A Jobbik alelnökével és frakcióvezető-helyettesével, Volner Jánossal beszélgettünk sportról, a bevándorlási problémáról, a honvédség helyzetéről és a Betyársereg szerepéről a haza védelmében.
– Az életrajzából kiderül, hogy korábban rendőr volt. Miért döntött a rendőri pálya mellett?
Mindig is militáns alkat voltam, már óvodás gyerekként is a katonákról és a rendőrökről szóló filmek érdekeltek leginkább. A VIII. kerületi Mátyás téren, az egykor “kocsisor” néven ismert prostituált negyed közepén, zűrös helyen nőttem fel. Volt, hogy az édesanyám által készített reggeli megtartásáért voltam kénytelen megverekedni az osztálytársammal, máskor iskolába menet cigányok álltak körül és forgatták ki a zsebeimet napközipénz után kutatva. Azt hiszem ezek az élmények is belejátszottak abba, hogy a rendőri pályát válassszam. Így tudtam az embereket leginkább megvédeni.
– A rendőrségnél közelharckiképzőként is tevékenykedett. Mit sportolt, milyen technikákat oktatott?
Thai boxos és karatés az előképzettségem, a rendőri közelharcot pedig a legkorszerűbb elvek szerint, a méltán elismert Rostás Tibortól tanultam. A rendőri közelharcban a legtöbbször az intézkedés alá vont személy ellenállását kell leküzdeni, megtörni, ennek során elsősorban a karfeszítések dominálnak, akár elvezető fogásról, akár bilincselési testhelyzetbe hozásról van szó. Fontos, hogy a rendőrök inkább kevesebb, átlagos felkészültséggel is könnyen végrehajtható technikát tanuljanak, de ezeket képesek legyenek éles helyzetben magabiztosan, hatékonyan alkalmazni.
– Úgy tudom sikeres volt és többször kitüntették. Ennek ellenére mégis váltott és otthagyta a rendőrséget. Miért döntött így?
Mert a fizetésem egy 35 négyzetméteres lakás lakbérének és rezsijének kifizetése után az utolsó fillérig elfogyott, több, hozzám hasonló helyzetben levő rendőr kollégám szó szerint nélkülözött. Nem akartam így élni, inkább az üzleti szférában helyezkedtem el, ahol nagyvállalatok beszállítójaként sokkal előrébb jutottam anyagilag: 26 évesen már egy önálló, tehermentes családi házam volt. De a fegyveres hivatást nem tudja könnyen maga mögött hagyni az ember, a mai napig visszahúz a szívem… Alkatomból adódóan legszívesebben a Jobbikot is egy jól működő, fegyelmezett hadsereggé változtatnám.
– Feltételezem, sokat dolgozik. A parlamenti munka mellett jut ideje a rendszeres testmozgásra?
Átlagosan heti 60-70 órát dolgozom és 3-4 alkalommal késő este érek haza a különböző megbeszélésekről, fórumokról. Nehezen ugyan, de igyekszem a sportot beiktatni a napjaimba. A kondíciómat rendszeres zsákolással, tornával, kardió edzésekkel őrzöm.
– Ma Magyarország és Európa egyik kulcskérdése a bevándorlási probléma megoldása. A Jobbik e kérdésben a kormány mellé állt. A radikálisabb táborban ez sokaknak nem tetszik. Valóban kifogja a Fidesz a Jobbik vitorlájából a szelet? Mit gondol ezekről a véleményekről?
