Kevés író mondhatja el magáról, hogy munkásságával nemcsak az olvasóközönség irodalmi igényeit elégítette ki, de a neurológia fejlődéséhez is hozzájárult. Persze, akadtak doktor írók, köztük még olyanok is, akik idegorvosi pályájuk során szoktak rá a morfiumra, hogy tapasztalataikról később hosszú oldalakon keresztül adjanak számot. Csáth Gézával ellentétben viszont William S. Burroughst nem ragadta magával függősége: a beatnemzedék nagy alakja 83 évet élt, és húsz évvel ezelőtt, 1997. augusztus 2-án hunyt el. Pedig ő sem csak játszadozott, amikor a dél-amerikai esőerdőkben az ayahuasca (yage) nevű hallucinogént kutatta, hogy aztán Allen Ginsberggel közös levelezését The Yage Letters címmel jelentesse meg.
Hatvan évvel később egy londoni neurológiaprofesszor, Andrew Lees követte őt az esőerdőbe. Célja nem kevesebb volt, mint hogy az amerikai szerző leírásai alapján az ayahuascát használja föl a Parkinson-kórral szembeni küzdelemben. Leest, a betegséggel kapcsolatos kutatások egyik legtöbbet idézett szakemberét elmondása szerint Burroughs művei vezették az orvostudomány felé a 60-as években. Amikor 1969-ben elolvasta a Meztelen ebédet, úgy érezte, teljesen új perspektívák nyíltak meg előtte. – Akkor mefisztói alkut kötöttem Burroughszal. Ő is orvos szeretett volna lenni, de nem jött össze neki. Beszéltem egykori barátaival, akik még életben voltak: szerintük emberek százait küldhette volna a halálba, ha valóban praktizálni kezd – fejtette ki Lees a The Guardiannek. Ezért aztán nem is olyan nagy baj talán, hogy Burroughs íróként végezte – tehetjük hozzá. – Végül eljutottam én is az esőerdőbe – folytatja Lees doktor –, és azt hiszem, a hatvanas éveidben kipróbálni a yagét némiképp érdekesebb, mint tizennyolc évesen.
Az 1914-es születésű Burroughs művészete nem csak őt nyűgözte le. Az 1959-ben megjelent Meztelen ebédet öt évvel később Anthony Burgess is méltatta a The Guardianben. – Isten óvjon minket, ez nem a Fanny Hill vagy a Lady Chatterley szeretője. Ez nem más, mint a pokol megfestése – vélte a Mechanikus narancs és az Egy tenyér, ha csattan szerzője, aki szerint a regény sikamlóssága émelyítő. Az Egyesült Államokban perek is indultak a Meztelen ebéd miatt. A massachusettsi fellebbviteli bíróság 1966-ban kétes ítéletben védte meg a könyvet, megállapítva, hogy valójában nem nevezhető obszcénnak.
Burgess szavaival: a feslettség mélységeire való rádöbbenés kevesek étvágyát fogja meghozni. És ezt az érzést David Cronenberg filmadaptációja még tovább erősítette. – Burroughs úr azoknak a csekély számú íróknak a táborába sorolható, akik képesek a pokol mélyére tekinteni, majd elmondani, amit ott láttak. Ez az említett szám voltaképpen pedig olyan csekély, hogy csak egyetlen másik írót tudnék ide sorolni. Jonathan Swiftről beszélek – szögezte le az író.
A kábítószer-irodalomban elmerülő Burroughs művészete mégis inkább szürrealitása okán vonzó, bizarr horrorelemei miatt pedig elkápráztató látványosság. Hőseinek, William Leenek és doktor Benwaynek a kalandjai olyan utazásra invitálnak minket, amelyet nem is igazán szeretnénk átélni, de talán még fölfogni sem. Borzongva csodálni annál inkább. Nem véletlen, hogy Allen Ginsberg és Norman Mailer is a regény mellett szállt síkra. – William S. Burroughs a késő XX. századi nyugati szorongás tökéletes megtestesítője volt – szögezte le a The Guardian az író születésének századik évfordulóján, 2014-ben. Egyszerre volt önámító és végtelenül narcisztikus, mégis hihetetlenül élesen látta, mennyire beteg a minket körülvevő világ. Erről ráadásul számot is tudott adni.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.02.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
