Ha Budapesten nem épül meg, Debrecen befogadná a Magyar Innováció Házát és megrendezné a 2023. évi atlétikai világbajnokságot is – idéztük néhány nappal ezelőtt Papp Lászlót, a város polgármesterét. Arról pedig a honvédelmi miniszter beszélt, hogy székesfehérvári központtal állhat fel az a többnemzeti hadosztály-parancsnokság, amelyről a közelmúltban a NATO-főtitkárt is tájékoztatták. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogászt arról kérdeztük, hogyan értékeli a helyhatósági választások fényében az említetteket.
– Mit gondol, a vidék aktivizálódásáról, vagy egy már létező folyamat újabb elemeiről szólnak az esetleges debreceni vagy a székesfehérvári állami beruházások?
– Meglátásom szerint mindkét megállapítás igaz abban az értelemben, hogy a 2010 utáni nemzeti kormány a kezdetektől fel kívánta számolni azt a kiegyensúlyozatlanságot, amely végső soron az ország „vízfejűségéhez” vezetett. Ez egy támogatandó, nemes szándék a Fidesz–KDNP részéről.
– Ha már Debrecen szóba került, önt balról és liberális oldalról élesen kritizálták azon megjegyzése miatt, amely szerint a cívisváros a nemzeti ellenállás új központja lehet október 13. után.
– Meg kell jegyeznem, meglehetősen szórakoztató volt látni, hogy remegnek egyes balliberális fórumok Budapestért. A dolog ugyanakkor egy mélyebb, elszomorítóbb jelentéstartalommal is bír, jelesül újabb tanúbizonyságát adták a balliberálisok annak, hogy mennyire gyűlölik a vidék magyarságát. Zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy az említett írás 98 százalékban jogtörténeti jellegű, és arról a megtörtént eseményről szól, amikor az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején Kossuth Lajos kezdeményezésére Debrecen lett az ország fővárosa.
– Az Alaptörvény jelenleg úgy fogalmaz, hogy Magyarország fővárosa Budapest…
– Ez kétségtelen tény, mint ahogy az is, hogy hazánknak, egészen pontosan a Magyar Királyságnak 1873 óta hívják így a fővárosát. Előtte volt Esztergom, Székesfehérvár, sőt Pozsony is. Gondoljunk bele, ha az 1536 és 1783 közötti időszakról írok – ekkor Pozsony volt a nemzet fővárosa –, akkor azzal is bizonyosan megvádoltak volna, hogy annektálni szeretném a Felvidéket és visszaszerezni a szlovák fővárost…
– Miben látja a felhördülés valódi okát az ellenzék részéről?
– Nehéz másra következtetni, mint hogy ők is érzik, mennyire bizonytalan ez a kisnyilas-szélsőbal-posztkommunista-zöld-lila-liberális tákolmány. Az új főpolgármester pedig mint egyfajta spirituális vezető, úgy tűnik, a gyakorlati kérdésekben teljesen átadta a kezdeményezést a DK-nak, ezzel párhuzamosan Demszky és Gyurcsány korábbi emberei aszimmetrikusan előnyös módon részesülhetnek bizonyos pozíciókban.
– Szabó Zoltán, Draskovics Tibor, Atkári János, Lakos Imre, Gál J. Zoltán és még folytathatnánk a sort. Rájuk gondolt?
– Nézzék, egy konzervatív, jobboldali ember számára egy ilyen csapat visszatérése tragédiával ér fel. Megjegyzem, az ellenzéki szavazók sem feltétlenül gondolták, hogy a 2010 előtti korszakot ilyen mértékben rehabilitálni fogják. Már csak az a kérdés, hogy a lilák, vagyis a Momentum, mit szólnak mindehhez, mert hiába a második legerősebb fővárosi párt, úgy tűnhet sokaknak, hogy kívülállóként fogják szemlélni az elkövetkező öt év budapesti folyamatait.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
