Szeptember 2-án, szombaton helyi idő szerint 9 órakor Mongólia fővárosában, a Szühebátor téren fogadták hivatalosan Ferenc pápát, aki ezt követően udvariassági látogatást tett az állami palotában a mongol köztársasági elnöknél, majd találkozott az ország vezetőivel, a társadalmi élet és a diplomáciai testület képviselőivel.
Ulánbátor főtere a város központjában található; a mongol szabadságharc vezéréről, Szühebátorról nevezték el. A tér körül található a Nagy Népi Hurál, vagyis a parlament, az Állami Opera és Balettszínház, közepén pedig a Dzsingisz kánnak emelt új emlékmű.
A téren 9 órakor zajlott a hivatalos fogadás, majd a pápa az állami palotában találkozott Uhnágín Hürelszühhel, Mongólia elnökével. Az ország nagyon büszke történetére és kultúrájára, ennek volt jele az elnök hagyományos viselete.
Ferenc pápa a találkozó során a vendégkönyvbe a következő sorokat jegyezte be: „A béke zarándokaként – ebben a fiatal és ősi, modern és gazdag hagyományú országban – megtiszteltetés számomra, hogy a találkozás és a barátság útjait járhatom, amelyek reményt keltenek. A nagy tiszta égbolt, amely átöleli a mongol földet, világítsa meg a testvériség új útjait.”
Az elnökkel folytatott magánmegbeszélés után 10 órakor a Szentatya a mongol hatóságokkal, a társadalmi élet és a diplomáciai testület képviselőivel találkozott az állami palota Ikh Mongol termében, akikhez beszéddel fordult.
A Szentatya a Mongóliába érkezését követő napon, szombaton mondott első hivatalos beszédében ismét felhívást intézett a világ békéjéért. „Tűnjenek el a háború sötét felhői, sodorja el őket az egyetemes testvériség iránti szilárd vágy, amelyben a feszültségek találkozással és párbeszéddel oldódnak fel, és amelyben garantálják minden ember alapvető jogait!” – mondta a pápa.
Uhnágín Hürelszüh elnök köszöntő szavait követően a pápa örömét fejezte ki, hogy „a barátság zarándokaként” eljöhetett e hatalmas nomád nemzethez. Emlékeztetett arra, hogy bár a modern diplomáciai kapcsolatok Mongólia és a Szentszék között még csak 30 évesek, annak gyökerei a 13. századra, a Mongol Birodalom idejére nyúlnak vissza.
– fogalmazott a pápa.
Az ország ősi nomád hagyományára utalva, melynek jelképe a jurta – a hagyományos mongol kerek sátor –, Ferenc pápa megjegyezte, hogy a mongolok „ősi bölcsessége”, amely a pásztorok és a földművesek generációinak élete során érlelődött meg, segíthet abban, hogy „megbecsüljük és gondosan műveljük”, amit a keresztények Isten teremtett világának tekintenek, és hogy „küzdjünk az emberi pusztítás hatásai ellen a gondoskodás és az előrelátás kultúrájával, amely a felelős ökológiai politikákban tükröződik”. A pápa hozzátette, hogy a mongol sámánizmus holisztikus látásmódja a buddhista filozófiából örökölt minden élőlény iránti tisztelettel ötvözve jelentősen hozzájárulhat a bolygó védelmére és megőrzésére irányuló sürgető erőfeszítésekhez.
A pápa ezt követően megjegyezte, hogy a jurták „a hagyomány és a modernitás értékes összekapcsolódásáról” tanúskodnak. Tanúságot tesznek arról, hogy a mongol nép „megőrizte gyökereit, miközben – különösen az elmúlt évtizedekben – megnyílt a fejlődés és a demokrácia nagy, globális kihívásai felé”.
Ezzel kapcsolatban Ferenc pápa méltatta a modern, demokratikus Mongóliát az emberi jogok és a béke előmozdítása érdekében tett erőfeszítéseiért, és különösen azért, mert továbbra is eltökélt szándéka, hogy nukleáris fegyverektől mentes ország maradjon, és megállítsa az atomfegyverek terjedését. Ferenc pápa, emlékeztetve arra, hogy 2023-ban ünneplik az országalapító, Dzsingisz kán születésének 860. évfordulóját, ismét a béke ajándékáért könyörgött a „számtalan konfliktustól sújtott” világban.
A Szentatya ezt követően kiemelte a „mély spirituális érzékenységet”, amely a mongol kulturális identitás szövetének része, és a mai Mongóliát „a vallásszabadság szimbólumává” tette. „Amikor a vallások megmaradnak eredeti szellemi örökségükben gyökerezve, és nem rontják meg őket a szektás eltorzulások, akkor megbízható támasznak bizonyulnak az egészséges és virágzó társadalmak építésében, amelyben a hívők a békés együttélés és a politikai előrelátás biztosításán dolgoznak, amelyeket egyre inkább a közjó szolgálatába állítanak” – mutatott rá a pápa. Ugyanakkor biztosítékot jelentenek a korrupció alattomos fenyegetése ellen is, amely „egy haszonelvű és gátlástalan mentalitás gyümölcse, amely egész országokat elszegényített”.
Ebben az új kontextusban a pápa megjegyezte, hogy a „kis és diszkrét” helyi katolikus közösség örömmel folytatja saját „emberi és szellemi hozzájárulását” az ország fejlődéséhez.
A Mongólia és a Szentszék között jelenleg tárgyalt kétoldalú megállapodás fontos eszköz lesz ahhoz, hogy „megteremtődjenek azok az alapvető feltételek, amelyek szükségesek a Katolikus Egyház szokásos tevékenységeihez”.
Ferenc pápa utalva apostoli látogatásának mottójára – „Együtt remélni” – reményét fejezte ki, hogy apostoli látogatása elmélyíti az Egyház és Mongólia közötti gyümölcsöző együttműködést és tiszteletteljes párbeszédet a közjó érdekében. „Biztos vagyok benne, hogy a mongol katolikusok továbbra is készségesen felajánlják megfelelő hozzájárulásukat egy virágzó és biztonságos társadalom építéséhez, párbeszédet folytatva és együttműködve mindazokkal, akik ezen a hatalmas földön élnek, amelyet az ég megáldott. A mongol társadalom különböző részei, amelyeket itt oly jól képviselnek, továbbra is kínálják fel a világnak ennek az egyedülálló népnek a szépségét és nemességét” – zárta beszédét Ferenc pápa.
A mongol hatóságokkal, a társadalmi élet és a diplomáciai testület tagjaival lezajlott találkozó után Ferenc pápa magánbeszélgetést folytatott Gombojávín Zandánsatarral, a Nagy Népi Hurál elnökével, majd pedig Luvszannamszráín Ójun-Erdenével, az ország miniszterelnökével találkozott.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News; vatican.va
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
