Elfogadta a világ leghíresebb (leghírhedtebb), génmódosított vetőmagokat és növényvédő szereket gyártó vállalata, a Monsanto a Bayer gyógyszergyár 66 milliárd dolláros felvásárlási ajánlatát, ez egyike a nagy értékű cégösszeolvadási ügyleteknek az iparág történetében, és a két vállalat tevékenységi köre félelmetessé teszi az üzletet sokak számára. Jön-e a génmódosított aszpirin?
Susanne Schmidt, a landaui Koblenz Egyetem molekuláris ökológusa májusban eladta az összes Bayer-részvényt, amelyet még édesapjától örökölt. Az apa egész életében a leverkuseni gyógyszergyárnál dolgozott, innen voltak a részvényei is. A család hosszú évtizedekig őrizgette a papírokat, de amint a Bayer bejelentette, hogy ajánlatot tett a Monsantóra, Schmidt – elkötelezett környezettudatos kutatóként – egy percet sem késlekedett, és eladva pakettjét megszakított minden kapcsolatot a céggel.
Bár a Bayert legtöbben orvosságairól ismerik – melyek közül leghíresebb az aszpirin –, valójában sokkal szélesebb a gyógyszergyártásnál a tevékenységi köre. Számos vegyi, biotechnológiai projektjük fut, és az utóbbi időben egyre erősebben jelen vannak a mezőgazdasági célú génmódosítás piacán is. A cég most legnagyobb riválisát vásárolja föl, ezzel – ha az európai és az amerikai versenyügyi hatóságok is beleegyeznek – hatalmas agrokémiai konszern jön létre. Ez a lehetőség egyenesen elborzasztja a környezetvédők és az összeesküvés-hívők jelentős részét, hiszen sem a nagy gyógyszercégek, sem a génmódosított vetőmagokat gyártó vállalatok nem tartoznak a leginkább tisztességesnek tartott szervezetek közé.
Nem versenytársak
A Bayernek láthatóan nagyon kellett a Monsanto, mert kifejezetten gáláns ajánlatot tett. 128 dollárt fizetett minden egyes részvényért, ez 44 százalékkal magasabb, mint a papírok május 9-i árfolyama, és 21 százalékkal meghaladja a jelenlegit is. A 66 milliárd dollár szinte elképzelhetetlenül nagy összeg. Azt azonban, hogy mekkora pénzek mozognak a vegyiparban, jól mutatja: a hatóságok jóváhagyására vár egy kétszer ekkora értékű, 130 milliárdos felvásárlási ajánlat a Dow Chemical és a teflonról ismert DuPont között, írja a The Atlantic. A Bayer még azt is vállalta, hogy ha állami közbeavatkozás miatt meghiúsul az üzlet, akkor is fizet kétmilliárd dollárt a Monsantónak bánatpénzként.
A Bayer tavalyi 51 milliárd dolláros bevételének harminc százaléka már az összeolvadás előtt is a mezőgazdasági üzletágból származott, és ez csak tovább fog nőni a 15 milliárdos bevételű Monsanto bekebelezésével. Mint a cég vezetői elmondták, szinte biztosak abban, hogy a hatóságok rá fognak bólintani az üzletre, mivel a Monsanto inkább Amerikában, a Bayer pedig Európában és Ázsiában aktív. Így nem tekinthetők versenytársaknak, és nem fog csökkenni a verseny az összeolvadással, a vásárlók pedig nem szenvednek kárt.
Ez utóbbiban azért nem biztos mindenki. A világ népessége az évszázad közepéig várhatóan harminc százalékkal fog nőni, és elérheti a 9,7 milliárdot. A populációt etetni kell, ezért soha nem látott mértékben fog növekedni a kereslet a nagyobb termésátlagokat produkáló vetőmagok és a hatékony növényvédő szerek iránt. Ez már most is áremelkedést eredményezhet, de ha tovább csökken a piacot ellátó cégek száma (az összeolvadás után a világviszonylatban jelentős mezőgazdasági biotechnológiai vállalatok száma mindössze négyre mérséklődik), akkor meredeken emelkedhet a vetőmagok ára. Míg 1996-ban még hatszáz független cég kereskedett nagy tételben vetőmagokkal a világban, mára a féltucatnyi nagyvállalat a piac 63 százalékát uralja.
Tiltakozások
Az áremelkedés lehetetlen helyzetbe hozhatja a gazdálkodókat, mert miközben költségeik emelkednek, a megtermelt élelmiszerek világkereskedelmi árai már harmadik éve csökkennek, áll a The Washington Postban. Bár az összeolvadó cégek vezetői természetesen hevesen cáfolják, hogy az ügylet egyben a piaci befolyás növekedését és ezáltal az árak emelését eredményezi majd, a Bayer egyik vezetőjének nyilatkozata azért árulkodó lehet: „Cégünk nem fog úgy árat emelni, hogy ennek fejében ne szolgáltatna nagyobb értéket a farmereknek.” Nem nehéz kitalálni, hogy mi lesz a következménye annak, ha a gazdálkodók költségei tovább növekednek: megfordul a mostani trend, és az élelmiszer ára újra meredeken emelkedni fog.
