Komoly vihart kavart a magyar válogatottnak a Tottenham elleni felkészülési mérkőzésen elszenvedett négygólos veresége – a Magyar Nemzet 1965. november 21-én megjelent számából válogattunk.
Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.
A londoni 0:4
Egyre inkább divatba jönnek a nemzetközi előkészületi mérkőzések a labdarúgásban. Bár ezeknek a találkozóknak elég nagy a nemzetközi visszhangjuk, mégis indokolt az az elv, hogy egy-egy edzőmérkőzés alapján nem szabad különösebb konzekvenciákat levonni és eredményéből helytelen lenne következtetni az egyes csapatok játékerejére. Ezt igazolja például, hogy a magyar válogatott az évadot megelőzően kikapott Hamburgban, mégis sikeres, eredményekben gazdag évet zárt.
Mikor ősszel egy sajtóértekezleten ismertették az újságírókkal a válogatott téli túraprogramját, általános volt a vélemény, hogy a portya mérlegét semmiképp sem szabad az adott és kapott gólok alapján megvonni. Az előkészületi mérkőzés a partner számára mindig presztízskérdés, a felkészülni akaró csapat számára pedig gyakorlás. Az értekezlet előadója tréfásan meg is jegyezte: „bizonyosan lesz részünk néhány támadásban a sajtó részéről, mert nem győzelmekre törekszünk, hanem arra, hogy a portya mérkőzésein kialakítsuk a világbajnokságon szereplő csapatot és a már nemzetközileg is ismertté vált játékmodorunk, taktikánk helyett új megoldásokat gyakoroltassunk be a játékosokkal”.
Ezzel az alapelvvel ma is egyet lehet érteni – s a sportvezetők joggal gondoltak arra, hogy egy-két kisarányú vereség nem kavar különösebb vihart a közvéleményben.
És mégis, mi történt? Még csak két mérkőzést látszott a válogatott, még pályára sem lépett Dél-Amerikában, máris legalább annyi szó esik a túráról, mint előzőleg a világbajnoki selejtezőkről. Csak most nem éppen a dicséret hangján beszélnek a szurkolók…
A frankfurti 4:5 nem keltett ugyan örömet, de azért a mérkőzés tudósításaiból érezni lehetett, hogy az NSZK-ban egy nagyobb tudású csapat kapott ki egy kisebb képességű, de rendkívül lelkes együttestől. A magyar válogatott 4:2 után könnyelműsködött s legfeljebb annyit jegyzett meg az ember, hogy még egy előkészületi mérkőzést is komolyabban kell venni. A csütörtöki 4:0 azonban már olyan arányú vereség, amilyent a magyar válogatott még edzőmérkőzésen sem engedhet meg magának! Labdarúgásunk történetében a négyszáz és egy néhány mérkőzés között alig-alig találni példát ilyen csúfos eredményre.
Változatlanul valljuk, hogy egy edzőmérkőzésen elszenvedett vereség egyáltalán nem jelentős esemény. A magyar válogatott tétre menő mérkőzésen ma is épp olyan félelmetes ellenfél bármelyik csapat számára, mint volt a 4:0 és az 5:4 előtt. Ezt maguk az angol újságírók is leszögezték, lapjaikban. De a magyar futball nagy múltja és rangos jelene erkölcsi értéket is jelent számunkra. Egy 0:4, amely ráadásul egy 5:4-es vereség után következett, érzékeny presztízs-veszteséget jelent a magyar futballnak. A Tottenham valóban kitűnő együttes és otthonában még egy teljes erőbedobással játszó, pihent magyar válogatott is nehezen győzne ellene. Az angol játékosok nyilván mindent megtették ezért, hogy valamit javítsanak az angol-magyar válogatott mérkőzések számukra eléggé gyászos mérlegén. Ha a csütörtök esti kétségkívül előkészületi jellegű mérkőzésen például egy, vagy akár két góllal is győznek az angolok, nem lett volna okunk hibáztatná a magyar válogatottat.
A 4:0 azonban nemcsak presztízs-veszteséget jelent. Senki előtt sem titok, hogy a barátságos labdarúgó-mérkőzéseken a vendégcsapatot a hazaiak nemcsak ellátják, hanem a várható bevétel alapján, szerződésileg kikötött összeget is fizetnek számára. Mennél nevesebb csapatot fogadnak, annál nagyobb a vendégszereplés díja. A Real Madrid fénykorában több tízezer dollárt kapott egy mérkőzéséért, a brazil válogatott sokszor még nagyobb összegért futballozott Az Internazionale sem egy szelet vajas kenyérért utazott el két hete Görögországba. A magyar válogatott neve is jól cseng a nemzetközi futball-életben. Szívesen látják csapatunkat világszerte és honorálják is a magyarok vendégjátékát. A túra tiszta bevételéből például fedezni tudja a magyar sport a világbajnoki részvételt. Két egymást követő vereség viszont alaposan csökkenti a magyar csapat hírnevét; egyetlen vendéglátó klub sem akarja kitenni magát a ráfizetésnek, annak, hogy gyér lelátók előtt fogadja válogatottunkat. S ez egyáltalán nem mindegy a magyar sportnak…
A magyar sportvezetés nagyon helyesen intézkedett, amikor mind a ferencvárosi, mind az újpesti játékosok számára engedélyezte a részvételt a nemzetközi kupamérkőzésen. Ha az FTC kiesik egy görög csapattal szemben, vagy a Dózsa súlyos vereséget szenved Liverpoolban, az legalább akkora presztízs-veszteség lett volna, mint a csütörtöki 4:0.
Talán nem volt a legszerencsésebb, hogy a kupamérkőzésekkel ütközve sor került a londoni mérkőzésre. De ha már így történt, legalább meg kellett volna értetni a játékosokkal, hogy még az ilyen „tétnélküli” edzőmérkőzésen is van tét: mégpedig az, hogy védeni kell a magyar labdarúgás tekintélyét. Kétségtelen, hogy új taktikai megoldások begyakorlása nem folyhat győzelmi lobogók alatt. És amint a londoni jelentésekből olvastuk, a magyar válogatott valóban új hadrendben játszott. Az ismeretlen játékmodor kipróbálása kockázattal jár és eleinte zavart is okoz. Nem vitás az sem, hogy idegileg és fizikailag is fáradtak voltak a ferencvárosiak és az újpestiek. (Kérdéses viszont, hogy ilyen erő- és idegállapot alkalmas-e új szisztémák begyakorlására?) Nem kedvezett nekünk az eső, a csúszós talaj sem. És ténylegesen csak egy kevéssé jelentős edzőmérkőzésről volt szó.
Mindez azonban csak akkor fogadható el jogos mentségnek, ha a magyar válogatott nem játszik alárendelt szerepet a mérkőzésen. Ha a magyarok kedvéért huszonötezren megváltják a drága belépőjegyet éppen a 6:3 várósában, akkor kapjon is ízelítőt a közönség a magyar futballból, s – nem bánjuk – örüljön végül saját csapata győzelmének.
Zsolt Róbert (1965. november 21., 6. oldal)
1938-ban ezen a napon nem jelent meg a Magyar Nemzet.
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
