A berkik és a vajnák, avagy az országformáló kultúranélküliség két ligája

A berkik és a vajnák, avagy az országformáló kultúranélküliség két ligája

Az emberek úgy vannak a bulvárral, ahogy a reggelente köhögve ébredő dohányos a cigarettával. Egyszerre van elegük ebből az alávaló szórakozásból, és egyszerre érzik a kényszert, hogy mégis odakapcsoljanak valamelyik bulvárcsatornára.

Amikor megjelent a Berki Krisztiánról szóló írásom, személyesen is megtapasztaltam, hogy milyen mélységes gyűlölet él a társadalomban Berki ízléstelen magamutogatásával szemben, és mégis mennyien tartják számon ennek a médiaszélhámosnak a viselt dolgait. Egy kicsit talán még meg is sajnáltam Berkit. Mert mindaz az ellenszenv, amit részben saját akaratából, részben a producer főnökei utasítására magára von, valójában nem is őt illeti. Sokkal inkább mondjuk Andy Vajnát.

Berki Krisztián ugyanis arról győzködi a világot, hogy ő egy másik Andy Vajna. Csakhogy ez hazugság. Berki csupán egy rosszul kitalált, ízléstelen médiablöff, ami egy picit is kulturált országban még csajozni is kevés volna. Itt viszont pár hónapig főműsoridős proli szórakozás, amit valami kétszázezer emberi roncs követ a facebookon.

Berki Krisztián lakása kisebb, mint Hajdú Péter gardróbszobája, bérelt autókkal vagizik, és ha rávisz a rosszízlés, százezerért megveheted kilóra bármilyen diszkóhaknihoz. És mindezt akkor mondhatjuk el róla, amikor úgynevezett elsővonalas sztár. Ez a suttyó magamutogatás még a polgári jóléttől is kurva messze van, csak nagyon rossz körülmények közt élő emberek téveszthetik össze a fényűző gazdagsággal.

Andy Vajnának létező luxusautói és tengerparti villái, valóságos kaszinókra szóló valóságos koncessziói vannak, a spanjai pedig nem a budapesti éjszaka sluszkulcspörgető vállalkozói, hanem az ország valódi urai: Orbán, Rogán és Lázár.

Berki kulturális jelentősége nagyjából kimerül abban, hogy a példáján felbuzdul majd párszáz mikropéniszes tinédzser, aki igyekszik magát rommá gyúrni, és pár tucat önbizalomhiányos lakótelepi picsa, aki addig faragtatja a seggét meg a melleit a plasztikai sebésszel, amíg nem szerez magának egy Berki-karakterű bűnözőt a pesti éjszakában. Már most borítékolható, hogy amint véget ér a kamu-reality, Berkire meg a kétmondatos életbölcsességeire senki sem lesz többé kíváncsi. Mehet a többi VV- vagy BB-előatgú címzetes senki után escortozni, börtönbe vagy Londonba biztonsági őrnek.

Eközben a hasonló civilizációs nívón álló Andy Vajna, akinek a személyéhez valójában semmiféle kulturális teljesítmény nem köthető, ma a magyar filmgyártás mindenható ura. A kilencvenes évek közepétől jóformán semmilyen nagyobb filmes dobása nem volt, producerségének pedig még a legjobb pillanatai is inkább csak arról szóltak, hogy egy rossz ízlésű, pénzéhes csávó időről-időre belefutott olyan remekművekbe, mint Az emlékmás, az Angyalszív vagy a Jákob lajtorjája, de jobbára olyan filmek finanszírozásában működött közre, amelyek nem csak szarok voltak, de még csak nem is sikeresek, mint mondjuk a Mélytengeri szörnyeteg, az Evita, az Elemi ösztön 2. vagy a Dredd bíró.

Ideje lenne véget vetni a producerség mítoszának. Ők nem művészek, nem teremtő zsenik, hanem gátlástalan vállalkozók, akik az esetek nagy részében csak ártanak. Andy Vajna és általában a producerek úgy vásárolják be magukat a kultúrába, ahogy a három királyok a megváltás-történetbe: tömjénnel, mirhával és arannyal. Annyit tesznek hozzá egy filmhez, mint a bankautomata a hétvégi bevásárláshoz.

Berki nyomorúsága abban érhető tetten, ahogy kiárusítja a gyerekét meg a csaját, és hiába gondolja azt a sarki prosti is, hogy a pénz mindent igazol, az a helyzet, hogy ennél alantasabb életet elképzelni is nehéz.

Hacsak nem jut eszünkbe Palácsik Tímea, akit Andy Vajna úgy vett meg, ahogy a garázsába a luxusautóit. És ezt nem is elsősorban a harmincnyolc éves korkülönbség vagy Palácsik kóros exhibicionizmusa szemlélteti, hanem az a tény, hogy Vajnának volt pofája zsákmányát a Bazilikában feleségül venni. Mert Andy Vajna nem kiárusít, hanem felvásárol. Megveszi ő a Jézus Krisztust is kilóra, ha azt kell legitimálni széles körben, hogy ő egy olyan nőt kúr, aki az unokája lehetne. Ha pap lennék, előbb köpnék az oltárra, mint hogy egy ilyen húspiaci adásvételhez asszisztáljak.

Távol álljon tőlem annak még a szándéka is, hogy Berkit, ezt a szánalmas proteinsámánt bármiért is rehabilitáljam. Az viszont lelkiismereti kérdés, hogy ha kimondjuk Berkiről a valóságot, akkor ne álljunk meg nála, hanem mutassunk rá a gazdákra is. A hajdúkra, a vajnákra, a kálomistákra. Mert amennyire irritáló Berki, annyira nem tényező. A magyar kultúra és média olyanok kezében van, akik romlottabbak és kártékonyabbak, minden összevetésben rosszabbak nála. Ebben az országban ők a valódi hatalom birtokosai, nem a TV2 kifutófiúi.


Forrás:szelsokozep.com
Tovább a cikkre »