Jó esetben legkésőbb 4-5 éves korunkban megtanuljuk (megtanítja nekünk anyukánk, apukánk), hogy más játékát nem illik ellopni/tönkretenni/lenyelni. Nos, úgy tűnik a Fidesznek nem volt anyukája (apukának is csak egy Soros jutott), tanulni pedig végképp nem volt hajlandó.
Persze nem állíthatjuk, hogy nem következetes a bérunió ügyében a kormánypárt. Egyrészről a közpénzből fenntartott propagandamédiájában igyekszik meggyőzni mindenkit arról, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bér elve bizony meg fogja feküdni a nettó 110 ezerből tengődők gyomrát, másrészt pár nap bénázás után végre kiküldték kifestőcsapataikat, hogy ismét megmutassák, hogyan is képzelik el Orbánék a véleményszabadságot, ha már a plakáttörvényben nem sikerült mindenre kiterjedően szabályozni azt, hogy ebben az országban csak és kizárólag a Fidesz és közpénzből eltartott szervezetei kampányolhatnak, mindenki másnak kuss van. Amíg ezt a mulasztást nem orvosolják (a felelősök egy hétre kimaradnak a közbeszerzésekből), jöhet a fekete festék, meg az a néhány szerencsétlen fidelitasos, aki hajlandó csajozás/pasizás és fröccsözés helyett plakátokat pingálni.
Egy párt plakátjával szemben folytatólagosan elkövetett erőszakot persze még meg lehetett magyarázni azzal, hogy egy politikai eszköz ellen bevetett politikai eszköz megengedhető, ám ez a béruniós plakátokkal szemben már nehezebb feladat lenne, mint Mészáros Lőrincnek egy közbeszerzést elbuknia.
Pedig most ez is sikerült. Érvek már nincsenek (eddig sem nagyon voltak), nem is igazán kellenek, marad a vég nélkül folytatott infantilis, ostoba háború, meg az átfestett bérunió, mintha ezzel meg lehetne állítani bármit is.
Viszont szintet léptünk: a chat ablakká válló plakátokra saját fekete üzenetét rálehelő Fidesz meg is kapta a válaszát, vélhetően olyan valakitől, akit kevésbé bűvölt el a kormányzati propaganda, így úgy érezte, ha a hatalomnak szabad rongálnia, akkor neki pedig szabad üzennie a hatalomnak. Amíg megteheti.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
