Kolumbán Vilmos József,
Háborúk és gazdasági válság sújtotta bizonytalan világunkban az embernek nagy szüksége van a biztonságra. Ideológiai támadások közepette a Krisztusban bízó ember kétségbeesetten keresi a biztonságot és a maradandót. Fél az elmúlástól, és naponta tapasztalja a saját törékenységének nyomasztó súlyát, a gazdasági nehézségeket, a bizonytalan jövőt. E bizonytalan világban Pál apostol olyasmire figyelmeztet, amely egyszerre nyugtat meg és sarkall felelősségre: „ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is”.
Ez az ige egyrészt figyelmeztetés arra, hogy a keresztyén hitünk nem merülhet ki kizárólag a hagyományaink ápolásában, a keresztyén erkölcsiségben, mert hitünk alapja a történelmi és üdvösségtörténeti valóság, Krisztus valóban feltámadt. Enélkül a mai gyülekezetek élete, a lelkészek szolgálata és a mindennapi imádságunk értelmetlen lenne.
Az ige másrészt örömhír is. Pál apostol teljes meggyőződéssel vallja: Krisztus valóban feltámadt. Hitünk tehát nem bizonytalan feltételezésen alapszik, hanem a feltámadás valóságát hirdeti. Isten megkönyörült az emberen, fiát adta értünk, hogy a halála és a feltámadása életünk megújítását eredményezze.
Krisztus feltámadása azt jelenti, hogy Istennek terve van az emberrel, nem hagy magunkra, új életet ad. A kereszt nem a vereség volt, hanem az üdvösség kezdete. Krisztus sírja nem a történet végét jelenti, hanem az új élet kezdetét.
A húsvéti evangélium, Krisztus valóságos feltámadása ad értelmet mindennek. Feltámadásában kap értelmet a hit látszólag törékeny, de valójában hegyeket mozgató ereje, a mindennapi munka és küzdelem, az evangéliumi reménység a bölcsebb és igazságosabb világban. Krisztus feltámadása után van igazi célja az ember életének.
Bizonytalanságban élünk, nem tudjuk, mit hoz a jövő, milyen irányba tart a világ. A húsvéti evangéliumnak azonban erre is van válasza. Krisztus feltámadása üzeni: Istennek van terve a világgal, nem hagy magunkra. Az utolsó szó mindig az övé.
Húsvétkor tekintsünk újra Krisztusra, mert ő nemcsak a tanítványoknak jelent meg, hanem Szentlelke révén ma is köztünk van és reménységgel tölt el. Kérjük, adjon nekünk erőt a mindennapokhoz, reménységet és hitet, hogy megküzdhessünk a kihívásokkal, bölcsességet és tudást, hogy ne tévelyedjünk el.
Arra bátorítom az erdélyi reformátusokat, hogy e húsvéton ne csak a hagyományainkat lássuk, hanem közösen könyörögjünk hozzá, hogy könyörüljön rajtunk, hogy hitünk legyen erős, és Krisztusban való hitben tudjunk megújulni.
Különösen gondoljunk e napokban mindazokra, akik a háború nyomorúságában élnek. Hordozzuk imáinkban a szenvedőket, a gyászolókat, és Krisztus tanításának tükrében lehetőségeink szerint támogassuk mindazokat, akik segítségre szorulnak. Hiszen ő legyőzte a halált, és ez arra tanít, hogy a földi élet után Isten magához fogadja a gyarló, de az ő kegyelmét kérő embert.
A keresztyén hit alapja Krisztus feltámadása. Ha nem támadt volna fel, hiábavaló lenne az igehirdetés, de hiábavaló lenne a hitünk is. Ám Krisztus feltámadt!
Kérjük Istent, hogy a feltámadás öröme és valósága töltse be minden erdélyi református szívét, erősítsen meg hitünkben és vezessen az élet útján.
Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
