Ha hétfő, akkor Belgium. Legalábbis Vallónia. A fél világ a francia nyelvű belgiumi tartományra figyelt, a meglepetés pedig elmaradt. Ahogy a területi vezetés előre jelezte, hiába a kanadai fél kínálta engedmények, számukra szabadkereskedelmi egyezmény jelen formájában továbbra is elfogadhatatlan. Persze nem a vallonok voltak a megállapodás egyedüli kerékkötői, mások mellett a román és a bolgár fél sem lelkesedett a CETA-ért, számukra azonban Ottawa 2017. december 1-től vízummentességet ígért a boldogító „igenért” cserébe. Az üzlet pedig megköttetett.
Önmagában gyanús lehet, mondhatnánk, ha az egyik fél egy sor kérdésben enged, csak szülessen meg a szerződés végre – vagyis ez a jelenség csak erősíthette volna az európai félben a gyanút, hogy bizony a végeredmény a tengerentúli partner számára lesz kedvezőbb.
A CETA életbe lépése önmagában nem is csak a szabad kereskedelemről, a vámok eltörléséről szól, hiszen ennek mértéke már most is alacsony, 4 százalék. A sokkal nagyobb problémát a szabályozás meggyengítése jelentette volna – amire furcsa mód az európai vezetők többsége ki is mondta az igent, akkor is, ha hazájuk szuverenitása ezzel pillanatok alatt jelentősen csökkenhetett volna. Hiába foglalja ugyanis bármely uniós tagállam az alkotmányába, hogy nem engedi be területére a génmódosított termékeket mondjuk éppen Kanadából, egy jogi nonszensz miatt ez mégis megtörténhetett volna. A tengeren túli cégeknek ehhez pert kellett volna nyerniük a megfellebezhetetlen választott bíróságok valamelyikén – amire a szakértők szerint meg is lenne a komoly esélyük. Nem csak a gmo, hanem megannyi más kérdésben az óriáscégek akarata emelkedhetne így felül az európai országokén, ezért is jósolták korábbi tanulmányok azt, hogy több százezer munkahely szűnhet meg a kontinensen, illetve Európa kárára, a tengeren túl javára változhat a gazdasági erőviszony.
Idehaza a Fidesz frakciójának többsége – mint azt a Magyar Nemzet közvetlen forrásából elsőként megírta – ellenezte, hogy Magyarország jelen formában támogassa az egyezményt. A külügyi vezetés és a Miniszterelnökség azonban támogatta a szerződést, majd a miniszterelnök tett pontot az ügy végére: a többséggel szembemenve magához vonta a döntést. Az október 2-i népszavazás keltette dobpergésben pedig áttolta volna a megállapodást, abban bízva, hogy a migrációs ügyben zajló viták közepette nem kap majd túl nagy figyelmet a CETA.
A Montreálban tárgyaló Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfőn is arról beszélt, hogy Magyarországnak érdeke lenne a szabadkereskedelmi megállapodás megkötése az Európai Unó és Kanada között. Ennek ellenére a kormányzatot aligha a CETA-iránti elkötelezettség hajtotta, egyszerűen nem akart ismét egy fontos nemzetközi ügy kerékkötőjeként megjelenni, szembe menve mindenek előtt Merkel német kancellárral. Orbánék okkal bízhattak abban, hogy lesz más is Európában, aki majd blokkolja az egyezményt. A hazárdjáték tulajdonképpen bejött. A kockázat azonban nem volt csekély, a mellékhatás pedig idehaza az lehet, hogy a kormány – és hazánk szuverenitásának – támogatói közül mind többen becsapva érezhetik magukat.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