Nem tekintem szükségszerűnek, hogy az illegális bevándorlás okozta válsághelyzetben a Fidesz erősödik, a Jobbik pedig stagnál. Szerettem volna a részünkről radikálisabb hangvételt, több kezdeményezést, de az elnökségünk többsége a visszafogottabb politizálás mellett döntött. Rövid távon szemlélve sokszor tűnik úgy, hogy a Fidesz kifogja a Jobbik vitorlájából a szelet, de hosszabb távon nekünk kedvez, ha a Fidesz még ha felpuhítva is, de a Jobbik kottájából játszik. Ezzel akaratlanul is felkészíti a társadalmat a Jobbik értékrendjének, programjának befogadására. Könnyen lehet, hogy a migránskérdésben a kvótarendszer hozza el a belpolitikai fordulatot. A Fidesz mindig csak arról beszél, hogy nem ért egyet a kvótarendszerrel, de azt soha nem jelentette ki egyértelműen, hogy egyetlen migránst nem lesz hajlandó befogadni az EU nyomására. A Jobbik e kérdésben kérlelhetetlen és radikális: a válaszunk egyértelműen nem.
– Mi a véleménye a rendőrség és a honvédség utóbbi hónapokban végzett munkájáról?
A rendőreink és a katonáink tiszteletet és megbecsülést érdemelnek, amiért a munkájukat ebben a válsághelyzetben is fegyelmezetten végezték, Magyarország határait védve a kontinenshódítók sokszor agresszív seregétől.
– Az utóbbi időben – főleg mióta a határvédelembe a honvédség is bekapcsolódott – egyre többet hallani a Magyar Honvédség hiányos felszereltségéről és elavult technikai színvonaláról. Mi a valós helyzet? Mennyire ütőképes a Magyar Honvédség?
Fontosnak tartom, hogy szakítsunk végre azzal a rossz hagyománnyal, hogy ha a magyar honvédségről van szó, mindig a gyengeségeket, hibákat soroljuk. Mindenki tudja, hogy kevés a hadra fogható katona és óriási a technikai lemaradás. De lássuk végre a pozitívumokat is! A Betyársereg például – hazafias mozgalomhoz méltóan – feltette a honlapjára a Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóaljról készült bemutató filmet. Ebben a legszebb magyar katonai hagyományokhoz méltó, szilaj magyar harcosok teljesítenek szolgálatot. Büszke vagyok rájuk és azt kívánom, hogy a gyermekeink, unokáink férfiképét a hozzájuk hasonló férfiak formálják és ne a manapság egyre divatosabb, nemi identitását határozatlanul kereső metroszexuális férfitípus legyen számukra követendő.
– Lehet-e Ön szerint a Betyárseregnek szerepe a haza védelmében?
A válaszom egyértelműen igen, hiszen messze a legütőképesebb hazafias önszerveződésről van szó, amely kivétel nélkül csupa küzdősportot űző, válogatott, kemény emberből áll és jónéhány magasan képzett elitkatonát, rendőrt tudhat a soraiban. A Betyársereg követendő iránya egyértelmű: nem fegyelmezetlen szabadcsapatként, hanem a magyar harcosok elit klubjaként kíván tevékenykedni. Véleményem szerint ez az egyetlen értelmes, jövőképet jelentő út a számára.
Volner János, Tyirityán Zsolt és Baranyi Tibor Imre a HVIM 1956-os megemlékezése után
Érdemes végiggondolni a rendszerváltás óta eltelt időszak környező országokban zajló katonai konfliktusait és végignézni a magyar történelem szabadságharcain. Ezekben sokszor nem a reguláris hadseregek, hanem a hazafias önszerveződések játszottak fontos szerepet. A történelmi eseményeket csak a realitások talaján állva lehet helyesen értékelni. Fontos, hogy ne egy idealizált álomvilágot lássunk, hanem a valóságot: a szabadságharcainkban soha nem az elsőbálozó, tüllruhás leánykák, hanem a marcona férfiak játszottak főszerepet. A Rongyos Gárda például akkor is tovább harcolt a magyar szabadságért és az ország területeinek védelméért, amikor a hadsereg már letette a fegyvert. Nélkülük nem lenne Sopron magyar város. És ha a hazám védelemre szorul, én magam fogom a harcosoknak kijáró tisztelettel megkérni a Betyársereget, hogy segítsen megvédeni.
(Betyársereg)
Forrás:betyarsereg.hu
Tovább a cikkre »
