A magyar szentek és boldogok emléknapján, november 13-án, az udvardi Szent Adalbert-templomban tartott hálaadó szentmisén imádkoztak a Felvidék egyetlen magyar nyelvű katolikus hetilapjának, a Reménynek az olvasóiért és támogatóiért.
Évente ezen a napon kerül sor a Remény Embere-díj átadására.
Az idei évben a kitüntetést a Nánán élő Dániel Erzsébet érdemelte ki.
Az ünnepi esten az udvardi lelkiatya, Nagy András esperes köszöntötte az egybegyűlteket, amikor a helyi hívek mellé a tágabb régióból érkezők is megtisztelték az eseményt.
Ünnepi beszédet mond Farkas Zsolt atya (Fotó:Berényi Kornélia / Felvidék.ma)
A szentmisét dr. Pápay György Pál címzetes apát mutatta be oltártestvéreivel. A szentbeszédet dr. Farkas Zsolt, a Jópásztor Alapítvány elnöke mondta.
Az atyák kiemelték a remény, a reménykedés fontosságát, mely az emberi élet egyik fő hajtóereje.
Farkas Zsolt a szentbeszédben hangsúlyozta:
„Sok mindenben reménykedünk életünk folyamán, köztük abban is, hogy eltávozott szeretteink a mennyországban vannak, és abban, hogy egyszer találkozni fogunk. Az emberi reménykedés fontos az életben, de Krisztus reménye teljességet és világosságot hoz életünkbe.”
Majd megemlékezett a magyar szentekről és boldogokról, valamint a jeles nap, a magyar nyelv napja kapcsán édes anyanyelvünkről is.
„Legtisztábban, legodaadóbban, anyanyelvünkön tudjuk dicsérni Istent, azon a nyelven, amelyre édesanyánk tanított bennünket” – hangsúlyozta Zsolt atya.
Dániel Erzsébet átveszi a Remény Embere kitüntetést (Fotó: Berényi Kornélia / Felvidék.ma)
A szentmisét követően a Remény szerkesztőségének döntése alapján a Remény Embere-díj kitüntetést prof. dr. Pápay György Pál címzetes apát, kanonok, a Remény főszerkesztője adta át Dániel Erzsébetnek, miután ismertette a kitüntetett életét, munkásságát, érdemeit.
„Az egyházhoz, a hitéhez való elkötelezettségét nemcsak a gyökerek, a szülőktől kapott örökség, hűség erősítette meg, de mindaz a tapasztalat, melyet élete folyamán megélt, emberekkel, példaképekkel. 1990 óta egyre elmélyültebb lett hitvallásában. Az élet próbáit, férje elvesztését, s a reményt a mindennemű túlélésre csakis az Istenben való hit egyre mélyebb elsajátítása segített megtartani a számára. Élete vezérfonala, a „Ne féljetek, én veletek vagyok a világ végéig” bibliai vers a mindennapok igéjévé vált.
Dániel Erzsébet vallja, hogy tervei, s azok megvalósulása, az általa szervezett, értéket közvetítő rendezvények, az emlékjelek, amelyeket Isten házában, városában, falujában letett – a közel húsz nemzeti, szakrális emlékjel, szobor, emléktábla – Isten segítségével történt.
A szentmisét celebráló atyák és segítőik az ünnepelttel (Fotó: Berényi Kornélia / Felvidék.ma)
Ma egy leánya, egy unokája, s három dédunokája életét is Isten kezébe ajánlja, s hiszi, hogy az egyházi óvoda, az iskola is ezt a szellemet hagyja rájuk örökül. Dániel Erzsébet Kazinczy Ferenccel együtt vallja: „A nagy titok: jót, s jól!” – s mindezt kiegészítve hittel és reménnyel kell végezni. S akkor sikerül” – hangzott el az ismertetésben.
Dániel Erzsébet köszönetet mondott a Remény szerkesztőségének, a lelkiatyáknak a megtisztelő kitüntetésért, és a hívő közösségnek, akik osztoztak örömében.
Az oklevélen ez áll:
„A keresztény értékek érdemében tett kimagasló fáradozásaiért, és a hetilap támogatásáért, Ön, Dániel Erzsébet, mint féltett kincsünk, a Remény hűséges olvasójaként rászolgált ezen kitüntetésre.”
Az est folyamán Bartalos Nikolas, a Remény főszerkesztő-helyettese ismertette az egyetlen felvidéki magyar katolikus hetilap küldetését, munkáját.
Nagy András, az ünnepség házigazdája a zárszóban hangsúlyozta a felvidéki magyar közösségek megtartó erejét, melynek egyik jelentős középpontja lehet sokaknak a Remény újság, mely hétről hétre megjelenik és reménységet visz otthonainkba.
„Érdemes reménykedni, és érdemes olvasni a Reményt” – szögezte le András atya.
Az ünnepség agapéval fejeződött be.
(Berényi Kornélia / Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
