A ’60-as években nagyon modernek gondolt, valójában a korszak tökéletes igénytelenségét tükröző alumíniumborítás már újkorában is pont úgy nézett ki, mint egy kültelki autókereskedés hevenyészett kerítése, mára azonban annyira patinássá vált az egyébként nagyszerű építészeti értéket rejtő tákolmány, mint egy szuvas fog 50 év dohányzás és kommersz kevert pálinka ízű szeszes ital fogyasztása után.
Persze biztosan van, aki megsiratja, azoknak vigasztalásképpen üzenjük, a magyarországi városok zömében az ilyen és hasonló épületekkel még a 2. Ukrán Frontnál is nagyobb károkat sikerült okozni, maradandó örökségük még jó pár évtizedig ékesítik városaink főtereit.
A Blaha Lujza térről viszont eltűnik az építészeti szemellenző, ami pont arra volt jó, amire kitalálták: eltakart egy értékes épületet, mivel nem volt igény az igazi felújítására.
A tér amúgy is szépen leképezte a kádárizmus mindent szétrágó igénytelenségét: a Nemzeti Színház 1965-ös felrobbantásába, a téren található épületek hevenyészett felújításába és árkádosításába, a Rákóczi úti villamos szétverésébe, a belvárosi autópálya és a tér parkolóvá alakításába tökéletesen beleillett a Corvin áruház összerondítása is.
Az átható kádárista fémszürkeségbe talán csak a Népszínház utca színes forgataga (értsd: mocska) és a ’90-es években megjelenő kínai árusok hoztak némi színt, utóbbiak magas minőségű portékáikkal tökéletes szimbiózisba kerültek az egyre inkább egy posztapokaliptikus vízióvá alakuló térrel.
A hírek szerint jövőre kezdik csak az áruház és a tér rendbetételét, addig még el kell viselni az átmeneti állapotot.
Persze az elmúlt ötven évhez képest ez már semmiség.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
