Orbán azt mondja, a Talpramagyar Péter jelenség baloldali belügy.
Első hallásra persze marhaság. De másodikra már nem is az.
Egyébként volt már egyszer ilyen. Amikor a ballibek még domináns erők voltak és nem voltak részekre szakadva, sőt éppen összpontosultak: az 1994-1998 közti MSZP-SZDSZ koalíció eredménye ugyanis az lett, hogy az SZDSZ középpártból örökre kispárttá zuhant, míg az MSZP erősödött, s 2002-2010 között az MSZP volt már egyértelműen a vezető baloldali erő, nem az SZDSZ. Akkor Orbán megcsinálta ezzel párhuzamosan a darabokban lévő jobboldal összefogását. Aztán ez alól 2006-ban kibújt az MDF. Ez egyértelműen a baloldalnak kedvezett, de a baloldali megmondóemberek és politikusok úgy tettek, mintha az egész nem is érintené őket. Lendvai Ildikó – akkor az MSZP vezetésének egyik kulcstagja – el is mondta „ez a jobboldal belügye”, pedig hát mindenki tudta, nagyon nem az.
Na, ez pont ugyanaz most. Egyszerűen nem szabad a „baloldal” és „jobboldal” szavakat azok eredeti értelmében használni.
Eredeti értelmében a baloldal/jobboldal fogalma a tőkéhez és munkához való viszony alapján áll:
- a jobboldal azt mondja: a tőke az alap, a munka következmény, mert a tőke teremt értéket, azaz valójában a munkának is az az érdeke, hogy a tőke legyen támogatva,
- a baloldal azt mondja: a munka az alap, a tőke értékteremtése is a munka kizsákányolásából van, így a munkát kell támogatni, igazságtalan a tőke támogatása.
Csakhát ha a klasszikus meghatározást nézzük, akkor ma már nyugaton gyakorlatilag mindenki jobboldali. Csak marginális „szélsőbalosok” maradtak a klasszikus baloldalnál.
Mivel pedig szinte mindenki jobboldali, így át kellett definiálni a fogalmakat. Ma már, az újrafogalmazott bal és jobb között az eltérés nem éles. Egy átlag nyugati országban csak onnan tudni, hogy ki baloldali és ki jobboldali, hogy ki minek mondja magát, egyébként szinte mindenben tök ugyanazt hirdetik.
A legnépszerűbb persze az a megfogalmazás, mely a progresszívizmust nevezte át baloldalnak, ennek ellentétét pedig jobboldalt – a Fidesz is ezt szereti hirdetni egyébként, mert könnyen kommunikálható -, ez azonban alapjaiban téves, hiszen ez egy másik „tengely”. Klasszikus baloldali lehet progresszív és lehet nem az, ahogy egy klasszikus jobboldali is lehet progresszív és lehet nem az.
Magyarországon a helyzet könnyebb. Az egyik tábor Pannónia és István, a másik Hunnia és Koppány (persze most nem a valódi Istvánt és Koppányt nézve, hanem a róluk alkotott képzetet). Az egyik azt mondja: a világ erősebb nálunk, ezért be kell hódulnunk, majd megtalálni számításunkat, minden más őrültség, mert az erősek eltaposnak minket. A másik meg azt mondja: ellen kell állnunk, s ha meg is hódítanak minket, az erősek tartani fognak tőlünk, minden más őrültség, hiszen ha feladjuk önként magunkat, akkor biztosan el leszünk taposva.
Mindkét érvrendszer logikus. Így egyiket se lehet hatásosan megcáfolni. Azaz nem marad más, mint az érzelmi alapú választás köztük.
S Magyarországon a baloldal a „Pannónia” és a jobboldal meg a „Hunnia”.
Szóval Talpramagyar végülis tényleg baloldali belügy. Mármint a „baloldal” szó ilyen értelmében. Arról van szó, hogy a baloldali tábor megunta hagyományos vezetőit, új ember kellett. S most zajlik a harc a régi és az új „pannonok” között. A „hunokat” meg nem igazán izgatja az egész.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