Az elmúlt hónapokban, amióta nyilvánossá vált, hogy a Bayer a Monsantóra feni a fogát (utóbbi csak azért húzódozott eddig, hogy megpróbálja minél feljebb srófolni az árat), a környezetvédő és trösztellenes csoportok egyre nagyobb hanggal tiltakoztak az ügylet ellen – időnként valós veszélyeket emlegetve, máskor csak a GMO-tól rettegő emberek félelmeire apellálva. Online petíciókat indítanak, amelyeket több százezer ember is aláír (persze a vállalatvezetők vélhetően nem e számok alapján döntenek, amikor sok milliárd dollárról van szó). Az egyik leghangosabb aktivista Molly Scott Cato zöld párti európai parlamenti képviselő, aki így ír az uniós vezetőknek küldött nyílt levelében: ha a felvásárlás sikeresen lezajlik, „a Bayer megavállalat képessé válhat arra, hogy gyakorlatilag önhatalmúan eldöntse, mit termelhetünk a termőföldjeinken, és mi kerülhet végül a tányérunkra. Egyetlen vállalat uralhatja az európai vetőmag-kereskedelmet.”
Mások azt emelik ki, hogy a piaci vetélytársak fogyásával egyre csökkenni fog a gazdálkodók rendelkezésére álló vetőmagfajták száma. Ezzel csökkenni fog a világon termelt mezőgazdasági haszonnövények biodiverzitása, ami hosszú távon sérülékenyebbé teszi az egész ágazatot. Ha nincs miből választani, és szinte mindenki ugyanazt a fajtát ülteti, akkor bármilyen elemi csapás (például egy eddig ismeretlen betegség vagy kártevő megjelenése) az egész mezőgazdaságot egyszerre sújtja majd, ami további áremelkedéshez és esetleg élelmiszerhiányhoz vezethet.
Károsak az egészségre?
Persze a legtöbb európai lakos arra kíváncsi, mindez hogyan befolyásolja az unió hozzáállását a génmódosított vetőmagokhoz. Azzal ugyanis – gondolhatnánk –, hogy egy európai nagyvállalat (a Bayer) felvásárolja a világ leghíresebb GMO-cégét, amely egymagában uralja az amerikai vetőmag-kereskedelem hetven százalékát, talán azt készíti elő, hogy hamarosan Európában is megkezdjék ezek forgalmazását. Ehhez természetesen a jelenlegi politika tökéletes pálfordulására lenne szükség, mert az európai döntéshozók nagy része elutasítja a mezőgazdasági génmódosítást.
Hogy ezt megalapozottan vagy alaptalanul teszik-e, az kérdéses. Abban az értelemben megalapozottan, hogy egy politikus számára egzisztenciális kérdés: ne menjen szembe a választók elsöprő akaratával. Ugyanakkor az Egyesült Államokban már két évtizede százmilliók fogyasztják nap mint nap a génmódosított növényekből származó termékeket, és mindeddig az Egészségügyi Világszervezet szerint sem bizonyítja semmi, hogy ezen élelmiszerek bármilyen módon is károsak lennének az egészségre. A génmódosítás biztonságosságáról folytatott vitát korábbi cikkünkben Dudich Dénes és Darvas Béla (Acélos fajták, 2015. augusztus 1.).
A Bayer vezetői azt hangoztatják, nem is számítanak rá, hogy bármi változni fog a GMO-t illető szabályozás terén Európában. Mint mondják, az egész vita politikai jellegű, és nincs sok köze a tudományhoz. Vélhetően úgy gondolkodnak, hogy az európai közhangulat szinte reménytelen megváltoztatása helyett inkább a világ minden más piacán igyekeznek minél nagyobb befolyást szerezni.
Ne gondoljuk azonban, hogy az európai mezőgazdaság az idők végezetéig függetleníteni tudja magát e globális folyamatoktól. Azáltal ugyanis, hogy kontinensünkön kívül mindenhol terjednek a génmódosítással előállított mezőgazdasági növények, egyre nagyobb termésátlagokra képes, ellenállóbb, vagyis összességében olcsóbb termékekkel jelennek meg hamarosan a világpiacon az európai gazdálkodók ázsiai, dél-amerikai és máshonnan érkezett konkurensei. Így Európa hatalmas versenyhátrányba kerülhet, ami az ágazat leépülését, az import arányának növekedését, összességében áremelkedést eredményezhet. A másik oldal összeesküvés-hívői egyenesen odáig mennek, hogy az európai hangulatot domináló hangadók igazából áttételesen az Európán kívüli biotechnológiai cégek malmára hajtják a vizet azáltal, hogy visszafogják az európai géntechnológiai kutatásokat, fejlesztéseket.
Ez persze puszta spekuláció, de azzal nehéz vitatkozni, hogy egy hatalmas, egyre növekvő befolyású és az egész bolygó élelmiszer-termelését meghatározó gazdasági ág van kialakulóban, amelyből az Európai Unió kimaradni látszik.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 09. 24.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
