A Focke-Wulf 190-es fejlesztése folyamán nagyon korán elkezdtek foglalkozni a csatarepülőgép-verzió kifejlesztésével. Ezek kezdetben módosított A sorozatú vadászok voltak, de a háború végére már nagy számban gyártották a támadó feladatokra specializált F sorozatot. Ezek közül messze legnagyobb számban a cikkünk tárgyát képező F-8 verziót gyártották.
Csillagmotor
A Focke-Wulf 190-es alapvetően ideális volt csatarepülőgép-feladatokra, mivel a léghűtéses csillagmotorja sokkal sérülésállóbb volt, mint egy folyadékhűtéses motor. Egy folyadékhűtéses motor esetén egy lyuk a hűtőrendszeren könnyen azt jelenthette, hogy a gép nem tud visszajutni a reptérig. Egy léghűtéses motor esetében ez nem volt probléma.
Merev rudak
A 190-es egyik technikai jellemzője az volt, hogy nem kábeleket, hanem merev rudakat alkalmaztak a kormányfelületek mozgatására. A merev rudak nagyobb erőt tudtak kifejteni és sérülésállóbbak voltak, mint a kábelek. Emellett a kábelek idővel megnyúltak, ami gyakori karbantartást tett szükségessé.
Elektromosan vezérelt kormányfelületek
Szintén a kormányzással kapcsolatos jellemző volt az elektromos motorok használata. Az elektromos motorok révén a kormányrendszer sérülésállóbb volt, mint hidraulikai kábelek esetében. Emellett míg a hidraulikai rendszerek a gépektől szívtak el energiát, addig az elektromos vezérlés akkumulátorról működött.
Páncélzat
A 190-es csatarepülő verzióinak jellemzője volt, hogy megerősítették a páncélzatot. A Focke-Wulf esetében az A sorozat alapból jelentősen páncélozott volt, amit az F sorozaton tovább növeltek.
Mint ahogyan az alábbi képen látható, az A sorozaton is páncélozott motor mellett az F sorozat a törzs alján, a pilótafülke és a motor alatt futó páncélzatot kapott. Ez védte a gépet az alulról jövő lövésektől, ami csatarepülő-egységeknél jelentős veszélyforrást jelentett.
C-3 befecskendezés
Az F-8 verzión alkalmazott újítás a C-3 befecskendezés volt. Ez a BMW 801 motor D-2 verzióján alkalmazott teljesítményfokozó rendszer volt. Működési elve az, hogy bedúsították a motorba jutó benzin-levegő keveréket, ami hűtötte a motort, lehetővé téve a teljesítmény növelését. Ez a rendszer a motor D-2 verziójának teljesítményét 200 PS-el tudta növelni alacsony magasságon.
Fegyverzet
A 190-es F-8 verzióját nagyon sokféle fegyverzettel alkalmazták. A leggyakoribbak a szabadesésű bombák voltak, de alkalmaztak gépágyúkat és rakétákat is.
A légiharcra használható 20 mm-es gépágyúk számát négyről kettőre csökkentették, mivel a csatarepülőgépek erre kevésbé volt szükség. Ez csökkentette az F tömegét, és lehetővé tette a bombateher növelését.
A tipikus F verziójú 190-esek a törzs alatt 250 kilogrammos, a szárnyak alatt pedig 50 kilogrammos bombákat tudtak hordozni. Viszont előfordultak ettől eltérő konfigurációk is.
Német innováció: elektromos bombagyújtók
A világháborús német szabadesésű bombáknak volt egy innovációja, amivel az ellenséges országok egyáltalán nem rendelkeztek: az elektromos bombagyújtók.
Az elektromos gyújtók több szempontból is előnyösebbek voltak a hagyományos, mechanikus gyújtókhoz képest. Az egyik a költség: egy elektromos gyújtó harmadával kevesebbe került, mint egy hagyományos.
Egy másik előny a biztonságosabb tárolás volt. Az elektromos gyújtók esetében szinte kizárt volt a véletlen elműködés esélye.
A technológia továbbá a bombák hatását is fokozta: mivel az elektromos gyújtók hamarabb elműködtek, mint a mechanikusak, ezért még az előtt felrobbantak, hogy a bombák földbe fúródtak volna, ami fokozta a bombák hatását.
Buborék kabintető
1944 folyamán vezették be az F-8 verzión a buborék kabintetőt. Ez jelentősen javította a kilátást a pilótafülkéből, ami fontos volt a csatarepülő egységeknek. Később más verziókon is átvették.
(Olvasónktól)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
