A Bombic-ügy margójára Mészáros Richárd2024. 12. 09., h – 19:46
Érezhetjük: az, amit 1945 utáni antifasiszta konszenzusnak nevezünk, gyengül. Sőt egyes vélemények szerint eltűnőben van. Ez annak ellenére van így, hogy az, ami a 30-as és 40-es években történt, elég jól dokumentált eseménysor. Aki szeretné, könyvtárnyi irodalmat talál erről az időszakról, ki-ki utánanézhet annak is, hogy sújtotta a második világháború a saját közösségét.
Mindez a múltra vonatkozik, viszont mégis mi folyik a jelenben? Még a nevét sem tudjuk biztosan. Van, aki túlzásnak tartja a „náci” és a „fasiszta” jelzők túl gyakori használatát, mivel szerintük ezzel kiüresedik a fogalom. Tamás Gáspár Miklós például „posztfasizmusról” írt, valószínűleg igen helyesen. Akárhogy is van, a fasiszta és náci eszmék (most ne menjünk bele a különbségeik boncolgatásába) lényege nem is annyira a külsőségekben, hanem máshol rejlik. Például a mindennapi gondolkodásban. Ez nem volt máshogy azokban az időkben sem.
Ha nagyon keressük, öt percen belül találhatunk bárhol a környezetünkben kifejezetten fasiszta lózungokat: az irracionalizmus, a dehumanizálás, a rasszizmus és az ezekhez kacsolódó „érzések” egész spektrumát egészen addig, hogy csendben, „összekacsintósan” egy-egy embercsoport marginalizálásáról, kitelepítéséről, rosszabb esetben kiirtásáról fogalmazódnak meg gondolatok. Sokan talán észre sem veszik, milyen eszköztárral élnek… Mások pedig nagyon is jól tudják, mit művelnek.
Daniel Bombic („művésznevén” Danny Kollar) „munkásságát” pont ezért éri kritika. Számos megmozdulása kimondottan neonáci és neofasiszta jellegű. Aki ezt nem látja, az tényleg vak, vagy csak egyszerűen nem akar látni. A szlovák fasizmus hagyományainak „ápolásától” kezdve a kifejezetten a hitleri nácizmusra jellemző gondolatok megfogalmazásáig ennek folyamatosan tanúbizonyságát adja.
Mindezek ellenére a pozsonyi IV. városi bíróság bírója „azonnali intézkedést” hozott arról, hogy a Denník N nem nevezheti Bombicot szélsőségesnek, neonácinak és antiszemitának. A lap fellebbezhet a lépés ellen, ill. látszólag jogtechnikai kérdésről és nem bírói ítéletről van szó. Ám a félreértés lehetőségét maga az érintett is igyekszik növelni azzal, hogy azt terjeszti, „pert nyert” a Denník N ellen. A bíró az ártatlanság vélelmére, ill. a Bombic személye elleni „szisztematikus, propagandisztikus mediális antikampányra” hivatkozik.
A Londonban élő emberünket emellett Robert Fico tanácsadója, David Lindtner védte a KALLAN Legal ügyvédi irodából, amit nem mással, mint Robert Kaliňákkal együtt birtokol. Aki figyeli már egy ideje Bombic szerepléseit, annak nem jelent újdonságot, hogy számos internetes műsorban szerepelt már a Smer és más kormánypártok politikusaival is. Annak ellenére, hogy nemzetközi körözés alatt áll szélsőséges megnyilvánulásai miatt, s jelenleg gyakorlatilag arra vár, hogy az Egyesült Királyság kiadja őt Szlovákiának. Jóformán csak találgathatjuk, miért pártolják akár kormánytisztviselők is ezt az embert. Különösen az a Smer, amely baloldaliként definiálja saját magát, s elvileg magáének vallja a szlovák antifasiszták küzdelmét.
Bírói intézkedés ide vagy oda, a dolog nagyon egyszerű: Bombic ugyanis antiszemita, szélsőséges és bizonyos tekintetben neonáci is. Hogy ő ezt sérelmezi, az nem meglepő. Egyszerűen csak bele kell gondolnunk abba, hogy épp az 1945 utáni korban nem annyira „menő” már nyíltan fasisztának lenni. Ennek oka, hogy abban az évben a szövetségesek szétzúzták az ezeket az eszméket képviselő rendszereket (igaz, nem mindet, arról nem is beszélve, hogy pl. a csoportalapú etnikai tisztogatást a győztesek is művelték), s végbemehetett egyfajta „kijózanodás”. Lehet ezt a folyamatot bírálni, egy-egy esetben (mint mindent) az antifasizmust is lehet rosszul és ellentmondásosan közvetíteni. Aki viszont úgy mozog, beszél, viselkedik, gondolkodik, mint egy fasiszta, az egyszerűen az.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
