A szakemberek elképzelése szerint a világ legnagyobb édesvízkészletével rendelkező tó délnyugati részétől építenének mintegy ezer kilométer hosszú vízvezetéket, amelyen a Bajkál vize a Tibeti-fennsík és a Góbi sivatag között húzódó Hehszi-folyosón keresztül eljuthatna Lancsouba – adta hírül a Hszinhua állami hírügynökség. Bemutatása után azonban a tervet ellentmondásosan fogadták, számosan megkérdőjelezték az Oroszországot, Mongóliát és Kínát érintő hatalmas program megvalósíthatóságát – adta hírül a Global Times angol nyelvű kínai napilap. Az intézet egyik szakembere a napilapnak elmondta, hogy még csak előzetes javaslatról van szó, az intézet várja a helyi kormány jóváhagyását. Úgy vélte azonban, hogy a “technológia nem probléma, a diplomáciai tárgyalások a helyi kormánytól függenek”. Vang Hao, a kínai vízgazdálkodási intézet igazgatója szerint a projektet érdemes megfontolni, ám megvalósíthatósága számos tényezőtől függ, köztük a vezeték megépítésének költségétől, a Bajkál-tóra gyakorolt ökológiai hatástól, valamint politikai és diplomáciai kérdésektől.
“Attól is függ, mire fogják használni a vizet. Ha öntözésre akarják használni, akkor nem éri meg. Ha ipari célokra, akkor nagyobb szállítási költségekkel párosul, mivel Északnyugat-Kínában kevés a nyersanyag, ám hatalmas a piac” – mondta Vang a kínai napilapnak. Más kínai szakemberek arra hívták fel a figyelmet, hogy a projekt vezetőinek el kell gondolkodniuk azon, hogyan lehet minimalizálni egy ilyen vízvezeték hatását a szibériai tó élővilágára. A Bajkál honlapja szerint a tó 1200 állat- és 600 növényfaj otthona, ezek fele csak ott őshonos. A projekt támogatói, köztük Li Luo-li, a kínai fejlesztési intézet főtitkár-helyettese szerint – aki már egy 2012-ben megjelent könyvében arról írt, miért lenne hasznos Kína, Oroszország ás Mongólia számára egy ilyen vízvezeték – a Bajkálból elvezetett vízmennyiség csak egy töredéke lenne a tó 23 ezer köbkilométernyi édesvízének. “Mivel Mongóliát és Észak-Kínát vízhiány sújtja, segítene javítani a gazdaság fejlődéshez szükséges környezeti tényezőkön” Oroszország pedig ezt a lehetőséget felhasználhatná a nyersanyagokban gazdag Szibéria fejlesztéséhez és nagy vízexportőrként megerősíthetné politikai és gazdaság helyzetét – vélekedett.
Az orosz média még hallgat a lancsoui tervekről, de tavaly az orosz mezőgazdasági miniszter már előállt egy hasonló elképzeléssel, amikor javasolta az orosz Altaj Köztársaság vízkészletének megosztását a kínai Hszincsianggal, amit környezetvédők bíráltak. A Global Times emlékeztetett arra, hogy Kínában van a világ legnagyobb vízvezetékrendszere, a déli-északi vízszállítási projekt, amely a tervek szerint 44,8 milliárd köbméter édesvizet szállít a Jangce folyóból három útvonalon a vízhiányos észak körzetekbe. A keleti és a középső szakasz 2013-as működése óta már 7,3 milliárd köbméter vizet vitt Peking, Tiancsin, Hopej, Henan és Santung tartományokba. A nyugati útvonal azonban a műszaki kivitelezés kihívásai miatt még tervezés alatt áll. A Kanszu tartomány, a Hsziancsing Ujgur Autonóm Terület és Mongólia által határolt térség Kína legszárazabb területe. 2016-ban Kanszúban 380 milliméter csapadék hullott, öt százalékkal kevesebb, mint az előző években. A tartományban lévő Góbi sivatagban mindössze 67,7 milliméter eső volt a térségbeli klímakutató központ szerint.
Forrás:alternativenergia.hu
Tovább a cikkre »
