkezési szünet van, s csak a legszükségesebb eseteket tárgyalják. De tegyük fel, hogy szakmai ismeretségei révén Magyar György el tudja érni: ügyeit, amint elkezdenek kicsit enyhülni a korlátozások, hamar napirendre tűzzék.
Mivel köztudott, hogy ilyen és hasonló esetekben (lásd börtönbiznisz) megindul a nyerészkedők sora, perekben nem lesz hiány. Jönnek majd azok, akik végstádiumú családtagjukat kapták vissza, akit úgy is hazaküldtek volna. Jönnek azok is, akik fél óránál tovább vártak a sürgősségin, aztán olyan idegesek lettek, hogy hiperventillálni kezdtek, de nem fektették be őket azonnal az intenzívre. Egyszóval mind ott fognak sorakozni, akiknek Magyar György busás kártérítést helyezett kilátásba.
Az amúgy is túlterhelt bíróságok pedig még jobban meg lesznek terhelve. Ahogyan a kormánypárti politikusok is, valamint az operatív törzs által irányított számos szakmunkatárs zöme. Aztán a kórházak jogi osztályai, és még sorolhatnám. Mindezt pedig akkor, amikor – ahogyan már fentebb említettem – abban a kritikus időben vagyunk, amikor még bármi lehetséges. Ilyenkor bárhonnan bármiféle kapacitást elvonni, ami a vírus elleni védekezésre lett szánva, ugyancsak egyenértékű a hazaárulással. S hogy ne elvont frázisokat puffogtassak, cseppet sem csodálkoznék, ha az elutasított beadványok, vagy elvesztett perek mindegyike Strasbourgban landolna. Mindezt pedig arra a nyilvánvaló hazugságra alapozva, hogy bárkit is ok nélkül küldtek haza, uram bocsá’ meghalni.
Márpedig a protokollt még a koronavírus sem írja (nem is írhatja) felül. Minden elbocsátandó betegről külön-külön dönt egy orvosi konzílium. Egyszóval ez itt nem London, München, New York vagy Párizs, ahol az ottani kórházakból indokolatlanul rövid időn belül, sokszor részleges rehabilitáció nélkül hazaküldik a betegeket, meg se nézve állapotukat, hanem csak társadalombiztosításuk mértékét. Ezzel egyébiránt a máskor hangos, erről azonban hallgató kinti magyarjaink is rendre szembesülnek, de könnyebb kintről stadionozni, mint elmondani az igazat.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy Magyar György el fogja kezdeni a kórházbizniszt. S csak remélni tudom, hogy lesz olyan jogvégzett ellenfele, aki még a perek megkezdése előtt gátat vet ártó tevékenységének. Jó lett volna, ha a rabokkal való nyerészkedés előtt is lett volna ilyen. Ez egyszer nem kéne záporeső után a köpönyegboltba szaladni.
Varga- Bíró Tamás – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
