Bár az Oroszországgal szembeni szankciókat rögzítő törvénycsomag aláírásakor az amerikai elnök jelezte, az abban megfogalmazott intézkedéseket jelentős mértékben elhibázottnak tartja, Moszkvában tudatosult, hogy Donald Trump államfő akarata ellenére képtelen áttörést elérni a kétoldalú kapcsolatokban. A szigorítás nehéz helyzetbe hozza az Európai Unió Oroszországgal együttműködésre kész országait is, köztük Magyarországot, amely – a „frontvonalban” lévő régió részeként – a Kelet és a Nyugat közé szorulva a mind határozottabban kibontakozó új hidegháború eszközévé, majd akár áldozatává is válhat.
Azt, hogy az Egyesült Államok és Oroszország között elmélyülő ellentétek nemcsak a két ország kapcsolatát rontják meg hosszú időre, de Európa jövőjét is jelentős mértékben meghatározzák, szinte minden szakértő tényként kezeli. Mint a „front” mindkét oldalán emlékeztetnek rá, az, hogy a Pentagon Észak-Koreával és Iránnal egy sorba állítva ellenségként határozta meg Oroszországot, egyértelműen a kapcsolatok befagyását jelzi, és semmi jóval nem kecsegtet.
http://mno.hu/
Ahogy a lapunknak nyilatkozó orosz szakértő, Szergej Mihejev, a moszkvai Politikai Konjunktúrakutató Intézet igazgatója ennek kapcsán megjegyezte, harminc éve nem volt ilyen rossz a kétoldalú viszony, s ahol most tartanak, onnan már nehéz visszafordulni. Egyébként a minap Trump elnök a Twitter közösségi oldalon maga is úgy fogalmazott, hogy „Oroszországgal a viszonyunk történelmi, veszélyes mélypontra került”. Hozzátette, hogy ezért az amerikai emberek a kongresszusnak tartoznak köszönettel, azon politikusoknak, akik még az egészségügyi ellátást sem képesek megoldani az országban. Ez összecseng azzal, amit Szergej Mihejev mond, azaz hogy alapvetően az amerikai belpolitikában kialakult „polgárháború” mozgatja a történéseket.
A szakértő azonban hozzáteszi: e kiszorítósdi globális üzenete, hogy az Egyesült Államok választási vereségén revansot vevő hagyományos elit minden erővel ragaszkodik az egypólusú világban megszerzett privilégiumokhoz. Ebben a harcban Moszkva eszköz a belpolitikai szembenállásban, míg globális értelemben olyan célpont, amelynek megerősödését meg kell akadályozni. Így a mostani szankciók elsődleges geopolitikai célja Oroszország feltartóztatása, amit Washington – szövetségeseinek érdekeit is semmibe véve – alapvetően saját gazdasági szempontjait követve kíván elérni.
http://mno.hu/
– Az Egyesült Államok térdre akarja kényszeríteni Oroszországot. Az energetikai és a bankszférára kiterjedő büntetésekkel igyekszik ellentéteket szítani a kormányzó párton belül, megpróbálva ezzel megnehezíteni Vlagyimir Putyin újraválasztását – fogalmaz Szergej Mihejev. Más kérdés, hogy az intézkedések mennyire fájnak majd Moszkvának. – A szankciók hatékonysága valójában Európa reagálásától függ, hiszen Oroszország első számú kereskedelmi partnere nem az Egyesült Államok, hanem Európa – véli a moszkvai szakértő. A legérzékenyebben az Északi Áramlat bővítésének megtorpedózása és a Németországon át Európába irányuló gázszállítások akadályozása mellett a bankszektoron keresztül fokozódó nyomás érintheti Oroszországot. Amerika legfőbb fegyverét ugyanis nem a rakéták vagy a hadihajók, hanem a dollár jelenti. Ennek révén érvényesíti az Egyesült Államok a leghatékonyabban a globális befolyását. – Ez az új helyzet lehetőséget is teremt, hiszen felgyorsítja az elszakadást a dollártól. Örökké ugyanis nem lehet az Amerika szabta szabályok szerint élni – villantja fel az érem másik oldalát Mihejev. Erre utalt Facebook-bejegyzésében Dmitrij Medvegyev is. A kormányfő úgy véli, hogy Oroszország ellen teljes kereskedelmi háborút hirdettek meg, így ezután is mindenekelőtt önmagára támaszkodva fejleszti majd tovább gazdaságát és a szociális szférát, folytatja az importhelyettesítést, valamint a fontos állami feladatok megoldását. Álláspontja szerint a „szankciórendszert immáron törvénybe foglalták, és évtizedeken át érvényben marad majd, hacsak nem történik valamilyen csoda”.
Eközben számítani lehet az orosz válaszlépésekre is. Múlt pénteken, azt követően, hogy a kongresszus után az amerikai szenátus is nagy többséggel megszavazta az Oroszország elleni újabb szankciókat megfogalmazó törvénycsomagot, Moszkva felszólította Washingtont: szeptember 1-jéig csökkentse 455 főre oroszországi diplomatáinak számát. (Azaz ugyanannyira, ahány orosz diplomata az Egyesült Államokban dolgozik.) A 755 amerikai diplomata kiutasítása azonban Moszkva szerint még nem közvetlen válasz a mostani szankciószigorításra. Ez a lépés válasz volt Obama elnök tavaly decemberi döntésére, amikor az Egyesült Államok 35 orosz diplomatát utasított ki, és orosz követségi ingatlanokat zárolt. – A legcsattanósabb válasz az lehet, ha Moszkva szövetségeseket keresve fokozatosan leválik az amerikai globális pénzügyi rendszerről – folytatja a gondolatmenetét Mihejev, megjegyezve, hogy emellett az aszimmetrikus válasz része lehet például az űrkutatásban működő együttműködés felmondása vagy az egyes konfliktusok kezelésében az amerikai érdekek figyelmen kívül hagyása.
Nincs kitörési pontMagyarics Tamás, az ELTE amerikanisztika tanszékének oktatója lapunknak elmondta: a belpolitikai vonatkozásokat illetően egyrészt a Fehér Ház és a kongresszus között zajló, a vietnami háború óta jellemző küzdelem folytatásának lehetünk tanúi. Másrészt láthatjuk, sem az ellenzéki demokraták, sem a republikánusok nem bíznak meg Trump külpolitikai döntéseiben. A transzatlanti kapcsolatok tekintetében rámutatott, az Egyesült Államok mindig ellenezte a német–orosz Északi Áramlat projektet, amely legszorosabb kelet-európai szövetségeseinek jelentőségét csökkenti. Ugyanakkor a lépésben a kereskedelmi háború egyik fázisát is fel lehet fedezni, illetve új keletű cseppfolyósgáz-exportjuk elősegítésének szándékát. A szakértő szerint a szankciók a rosszul álló orosz–amerikai kapcsolatokat hosszú távra befagyasztják. Valószínűtlen, hogy az oroszok feladják a Krímet, illetve teljesítsék a minszki tárgyalásokon megfogalmazott elvárásokat. Csak a Közel-Kelet, a terrorizmus elleni harc vagy az orosz–amerikai–kínai háromszögben zajló helyezkedés jelenthetne kitörési pontot, de reálisan nem látni javulási lehetőséget, mert „egyiknek sincs drámai szüksége a másikra”. (Z. G.)
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.04.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
