A beteg eltűnt a kórházból – Szakács Árpád írása az Erdély.ma portálnak

A beteg eltűnt a kórházból – Szakács Árpád írása az Erdély.ma portálnak

Ez ez egy olyan olvasói véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Erdély.ma szerkesztőségi álláspontját. Ha nem ért vele egyet, vagy más területen fejtené ki gondolatait, bátran írjon a [email protected] címre.

A beteg eltűnt a kórházból – Szakács Árpád írása az Erdély.ma portálnak

Az agyonreklámozott kortárs magyar irodalom légköre olyan, mint amikor a budapesti belvárosi szmog összekeveredik a semmihez sem hasonlítható erzsébetvárosi utcák kipárolgásával. Ha benne él az ember, csak az elején tűnik fel, hogy a valódi élettel összeegyeztethetetlen burokba került. A másik szintje ennek a sajátos kulturális miliőnek maga a kész termék, amit ha meg lehetne kóstolni, legjobban a fűrészporhoz hasonlítana. Se íze, se bűze, látványra az egész egy posztmodern szófosás a szétázott utca kövén. Ezek a gondolatok akkor jutottak eszembe, amikor pár éve elolvastam a szebb irodalmi napokat is látott Krasznahorkai Lászlónak a Báró Wenckheim hazatér című könyvét.

A modern marketing azonban mindenre képes. Sőt! Mindenre is! – mondaná az öreg székely. Arra is, hogy amikor valaki ma kortárs irodalmat olvas, úgy érezze magát, mintha a csodálatos Hargita hegyei között járna-kelne, majszolja a hegyi pásztor egyedi ízvilágú sajtját, kortyint egy aprót Maurer Oszkár szerémségi csúcsborából, aminek zamatát csak teljessé teszi a környező növényvilág bódító illatfelhője. S közben a ragadozómadarak vijjogásának akusztikája még egyedibbé varázsolja a látványt és az életérzést.

Igen, a tömegpszichózis fortélyait jól ismerő marketing szinte varázsolni is tud. Ha csak ők vannak ott minden könyvesboltban, ha csak az ő könyveik forognak a rendszerben, akkor nincs is olyan nehéz dolga a tudatformálóknak. Az agyakban a dohos pince hirtelen hegyi levegőt kezd kibocsátani. Mert mindenki azt mondja…

A szellemi nihilt képviselő balliberális oldal az elmúlt években elvesztett minden gondolatot. Köddé vált minden érzés és kapcsolat a magyar emberekkel. Műveik magyarul íródnak ugyan, de annyi közük van ehhez a helyhez, mint egy izlandi vendégszerzőnek valamelyik ösztöndíjas Balaton környéki fordítóházban. Ők a globális világ zsoldosai, akiknek jólétét és anyagi megbecsülését a mindenkori magyar kultúrpolitika finanszírozza. Politizálnak és gyűlölködnek – ez a küldetésük. Tíz éve pedig éppen a jobboldal van abban az igen tiszteletreméltó helyzetben, hogy a rá és a szavazóira köpködő, acsarkodó falkának a kényelmi világát megteremtse. Éhes gyomorral ugyanis nem lehet se acsarkodni, se őrjöngeni, se köpködni a magyar emberekre. Mint tette ezt nem túl magas értelmi képességgel Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér című könyvében. Amiről a tegnapi Népszavában azt olvassuk, hogy bekerült az elmúlt tíz év legjobb szépprózai műveinek sorába. Sőt, nem akármilyen társaságban, idézem az egykor a magyar polgárokat gyilkoló bolsevizmus szellemi előkészítésében kulcsszerepet játszó Népszava tegnapi számából:

A beteg eltűnt a kórházból – Szakács Árpád írása az Erdély.ma portálnak

Hírdetés

Vida Gábor Egy dadogás története, illetve Dragomán György Máglya című könyve lett az évtized könyve a zsűri, valamint a közönség szavazatai alapján a Merítés-díj szavazásán. A több mint kétszázötvenezer tagot számláló moly.hu könyves közösségi oldal által alapított irodalmi díjról évről évre négy kategóriában – széppróza, líra, ifjúsági irodalom és gyermekirodalom – dönt a zsűri és a közönség, akik ezúttal a 2010-es évek legjobb magyar szépprózai könyveit tartalmazó listát állítottak össze. A zsűri rangsora a Merítés-díj harmincnégy jelenlegi és korábbi zsűritagjának szavazatai alapján állt össze: az Egy dadogás története Borbély Szilárd Nincstelenek, Esterházy Péter Hasnyálmirigynapló, Závada Pál Természetes fény és Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér című könyvét előzte meg. A legjobb tízbe jutott Dragomán György, Bartis Attila, Gyurkovics Tamás, Tóth Krisztina, Nádas Péter és Bodor Ádám írása. A közönségszavazás összesített listájára több mint kétszáz könyv került fel az olvasók javaslatai szerint. A szavazatok alapján Dragomán György regényét Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem, Borbély Szilárd Nincstelenek, Vida Gábor a zsűri által is díjazott regénye, és Bartis Attila A vége című írása követte. A tízes listán szerepeltek többek közt Grecsó Krisztián, Tompa Andrea, Krasznahorkai László, Tóth Krisztina és Szvoren Edina írásai.

Hasonló tematikában készített felmérést az ekultura.hu: ötvenöt szerző számolt be arról a portálnak, ők mely könyveket tennék fel a saját listájukra. Közel háromszáz könyvre érkezett szavazat, amelyből a legtöbben (23) Nádas Péter Világló részletek című regényére voksoltak. Huszonegy szavazattal került a legjobb háromba Bodor Ádám Verhovina madarai és Borbély Szilárd Nincstelenek című írása, amelyeket Zoltán Gábor Orgia, és Németh Gábor Egy mormota nyara című könyve követ. A legjobb tíz között kapott helyet Tompa Andrea, Esterházy Péter, Takács Zsuzsa, Péterfy Gergely és Szvoren Edina egy-egy művével.”

A csúcsnak tartott irodalmi műhálózat tagjai majdnem 100%-ban a balliberális világ zsoldosai közül kerültek ki. És ki kell emelnünk, jelentős részük erdélyi. Mindegyiküknek ismerem a munkásságát. Pár apró kivétellelés nem nagy túlzással – a már említett belvárosi szmogra hasonlít valamennyi.

De ha már a magashegyi levegőnél tartottunk korábban, mindenképpen meg kell említenünk, hogy a kortárs irodalom erőviszonyainak megváltoztatására voltak törekvések. Ezek pedig – ha L. Simon László sokszorosan bukott államtitkár és költőtöpörtyű – próbálkozásait leszámítjuk, ugyancsak majdnem mindig erdélyi, székelyföldi illetőségű, részben a kolozsvári liberális légkörében szocializálódott személyek kezébe került.

Hogy Demeter Szilárd, Erős Kinga, Orbán János Dénes és klikkje hány milliárdot, vagy tízmilliárdot szórtak szét teljesen hatástalanul a helyzet megváltoztatására, annak az említése fájóbb lenne, mint az érzéstelenítés nélküli gyökérkezelés.

És mi lett belőle? A nagy semmi. Pontosabban nem egészen… A klikk köszöni szépen jól van. Mindkét oldalon. Az is jó hír, hogy a beteg még nem halt meg. Egyszerűen eltűnt a kórházból, mert ezektől a doktoroktól csak a halálra számíthatott.

 

A szerző Lovas István-sajtódíjas újságíró


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »